William Shakespeare 425 évvel ezelőtt írta talán legismertebb és legsikeresebb művét, a Hamletet. Ma olvasva mintha látnoki meglátása és üzenete lenne a jelen emberéhez. Mai amerikai olvasatban ismerősen hangzik, hogy “vérnősző barom” ül a trónon. Ismerősként mozognak a képmutató tanácsadók, a Vance- és Hegseth-Poloniusok.
Mintha a mai Amerikai Egyesült Államokban járnánk, még akkor is, ha ilyesmire Shakespeare még csak nem is gondolhatott. Hiszen 1564 és 1616 között, amikor élt, még nem létezett az USA, a híres Mayflower hajó – az USA megalakulásához vezető út első fontos állomása -, fedélzetén a bevándorló puritán „zarándokatyákkal” 1620-ban ért partot.
Shakespeare drámájában Hamlet játszotta a főszerepet, aki tudatában volt annak, és keserűen ki is mondta, hogy a kizökkent az idő: “ó kárhozat! Hogy én születtem helyre tolni azt”. De ki vállalkozik most a kizökkent idő helyretolására? Az egyik, aki erre a szerepre alkalmasnak tűnik, Gavin Christopher Newsom. A politikai pályán San Francisco demokrata polgármestereként indult el 2003-ban, majd 2019 óta Kalifornia 40-ik kormányzójaként szolgál. Hátránya, hogy kaliforniai, ugyanis a lakosság republikánus és független része, különösen a republikánus államokban, előítéletekkel viseltetik iránta mint túl liberális személyiség iránt.
Nem lehetetlen azonban, hogy még nála is esélyesebb a most 61 éves Scott Joseph Kelly, Arizona állam szenátora, mérnök és korábbi katonai repülő, asztronauta, aki négyszer utazott az űrbe, és összesen közel két évet, 520 napot töltött ott. Leghíresebb küldetése 2015-16-ban volt, amikor 340 napot töltött a Nemzetközi Űrállomáson. Ezzel az élettapasztalattal kibírná még a Fehér Házban is. Őt a nagyközönség valószínűleg nem tartja túl liberálisnak.
Egy harmadik esélyes jelölt Pennsylvania állam 48. kormányzója, a mérsékelt irányzatot képviselő Josh Shapiro. Hátránya zsidó vallása, mert az ország még mindig nem szabadult meg a szórványos, lappangó antiszemitizmustól, és egy kiélezett szoros versenyben, amilyenek általában az amerikai elnökválasztások, minden fél százalék döntő jelentőségű lehet.
De nem először zökkent ki az idő. Közismerten ez történt az 1930-as évek Európájában is. 1933 után mintegy 200 ezren menekültek el a fasizmus elől, közöttük két és félezer tudós csupán Németországból. Az amerikai Rendkívüli Bizottság az eltávolított európai tudósok megsegítése érdekében mintegy ezer szakember számára ajánlott állást; a menekültek között olyan tudományos óriások voltak, mint Albert Einstein, Szilárd Leó, Hans Bethe és John von Neumann. Közülük nem egy később döntő szerepet játszott az amerikai atomfegyvert előállító úgynevezett Manhattan programban. A New School for Social Research New Yorkban létrehozta a University in Exile programot, mely közel 200 menekült tudóst segített.
Ennek ellenére ne ne gondoljuk, hogy a tudományellenesség már a múlté. Mi bizonyíthatná jobban, hogy kizökkent az idő, mint az az úgyszólván hihetetlen tény, hogy
szöges ellentétben a 30-as évekkel, ezúttal az Egyesült Államok elnöke indított vad támadást a tudomány ellen.
Milliárdokat tart vissza a kutatás támogatásából. 40 százalékkal (18 milliárd dollár) tervezi csökkenteni 2025 elejétől kezdődően az orvosi kutatással foglalkozó National Institute of Health támogatását, és kutatóintézeteinek számát 27-ről 8-ra törekszik redukálni. Amerikai tudósok, mint a sajtó hírül adta, már külföldön keresnek állást. Egy körükben végzett felmérés azt az ijesztő képet mutatja, hogy 75 százalékuk kanadai, európai és ausztráliai állások megpályázását vette tervbe.
A jelek szerint tárt karokkal fogadnák őket. Az Európai Unió 500 millió eurót ajánlott fel a következő két évre amerikai tudósok befogadására. Dánia maga is 200 állást ajánl amerikai kutatóknak. Svédország oktatási minisztere összehívta az ország egyetemeinek vezetőit, és megvitatták, hogyan vonzhatnák magukhoz a kiábrándult amerikai kutatókat. Kanada 30 millió dollárt szán száz fiatal amerikai kutató befogadására.
Amire korábban alig volt példa, Trump tudományellenes politikája már a republikánus többségű Kongresszusnak is sok. Elutasítottak egy javasolt 30 milliárd támogatás-megvonást. A játszma azonban tovább folytatódik. A “helyre tolt”, normalizálódott időtől még távol vagyunk.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
