kampány;Orbán Viktor;titkosszolgálatok;parlamenti választások;orosz befolyás;

Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin – a magyar miniszterelnök aktív politikai együttműködő partnere az orosz titkosszolgálatoknak

Április 12.: Belarusz út vagy vissza Európába? – Orbán Viktor nem kampányol, ő az első számú befolyásoló ügynök

Magyarországon nincs választási kampány. Illetve van, de csak félig: az ellenzék kampányol a választás megnyeréséért. A Fidesz-állampárt adófizetői forintokból folytat egy monstre „befolyásoló-érdekérvényesítő” műveletet. Ami történik, arra pontosan ráillik ez a titkosszolgálati zsargon.

Az ellenzék a politikai kampány hagyományos eszközeivel él. Kampánygyűlések, országjárás, politikai nyilatkozatok, internetes jelenlét, némi plakátozás. Saját erővel és forrásokkal, de saját média nélkül. Az állampárt összemossa a kampánytevékenységet az állami eszközök tömeges alkalmazásával, gátlástalanul költve a közpénzt is.

***

Kik és mik ennek a résztvevői? „Természetes”, hogy a köztisztséget viselő politikusok is nyakig benne vannak – közfunkcióik lehetőségeit is felhasználva. Ezt a célt szolgálják az állami és az állam pártján álló médiumok (rádiók, tévék, újságok, megyei lapok). Ide tartozik a Rogán-birodalom a maga hatalmas propagandaeszközeivel és a polgári titkosszolgálatokkal, mint ahogyan a háttérből a különböző kutatóközpontok, alapítványok (például az MCC). Az utóbbi időben az eszköztárba bekapcsolták a honvédséget, valamint a NAV-ot és a TEK-et is. Hatalmas erőforrásokat mozgósítanak az internet (Facebook, Telegram, Instagram, X, TikTok, Digitális Polgári Körök) lehetőségeinek kihasználására is.

Mindennek a hátterében pedig ott az igen aktív – immár szoros szövetségesi – orosz kapcsolat.

Tartalmilag a Fidesz-művelet nem tud sok újat felmutatni. Az Ukrajna, mint újsütetű főellenség elleni uszítás, a háborús félelmek és hisztéria felkorbácsolása, valamint a Tisza Párt és Magyar Péter lejáratása a központi elemek. Mindezt nem külön-külön adják elő. A legfontosabb törekvés az ellenzék összekapcsolása az „ukrán veszedelemmel”, a Tisza és Magyar Péter Ukrajna ügynökeiként való beállítása.

A művelet „agymosó üzemmódban” folyik. Minden lehetséges csatornán – óriásplakátok, „közmédia”, baráti médiumok, internetes felületek – ömlenek a veszélyérzetet és a Tisza=ukrán ügynök állítást erősíteni hivatott álhírek. A sokféle megjelenési forma nem véletlen: céljuk, hogy a legszélesebb választói csoportokhoz jussanak el az „információk”. Különösen veszélyes, ami az internet bugyraiban folyik. Ez döntően a fake news világa, ahol különösen a fiatalabb korosztályokat befolyásolják valósnak tűnő profilok ezrei, valósnak látszó álhírekkel.

Az „ideológiai agymosás” mellett az utóbbi hetekben a hatalom tett arról, hogy az emberek „háborúszagot” is érezzenek. Ezt szolgálja a kritikus infrastruktúra elemeinek fokozott védelme katonák kivezénylésével – fabrikált álhírekre alapozva. Mint ahogyan ezt a hangulatot erősítik a – szintén kreált – értesülések a Tisza ukrán finanszírozásáról. Ám, hogy ez utóbbi életszerűbbnek lássék, közönséges útonállás formájában megszervezték az ukrán pénzszállítók kommandós lerohanását, azt sugallva, hogy az ukrán szállítók „nemzetbiztonsági kockázatot” jelentettek (volt köztük egykori titkosszolga és katonatiszt), illetve hogy a pénz egy részét a Tiszának szánhatták. Miközben nincs valós ukrán fenyegetés, Volodimir Zelenszkij cérnaszakadása ellenére sem, végleg elrontották a magyar-ukrán viszonyt – az oroszok nagy örömére.

***

Mi várható még? Elhelyezhetők és megtalálhatók tervezett ukrán provokációkat „bizonyító” eszközök, esetleges kisebb, áldozatokkal és érdemi kárral nem járó, de látványosan dokumentálható „ukrán szabotázs”, újabb bombariadók vagy valamilyen könnyen kezelhető zavar a kritikus infrastruktúra működésében. Mindez elsősorban a választói félelmeket hivatott erősíteni, a Fideszt a biztonság őreként felmutatva. Rosszabb esetben, erős hatalmi pánik során megtörténhet a veszélyszint megemelése (szükség- vagy hadiállapot), ami lehetővé tenné a választás elhalasztását. Ennek esélye kicsi, de a hatalom kapkodását és konkrét intézkedéseit nézve valamelyest nőtt.

***

Kik, milyen szervezetek és hogyan vesznek részt az állampárt műveletében? Az állami és állampárti média, a Fidesz internetes csápjai kezdettől fogva ipari méretekben ontják a propagandát és a lejáratást Rogán Antal gyakorlati és Orbán Balázs elvi irányítása alatt, felmérésekkel pontosan értékelve minden egyes lépésük hatékonyságát, korrigálva ennek alapján a narratívát. A Rogán irányította titkosszolgálatok pedig – jó III/III-asok módjára – szorgosan gyűjtik a titkos információkat az ellenzékről, a független sajtóról a civilekről és valamennyiük nemzetközi kapcsolatairól, támogatóiról. Ám a hatalom nem bízik a saját szolgálataiban, mert nem tudta őket az államigazgatás más szegmenseihez hasonlóan maradéktalanul átformálni. Így a propagandaapparátusra marad a rendelkezésre álló információk felhasználása a kampányban, amibe besegítenek a titkosszolgálatok egykori, ma a kormány pártján álló munkatársai.

A „háborúszag” erősítéséhez bevetették a honvédséget – valószínű, hogy április 12-ig egyre több katonával találkozhatnak majd a választópolgárok. Igazából azonban az a tanulságos, ahogyan használják a rendészeti szerveket. Az ukrán pénzszállítók látványos lekapcsolásában a NAV és a TEK vettek részt; úgy látszik a hatalom a durvább akcióihoz bennük bízik, a rendőrségben nem. Pintér Sándor – Orbán elvárásaival szemben – a pécsi és a budapesti Pride-ot is békésen vezényelte le, pontosan értve, hogy ekkora tömeg feloszlatásához komoly hatósági erőszak kellett volna. A belügyminiszter a választásokkal és azok másnapjával kapcsolatban is a békés lebonyolítás, az erőszakmentesség híve. Így az is feltehető, hogy egy esetleges szükség- vagy hadiállapot esetén sem értene egyet annak erőszakos betartatásával, így azt a rezsim – a szükséges karhatalom hiányában – aligha tudná kivitelezni. De csak addig, amíg ő a belügyminiszter. Ezért fontos, hogy megmarad-e pozíciójában. Egy esetleges személycsere növeli a választás elhalasztásának valószínűségét.

Mindez azt is jelenti, hogy amennyiben a hatalom a választásig további látványos hatósági akcióra szánja el magát, arra nem a rendőrséget, hanem a többi rendészeti szervet fogja igénybe venni.

***

Mindeközben mit csinálnak az oroszok? Míg idehaza az állampárti befolyásoló műveletet elsősorban a lojálisak (propagandaapparátus, rendészeti szervek) végzik, addig Oroszországban a befolyásolás az egyik alapvető „titkosszolgálati műfaj” – állami irányítás mellett. Különösen, hogy maga az elnök is volt titkosszolga. A kidolgozás, a felépítés, megvalósítás mind a titkosszolgálatok dolga, kiterjedt fedőhálózatokat alkalmazva.

Részben a magyar elhárítás tudatos politikai visszafogása miatt, Magyarországon az orosz szolgálatok leplezetten humán erőkkel (HUMINT – ügynökhálózat) és technikai hírszerzéssel (SIGINT) egyaránt aktívan jelen vannak. Az utóbbiak mélyen behatoltak az állami informatikai rendszerekbe, ami érinti a hazai kritikus infrastruktúrát is. Most azonban az információszerzés mellett eminens orosz érdek Orbán Viktor hatalomban tartása. Így a legutóbbi moldovai választásokon kipróbált módszereket ipari módon alkalmazzák Magyarországon. Elsősorban az orosz érdekeknek megfelelő, hamis hírekre (fake news) alapozott narratívák terjesztése jellemző, amihez tömegesen hoznak létre és használnak fel az összes létező internetes platformon hamis, virtuális oldalakat és személyazonosságokat (avatárokat).

A leplezett módszerek mellett a nyílt együttműködés is felfutott. Mióta Budapest egyértelműen Moszkva elkötelezett politikai szövetségese, rendszeressé vált az összejátszás az orosz titkosszolgálatok és a pártállami befolyásoló műveletet irányítók és annak fontos végrehajtói között. Volt olyan eset, amikor a magyar miniszterelnök által felhasználható orosz hírszerzési értékelés készült. Előfordult, hogy egy ellenőrizetlen információt a magyar kormány bulvármédiája kapott fel, amire lecsapott az orosz külügyi szóvivő, majd ebből lett orosz hírszerzési értékelés. Tipikus az is, hogy az oroszok fabrikált ukránellenes „dokumentumot” juttatnak el baráti médiumokhoz, amelyek azután készségesen harsogják világgá az orosz érdekeket szolgáló narratívát.

Az azonban nem valószínű, hogy az orosz szolgálatok együttműködnének a magyarokkal. Akárcsak Orbánék, ők sem bíznak bennük. Ehelyett az oroszok a politikai szinttel és a propagandistákkal működhetnek együtt. Ilyen szemmel érdemes nézni a háromfős orosz hírszerző csoport állítólagos Budapestre telepítését. A diplomáciai státus megadásáról a külügynek elviekben tájékoztatnia kellene az Alkotmányvédelmi Hivatalt, így olyan nincs, hogy a szolgálatok „nem találták meg” az érintetteket. Vagy ide sem helyezték őket, vagy azt az utasítást kapták, hogy ne találják meg őket. A nyugati partnerek is azért szivárogtatták ki értesüléseiket az oknyomozó sajtónak, mert éppen valami ilyesmire számítottak.

Persze fontosak lehetnek a helyszíni tapasztalatok, benyomások is. Ám ami egy ilyen csapat Budapestre küldését indokolhatja, az az, hogy szakmai tanácsokat adjanak, hogyan kell „szakszerűen” végrehajtani a befolyásoló műveleteket. Nem magyar kollégáiknak, hanem a lojális propagandistáknak. Ebben közreműködhetnek egyes volt magyar titkosszolgák, akik a Fidesz oldalára álltak. Szakismereteikkel segíthetnek érthetően megfogalmazni az orosz tanácsokat a befolyásolás mikéntjéről a lelkes, lojális magyar laikusoknak.

Orosz részről elviekben segíthetnek a „háborúszag” erősítésében is. Ha például „ukrán diverzáns eszközökre” lenne szükség, abban orosz oldalról felülmúlhatatlan a szakértelem és a megvalósításhoz szükséges eszközök gazdag tárháza, mint ahogyan egy látványos provokáció megtervezéséhez is.

***

Mi várható a választások után? Ha a Fidesz győz – és az esetleg kicsiny többség miatt Orbánt nem puccsolják meg belülről –, felgyorsulhat Magyarország kiesése az EU-ból és a NATO-ból, amelyekkel már így is a végletekig megromlott a viszony. A belső puccs esélyét csökkenti, hogy az orosz vezetés egyértelműen Orbán mellett áll ki. A miniszterelnök maradása esetén teljesítheti programját: elrendezi, amit feljegyzett. Elsősorban leszalámizza az ellenzéket, ehhez egyaránt alkalmazva az orosz metodológiájú befolyásolást és a „kreatív jogalkotást”. Fokozatosan ellehetetleníti a független sajtót, és orosz mintájú „átláthatósági törvénycsaládot” fogadtat el a parlamenttel. Mindez megfelel az orosz érdekeknek. Ha Orbán bent van az EU/NATO-ban, az orosz botot dugdossa a küllők közé; ha kint van, egy mélyen Európába ékelődő orosz szövetségessé vált országot irányít. Egy olyat, amely leginkább az orosz szatellit-modellre, Belaruszra emlékeztet.

Ha Magyar Péter egyszerű többséget szerez, akkor újabb befolyásoló-lejárató cunami várható az új kormány ellen. Ez hatékonyabb lehet, ha a Tisza-kormány nem képes elvenni a közmédiumokat Orbánéktól. De e nélkül is valószínű, hogy – erőteljes orosz hátszéllel – mindent elkövetnek az internetes lejáratásban. Provokációk sem zárhatók ki, bizonyítandó, hogy „lám, ezek nem képesek megvédeni az országot”. És továbbra is fontos marad a Fidesz oldaláról az „ukrán kártya”.

***

Mit tehet az új kormány? Mindenképpen meg kellene szakítania az ellene folytatott lejáratást. Ennek két kulcseleme van. Az egyik a közmédia visszavétele. Politikai irányítás helyett annak visszaadása a szakemberek – azaz az újságírók – kezébe. A másik az orosz jelenlét és befolyás visszaszorítása. Az orosz-magyar politikai kapcsolatok gyökeres átalakítása mellett kiemelt szerepe kell legyen ebben a kémelhárítás és a kiberbiztonság megerősítésének. A kémelhárításnak mindent meg kellene tennie az orosz titkosszolgálati jelenlét feltárása, visszaszorítása, az azonosított orosz hírszerzők kiutasítása, diplomáciai mentesség hiányában a jogi felelősségre vonása érdekében. A kiberbiztonság gyors újjáépítése pedig elengedhetetlen az orosz internetes beavatkozás feltárásához, valamint a magyar informatikai rendszerekben az orosz jelenlét megszüntetéséhez.

A Tisza minősített többsége esetén természetesen mindez sokkal egyszerűbb és gyorsabb lenne. Ám ezeken a kritikus területeken már az új kormány megalakulásának napjától gyors és határozott intézkedéseket kellene hozni.

Hogyan befolyásolja az éghajlat és a természeti környezet változása az emberiség történelmét? Klímatörténeti szempontból mit tudunk a népvándorlás időszakáról, illetve a honfoglalást megelőző korszakról? Kérdéseinkre Rácz Lajos, klímatörténész, a Szegedi Tudományegyetem JGYPK Alkalmazott Társadalomismereti és Kisebbségpolitikai Intézetének intézetvezető egyetemi tanára válaszolt.