Tavaly indította el a Mentőcsónak alkotói ösztöndíj programot Derdák András kulturális szervező és felesége, Földes Anita kommunikációs szakember, a Fejtő Ferencről szóló könyv szerzője. Ennek keretében művészeket, írókat, újságírókat és társadalomtudósokat szeretnének segíteni. Kolodko Mihály szobrászművész 2025 szeptemberében töltődött és dolgozott a helyszínen. Az ösztöndíj közösségi finanszírozást tűzött ki célul, egyelőre azonban inkább kulturális partnerségeknek és a szervezők motivációjának köszönhető, hogy ha csendesen is, de siklik a Mentőcsónak.
Derdák András a legendás Banán Klub alapítója, később a Millenáris Park művészeti vezetője, majd a Párizsi Magyar Intézet igazgatója volt. Ezt követő projektjét már feleségével együtt vállalta. Feladatuk a Sziget Fesztivál franciaországi képviselete és promóciója volt, de a Covid véget vetett az egzisztenciájuknak.
Kétévnyi vegetálás után kitalálta a #kastélyprojektet, mert addigi lakóhelyüktől, a dél-franciaországi Montpellier-től nem messze megtalálta azt a kúriát, amibe első látásra beleszeretett és ahol el tudta képzelni az újrakezdést.
Derdák világéletében helyeket üzemeltetett, kisebbet is, nagyobbat is, így nem érezte óriási váltásnak, hogy ezután ne Európa egyik legjobb és legnagyobb fesztiváljának dolgozzon, hanem létrehozzon valami mást: egy vendégfogadót a mindössze 1500 lelkes, de meseszép Val d’Aigoual-ban. Sok alkudozást és szervezést követően 11 befektetővel közösen vette, majd állt neki az egykori nagypolgári udvarház rendbetételének, amit először banki hitelből tervezett finanszírozni. A francia bankrendszerben azonban nem létező fogalom a jelzáloghitel: nem kaptak bankkölcsönt, így végül saját erőből, illetve önkéntes barátok segítségével kellett nekiállniuk a felújításnak.
Az újratervezés újratervezéseként Derdák és családja beköltözött az ódon falak közé, és folyamatos apró felújításokat követően megnyílt egy vendégfogadó. Bár a ház 500 négyzetméteres, mostanáig összesen két vendégszoba került olyan állapotba, hogy vendégeket fogadhasson. Emellett az 1700 négyzetméteres, ősfákkal teli kertben francia típusú kerti bisztrót nyitottak, ahol lehet ebédelni, vacsorázni, illetve megkóstolható a helyi gazdák termékeinek legjava. A vendégkör 99 százalékban francia, ám ez nem tartja vissza Derdákot attól, hogy amikor tavasszal megnyitják a kertet, hamisítatlan magyar gulyást főzzön mintegy 100 fő számára. A bisztró megnyitása óta a saját barátaikon kívül mindössze egyetlen magyar tévedt be hozzájuk, aki viszont annyira megörült a hazai szónak 8 év után, hogy alaposan meg is ünnepelte... A kerthelyiség megnyitásának híre elkezdett terjedni a környéken, megtalálták a helyszínt a környék zenészei is. A nyári szezonban esténként koncertek vannak, ahol a fellépők vagy helyiek, vagy pedig olyan Franciaországot járó csapatok, akik abból élnek, hogy minden nap más és más helyszínen adnak koncertet.
Az „Időn kívüli kertben” (Le Jardin Hors du Temps) nem szednek belépőt: a művészek fellépti díját a vendégek adják össze, szó szerint összekalapozzák, Derdákék a kosztot, a kvártélyt és a kommunikációt biztosítják a számukra.
Anita az első nyári szezonban 17, a másodikban 30 ilyen koncertet szervezett. Így mindenki nyer: a nyaraló közönség kulturális programokat a csillagos ég alatt, a zenészek fellépési lehetőséget és valamennyi bevételt, a bár pedig helyben fogyasztó közönséget és kulturális reputációt.
Derdák András és Földes Anita azonban nem tudott kibújni a bőréből, így elhatározták, ha már felfedezték ezt a festői környezetet, akkor megosztják más magyarokkal is. Ezért hívták életre tavaly a Mentőcsónak ösztöndíjat, amit közösségi finanszírozással terveztek működtetni, és szabad művészeket és társadalomtudósokat akartak vendégül látni. Az volt a céljuk, hogy a kicsit depressziós magyarországi közegből kiszakítsák az alkotni vágyókat. Kezdetben neve se volt a programnak, csak az ismerőseiket hívták meg. Aztán egy önkéntes baráttal karöltve kidolgozták a Mentőcsónak programját, amit tavaly áprilisban hirdettek meg: „magyar szervezők és magyar támogatók vállalása ez a kortárs magyar kultúráért” felhívással.
Csak azzal nem számoltak, hogy a kormány egy hónappal később belengeti az úgynevezett átláthatósági törvény bevezetését, (listázással és gazdasági ellehetetlenítéssel) fenyegeti a független sajtó és a civil szervezetek azon részét, amelyek külföldről is kapnak anyagi támogatást, és emiatt az érintett szervezetek kétségbeesett közösségi pénzgyűjtésbe kezdenek.
Ennek nem akartak semmilyen szinten a kárára lenni: Anita felhagyott a szintén közösségi finanszírozáson alapuló Mentőcsónak népszerűsítésével. Így a kitűzött 15 millió forintból csak néhány százezer jött össze.
Ez azonban nem szegte kedvüket. Így került Val d'Aigoual-ba például Kolodko Mihály szobrászművész, aki egy mentőcsónak szobron kezdett el dolgozni, és vissza is fog térni a dél-franciaországi udvarházba, hogy befejezetlenül otthagyott művét véglegesíthesse. Mindenesetre mióta ott járt, Nagy Ho-ho-ho horgász csalija, Főkukac piciny rézmása fogadja a belépő vendégeket... A Godot Intézettel kötött partnerségnek köszönhetően vendégül látták Szabó Kristóf @KristofLab intermédia- és Mindák Gergely szobrászművészt, akiknek a helyszínen készített munkái és benyomásai azóta már be is épültek az új hazai kiállításaik anyagába is.
