A nemzetközi sajtó részletesen tárgyalta a kormánypárti sajtóban „ukrán aranykonvoj”-ként emlegetett esetet, amikor 2026. március 5-én a TEK megállította a bécsi Raiffeisen Bankból az állami tulajdonú kijevi Oscsadbankba induló szállítmányt. A hét fős személyzetet az ukrán határ túloldalán elengedték, később a gépkocsikat is visszaadták, azok tartalmát – 35 millió eurót, 40 millió dollárt és 9 kilogramm aranyat – visszatartották.
A TEK-művelet indoklását, a pénzmosás gyanúját a külföldi lapok valószínűtlennek tartják, és emlékeztetnek rá, hogy semmi gond nem volt az ukrajnai szállítmányokkal addig, amíg egy NER-oligarcha, Garancsi István Criterion nevű készpénzlogisztikai vállalata intézte azokat.
A Politico különösen azt a részét emelte ki a történetnek, ahogy a magyar kormány legalizálni próbálta a pénzkonvoj lefoglalását. Március 9-én benyújtott törvényjavaslatuk célja a NAV-os művelet utólagos jogi megalapozása volt. Kocsis Máté szerint elkobzott vagyonként kell kezelni a lefoglalt pénzt és aranyat mindaddig, amíg a magyar adó- és vámhatóság le nem zárja a vizsgálatot. Ezzel a magyar országgyűlés egy háborúban levő ország pénztartalékára tette rá a kezét, vannak lapok, amelyek ezt állami terrorakcióként minősítették. Homályos célzások hangzottak el kormánypárti részről arról, hogy a pénzt tulajdonképpen a magyar ellenzéknek szánták. Erre semmiféle bizonyítékot nem tudtak felmutatni.
Az osztrák Der Standard azt emeli ki, hogy Orbán egyre brutálisabbá váló választási kampányában folyamatosan az Ukrajna-kártyát játssza ki, így akarja a maga javára fordítani a vesztesnek látszó helyzetet. A lap arra is kitér, hogy Orbán hiteles bizonyítékok nélkül, egy műholdas felvételre hivatkozva állította, hogy a Druzsba vezeték egyáltalán nem sérült meg, csak az ukránok zárták el az olaj útját. Január 27-én orosz támadás érte a Brodi melletti elosztóállomást. A kár nagyságára jellemző, hogy egy 75 ezer köbméteres tartályban tíz napig égett az olaj.
Az ukrán lapok egyszerűen útonállást emlegetnek a TEK-es akcióval kapcsolatban. Andrij Szibiha ukrán külügyminiszter az X közösségi oldalon bírálta a lépést, azzal vádolva Budapestet, hogy visszamenőleg próbál legitimálni egy illegális lefoglalást. „Magyarország a törvénytelenség spiráljába zuhan. A törvényjavaslat annak elismerése, hogy Magyarország intézkedései nélkülöznek bármiféle jogi alapot” – írta.
Orbán nem is titkolta, hogy bosszúról van szó. Az akciót követő napon, március 6-án reggel bejelentette a közrádióban: „Megállítjuk az Ukrajna számára fontos, Magyarországon átszállított árukat”.
Nem nehéz kitalálni, milyen célt követ ezzel a Fidesz vezetője. Saját hatalmon maradásának érdekében el akarja érni az ukránok meggyengítését és az oroszok győzelmét. Orbán, aki azzal dicsekedett Paul Ronzheimernek, a BILD újságírójának, hogy nincs a világon olyan politikus, aki „nála jobban érti az oroszokat”, Trumpot pedig felvilágosította, hogy ebben a háborúban csak az oroszok győzhetnek, egyértelműen az ő oldalukra állt. Ezzel az Ukrajnát súlyosan károsító akciójával pedig végleg a Kreml agresszív területszerző politikájához kívánja kötni országunk jövőjét.
Megtudhatjuk, mi vár ránk ez esetben a jövőben, ha belenézünk a már magyarul is olvasható német sikerkönyvbe, amelynek címe Orbán vágyait testesíti meg: „Ha Oroszország győz. Szcenárió.” (Park Kiadó, 2026.) A szerző, Carlo Masala, a Bundeswehr müncheni akadémiájának professzora katonai szakértőként pontosan látja a helyzetet, és elénk tárja annak egy lehetséges folytatását.
A két háborúzó ország megegyezik a fegyverszünetben, de a helyzet nem oldódik meg. Ukrajna elveszíti területének egyötödét, az emberek csalódottak, az országban eluralkodik a káosz. A hatalom korrupt oligarchák kezébe kerül. A győztes Oroszország új elnököt választ, a fiatal, dinamikus Oleg Obmancsikovot nagy rokonszenv fogadja. (A nevét a csalást jelentő obman orosz szóból alkotta a szerző.) A béke hívének mutatkozik, kitűnő diplomáciai kapcsolatokat épít ki világszerte. Közben otthon soha nem látott sebességgel gyártják a fegyvereket.
A fegyvernyugvás után három évvel az orosz csapatok bevonulnak Észtország területére, elfoglalják Narva városát és egy szigetet. A belarusz hadsereg felsorakozik a litván határ mentén. Az oroszok egy atomtengeralattjáróval megközelítenek egy Grönlandhoz közeli szigetet, és elhelyezik rajta partraszállásuk jeleit. Közben a baráti Kína csinál egy kis zavart Tajvan közelében, az Egyesült Államok vezetése erre figyel, Afrikából pedig hirtelen rengeteg migráns érkezik hajókon.
Az európai államfők lassan jönnek rá, hogy helyzet van, a NATO kollektív védelemről szóló 5. cikkelye értelmében kéne cselekedniük. Tanácskoznak: érdemes lenne egy észt kisváros érdekében kockáztatni a harmadik világháború kirobbanását? Néhányan felvetik, hogy az észtek csakugyan semmibe vették a náluk élő orosz kisebbség nyelvi jogait. Az orosz érdekeket Masala disztópiájában is Magyarország képviseli a leghangosabban. "Őrültség lenne" - úgymond - "egy katonai provokáció részünkről", mármint a NATO részéről. A magyar küldöttség szerint az Egyesült Államok és Oroszország elnökének kéne tisztáznia a helyzetet. Az Egyesült Államok képviselője azonban világossá teszi, hogy ők kimaradnak az afférból.
Az Észak-Atlanti Tanács ezek után nyilatkozatban ítéli el az agressziót, de mivel csak korlátozottnak tekinti azt, nem tesz katonai lépéseket. A NATO, mivel Amerika látványosan cserben hagyta, ezzel elveszti nemzetközi jelentőségét. Az Unió is meggyengül. Oroszország viszont elérte a célját, a nagyhatalmi pozíció visszaszerzését. A balti államok visszaszerzése után egyesül Belarusszal és folytatja a szovjet birodalom visszaépítését. Újabb és újabb területeket harap ki Európa testéből.
A továbbiakat magunk is kitalálhatjuk. Magyarország jelenlegi kormánya azon dolgozik, hogy bekapcsolja hazánkat a "nagy Oroszország kovácsolta frigy"-be. Ezt akarjuk mi is? Gondoljunk erre majd a választás napján.
A szerző nyelvész.