Március 15-én Budapesten fideszes Békemenet és tiszás Nemzeti Menet is volt. Orbán Viktor a háborút választotta fő témájának. Ukrajna és Brüsszel szerinte nem Fidesz-kormányt akar. Magyar Pétert nevét meg sem említette, és azt mondta, hogy április tizenkettedikén a Tisza folyónk visszanyeri becsületét. Ez Orbán valósága. Lényeges, hogy csak ez.
Magyar Péter sötét atillában a tisztességes polgár jogos elvárásait fogalmazta meg a Hősök terén. “Nem leszünk többé következmények nélküli ország”. Vágya, hogy a magyar újra testvére lehessen a magyarnak a polgári Magyarországon.
Négy hét múlva választás lesz, és akkor pontosan megismerjük a valóság azon változatát, amit összerakunk magunknak. Kiderül, hogy mi lesz a több mint félmillió határon túli szavazóval, mennyire érvényesül az országgyűlési választókörzetek átszabásának hatása. Megtudjuk, hogy a közbeszéd súlypontjának áthelyezése a háborúra és az energiaválságra elegendő-e a 22-es választáshoz hasonló torzításhoz.
Úgy fest, hogy elegendő lehet. Semmi sem változott. Pedig valójában igenis van érdemi változás: rövid két év alatt Magyar Péter fölépítette a pártját, mindenütt indul Tisza jelölt. De úgy alakult, hogy már senki sem alapozhat előrejelzést és főleg nem fogalmazhat meg tényállításokat a sokszorosan befolyásolt választók a valóságot aligha tükröző válaszaiból kiindulva. Ezért korrekt közvéleménykutatás készítése meglehetősen kétséges.
Megtapasztalhattuk, hogy a Tisza minden választókörzetben tömegeket hívott a nyílt utcán felállított pultjaihoz, és az első órában megkapta a jelöléshez szükséges ajánlásokat; és bár a Fidesz pultoknál jóval kevesebben fordultak meg, a párt a kiépített hálózatából gyorsan összeszedte az aláírásokat. A Tisza sikerrel egyesíti a négy ciklus óta megosztott ellenzéki szavazók elsöprő hányadát, ugyanakkor mégis sikerrel állított listát több, marginálisnak tűnő szereplő.
Van elegendő változást akaró szavazó. A többség pontosan felismerte, hogy mit nem akar. Miközben a Fidesz megfontoltan és gyakorlottan alkalmazza a megfélemlítést, a Tisza jövőképe annyira határozott, hogy szembetűnő a kormányoldal problémakerülése.
Első látásra így elég merésznek tűnik fő kampánytémának választani a háborús fenyegetést. De a hatása nem kétséges, csak a mértéke a kérdés. Nem az állítások igazsága, hanem a hatásossága az, ami most számít.
Most egyszerre két jelentős szándék érvényesül az életünkben. A közönség többsége a változást támogatja, és alig elviselhető számára, hogy a választás tétje a másik oldal szerint nem a változás, hanem a háború vagy a béke. A háború villámló magassága nem összemérhető a mindennapok közös nyomorúságával. Az állítások nem azonos irányba mutató összetevők.
Ez így talán nem csalás, de nem is tisztességes. Ha egy vívótőr az ellen szívét célozza, gondolnánk, hogy egy fadarabbal nem lehet visszatámadni. A hosszú hegyes vas biztosan hatásosabb, mint egy gyenge pálca. Nem így van. Megfelelő pillanatban akár egy fakanállal is eltéríthető a támadó tőr hegye. A gyakorlott rabló könnyedén megteszi.
Mivel a változást akarók együtt erősebbek, az ellenoldal nem áll le birkózni a többséggel, hanem számára előnyös, fiktív valóságot épít, amelyben ő a “biztos választás”. A kocsmai logika működik: Gyere ki! Játsszuk le!
Ha csak azzal állunk ki, hogy igazunk van, és ezt a többség tudja is, akkor nem az lesz a kérdés, amiben igazunk van, hanem a háború. Ebben nem vagyunk jók. A háborús fenyegetés az a négy évvel ezelőtt már kipróbált eszköz, amely alkalmas a normál politikai érvek elütésére.
Meghallgattam Orbán Viktor vészjósló beszédét és Magyar Péter a békés, polgári Magyarországot felmutató vízióját. Mindkettő hatásos, nagyívű, és tartalmát tekintve a kettő kizárja egymást. Ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy vajon a Tisza nézetei kiütik-e a Fidesz háborús érveit, akkor a válasz az, hogy nem. Hogy “nem akarunk háborút” azért nem elég, mert valójában senki sem akarhat olyan háborút, amelyben érintettek vagyunk. A “nem akarunk háborút” addig számít, amíg nem ágyúznak a szomszédban.
A Tisza felépítette a bázisát, és képes megtartani a választóit. A fideszes narratívában az a kegyetlen, hogy a háborús gondolatkörben csak számára léteznek válaszok. Egyértelmű, hogy ha a közönség elfogadja Brüsszelt és Ukrajnát ellenségnek, arra érdemi tiszás válaszok nem lehetnek. A Fidesz olyan versenyben nyer, ahol nem indul a Tisza.
Ha sikerül eladni, hogy Brüsszel és Ukrajna lerontja az energiabiztonságot az orosz-ukrán háború miatt, akkor a Fidesz érdemi segítséget kap. Márpedig a következő hetekben nem jön olaj a Barátság vezetéken, és a Török Áramlat is veszélyben van. Arról, hogy Brüsszel és Ukrajna ellenségnek tekintse a fideszes Magyarországot, már elég régen gondoskodtak.
A Tisza győzelméhez a Fideszt a háború témakörében is le kell győzni. Még akkor is, ha erre most nem látszik eredményesen használható módszer.