Hideg téli napon megyek egy szupermarket üvegvisszaváltója felé. Hosszú sor kanyarog, az automaták hangos zenéléssel jelzik, betelt a pohár - meg a bendőjük. Beállok a sorba, előttem tucatnyi ember, mögöttem is érkeznek. Várjuk a csodát - illetve valakit, aki kiüríti a masinákat. Elindul a "ki bírja tovább", illetve a "ki birka tovább" játék. Végül nálam szakad el a cérna, bemegyek az áruházba, és láss csodát, 2 perc múlva meg is jön a segítség.
Gyönyörű nyári hétköznap ülök a zsúfolt buszon, a légkondicionálás nincs bekapcsolva, lassan már tátogunk, mint a halak. Még az ablakokat sem nyitja ki senki, holott itt nem kell félni, ez nem Oroszország.... Végül én megyek előre szólni a vezetőnek, és hamarosan érkezik a hűvös lehelet.
Eltöprengek, vajon hogy lehet az, hogy miközben egymással türelmetlenek vagyunk, ha a közösségért kell fellépni, négylábúakat megszégyenítő türelemmel nyájba rendeződünk. Miért ez a bénultság? Vajon az iskolában megtanult Weöres Sándor vers szelleme kísért, "ki nem szólt, csak bégetett, az kapott dicséretet"? De hiszen tudjuk mi lett a birka iskola vége. Lehet, hogy az elsorvadó gondolkodás, a külső impulzusok logikai feldolgozásának képessége szenvedett csorbát,
sokakban pedig talán fel sem merül a cselekvési igény, hiszen az útmutatás mindig felülről érkezik. Így aztán marad a csodavárás, a felnőtt mesék világa.
Választás előtt például a programoké: már a kezdés is mesebeli, hol volt (Tisza), hol nem volt (Fidesz). Az adócsökkentés mellett javuló közszolgáltatások ötletét például Andersen is megirigyelhetné. És ahogy a gyermek sem kérdőjelezi meg a mese igazságát, a nyáj is boldogan fogyasztja a jövő csodás ígéreteit, vagy akár a gonosz mostoha ármánykodásairól szóló beszámolókat anélkül, hogy a gondolkodás szűrőjén mérné meg azok valóságtartalmát. Így szűnik meg a társadalom mint emberek csoportjának minőségi jellemzője, és válik puszta mennyiséggé, nyájjá.
Az ígéretek és veszélyjelzések pedig valóság nélküli propaganda etetéssé transzformálódnak. Ezért Mária Terézia örökbecsű mondása is picit más értelmet nyer: „Etetni kell a juhot, ha nyírni, fejni akarjuk.” Az pedig már csak hab a tortán, hogy a juh és a birka között semmiféle biológiai különbség nincs.
A szerző jogász.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
