Nem szivesen irom ezt a cikket: nem élek Magyarországon, és a választás eredménye nem érint sem engem, sem a családomat közvetlenül. Ezen kívül nem szeretnék senkit sem megbántani, sem barátaimat, sem a bátor, de szerintem tévesen gondolkodó ellenzékieket. De nagy tétről van szó: az Orbán-rendszer megbuktatása magyar sorskérdés és európai érdek.
Tizenhat év alatt könyvek, tanulmányok és sok-sok cikk jelent meg az uralkodó párt garázdálkodásának következményeiről. Az első és máig érvényes látleletet az időközben elhunyt barátom, a világhírű közgazdász, Kornai János már 2011-ben megírta: az Orbán-rendszer célja egy olyan hatalmi erődítmény felépítése, amely egy demokratikus, békés kormányváltást szabad választással lehetetlenné tesz. Itt csak a legfrissebb és szerintem kitűnő Rosta Miklós cikkre („Az Orbán-rendszer jellemrajza és lebontásának feltételei”, Élet és Irodalom, február 6.) szeretném a figyelmet felhívni, anélkül, hogy megismételném helytálló következtetéseit és időszerű figyelmeztetéseit. Rosta és a kiváló történész, Gyáni Gábor (Magyar Narancs, 2025. december 18.) is rámutat arra, hogy a Fidesz legbiztosabb szavazóbázisát a legszegényebb falusi, alacsony iskolázottsággal rendelkező rétegek adják. Ennek oka a csaknem teljes kiszolgáltatottságuk a helyi és a központi hatalomnak és a mindent elárasztó NER politikai propaganda. A szervezett butítás eredménye Gyáni finom fogalmazása szerint az, hogy „nincsenek tisztában a valóság mibenlétével.”
A március 15-iki ünnepségek, felvonulások, Orbán Viktor és Magyar Péter beszéde megerősítette véleményemet, hogy a Tisza Pártnak komoly lehetősége van arra, hogy megszabadítsa a magyar népet ettől az ellopott pénz számolásában kifáradt és a demokratikus Europában elszigetelt rablóbandától. Orbán ünnepi beszéde az olcsó politikai cinizmus iskolapéldája volt abban, amit mondott, és abban, amit elhallgatott. A négy éve a fönnállásáért harcoló Ukrajnát és az Európai Uniót támadta újra mint a háborús uszítás és a magyar függetlenség elleni összeesküvés központjait. Azt a Brüsszelt átkozza, ahonnan az ország hosszú éveken keresztül egy főre számítva a legtöbb pénzt kapta a volt kommunista tagállamok közül. Az ellenzék már nem a „Soros világhálózat”, hanem a Brüsszel-Kijev-tengely ügynöke. Az új ellenség Ukrajna és elnöke, Volodimir Zelenszkij. A politikailag instrumentalizált nacionalista kampány fő célpontja Ukrajna lett. Orbán blokkolta a 90 milliárd eurós EU segélycsomagot Ukrajnának, azzal a hivatkozással, hogy a január végén orosz rakéták által megsértett olajvezetéket az ukrán kormány nem hozza rendbe, és ezzel olajblokádot indít Magyarország és Szlovákia ellen.
Két, a nemzetközi joggal ellentétes magyar lépés is tovább mérgesítette a már feszült ukrán-magyar viszonyt. Egy ukrán bank hivatalos és a háború óta rendszeres pénztranszportját Ausztriából Ukrajnába a magyar hatóságok „maffia pénzmosás" gyanúja miatt feltartoztatták, a hét ukrán kisérőt egy éjszakára őrizetbe vették, és a 40 millió dollárt, 35 millió eurót és kilenc kiló aranyat lefoglalták. Ebből nemzetközi botrány lesz, miután az érintett ukrán bank feljelentést tett Budapesten „hivatali visszaélés és terrorcselekmény” miatt.
Emellett különösen visszataszító lehetett a harcoló ukránoknak, hogy Putyin személyesen adott át a magyar külügyminiszternek, Szijjártó Péternek - szinte ajándékként - két magyar származású ukrán hadifoglyot. Egyikük azt állította egy a Magyar Televízióban sugárzott orosz propagandavideóban, hogy őt az ukrán hadsereg cserben hagyta, az orosz katonák mentették meg az életét, és barátságosan kezelték. Orbán egy budapesti kórházban mindkettőjüket meglátogatta, és megnyugtatta őket, hogy most már „biztonságban vannak, senki sem bánthatja őket”. Mindezt – Putyin ajándékát és Orbán fellépését - a Facebookon is bemutatták, sőt egy későbbi telefonbeszélgetésük során Putyin megígérte Orbánnak, hogy a jövőben minden magyar származású ukrán hadifoglyot szabadon fognak engedni. Egy moszkvai hivatalos közlemény szerint Putyin méltatta „Magyarország szuverén kurzusát és szilárd elvi támogatását az ukrán konfliktus diplomáciai megoldásához”. E barátság nyilvánvaló jelét adta Orbán azzal is, hogy soha nem bírálja, sőt meg sem említi Oroszországot mint az Ukrajna elleni agresszív háború kirobbantóját.
Mindez érthetően felháborította az ukrán közvéleményt és Zelenszkij elnököt is, aki elragadtatta magát, és egy kormányülésen Orbánt megnevezés nélkül megfenyegette: „Reméljük, hogy egy bizonyos illető az Európai Unióban nem fogja blokkolni a 90 milliárdot vagy a 90 milliárd első részletét, és az ukrán katonák fegyverhez jutnak. Ellenkező esetben megadjuk ennek az illetőnek a címét a fegyveres erőinknek, a srácainknak, hadd hívják fel, és beszélgessenek el vele a saját nyelvükön.” Ez súlyos politikai hiba volt, és nagyszerű ürügyet adott mind Orbánnak, mind az orosz propagandagépezetnek, hogy ebből kampányt kovácsoljanak.
Magyar Péter ünnepi beszédében frontális támadást indított Orbán nemzetáruló oroszbarát politikája ellen. Zelenszkij meggondolatlan kijelentését előzőleg visszafogottan kommentálta azzal, hogy semmilyen idegen ország államfőjének nem szabad egy magyart megfenyegetnie. Állást foglalt Magyarország EU és NATO tagsága mellett, és megígérte a befagyasztott EU pénzek felszabadítását. Ugyanakkor elkerülte az ukrán háború és az ezzel kapcsolatos „háborús veszély” említésének csapdáját, tehát az Orbán-rezsim kampánya Magyar mint „Brüsszel bábja” ellen eddig hatástalanul pufogott.
Minden független közvéleménykutatás megerősíti, hogy a Tisza Párt győzelemre számíthat április 12-ikén. De a győzelem aránya és így az ország jövője is attól függ, hogy tud-e Magyar Péter és pártja elég szavazót mozgósítani, és attól is, hogy az ellenzéki tábor egységesen a Tisza mellé áll-e. Fennáll a veszély, hogy a DK és a Kétfarkú Kutya Párt ugyan a listán lemarad, de kilátástalan jelöltjei ennek ellenére túl sok szavazatot vesznek el az egyéni választókerületekben a messze legerősebb ellenzéki párttól.
Ezért szeretnék rámutatni arra a veszélyre, hogy a DK és vezetője, Dobrev Klára kampánya a Tisza Párt és elsősorban Magyar Péter személye ellen a Fidesz alapvető érdekeit szolgálja. Ebből a szempontból tanulságos Dobrev hosszú, frázisokkal teli interjúja a Magyar Narancsban (március 12.), amelyben már előre megjósolja, hogy sok baloldali vagy liberális szavazó nem akar Magyar Péterre szavazni: „Mert nem bízik menne vagy azért, mert a NER-ből jött, vagy azért, mert jobboldali, vagy egyszerűen nem képes azonosulni azzal, amit mond. Őket is el kell vinni szavazni, hogy mindenkit mozgósíthassunk április 12-ikén”.
Noha nagyvonalúan megbocsátást javasol a „kiábrándult fideszeseknek”, az egész interjú tükrözi politikai rövidlátását. Dobrev egy képzett, nyelveket beszélő, kitűnő közigazgatási szakértő, aki az államigazgatási munkáját „nagyon élvezte”. De volt férjével, Gyurcsány Ferenccel ellentétben nem egy politikus. Gyurcsány volt a magyar baloldal legnagyobb személyi sikere és politikai öngyilkosa.
Dobrev Klára a DK jelentéktelenségét adminisztrálja, képtelen tömegeket megmozgatni. Történelmi szerepe csak az lehet, hogy segít Orbán Viktornak megmenekülni vagy a vereséget túlélni.
A Dobrev és a Fidesz által szidalmazott közvéleménykutatók, mindenekelőtt a kiváló Hann Endre nem „dobálnak ide-oda százezernyi szavazót”, nem mondják, hogy „hol a Tisza vezet, hol a Fidesz”, hanem elég régóta a Tisza és Magyar Péter jelentős és állandó előnyét jelzik. Itt nem a Dobrev panaszolta „pszichológiai nyomásgyakorlásról" van szó "pár kutató segítségével”, hanem politikai bátorságról. Az Orbán-rezsimet csak egy egységes ellenzék tudja megdönteni. Minden szavazat a DK jelöltjeire eltékozolt szavazat, amely a Fidesz túlélését segíti. Ugyanez vonatkozik persze a Kutyapártra is. (Hadházy Ákos külön fejezet. Ez a merész független képviselő többet tett a Fidesz és az Orbán család leleplezéséért, mint az egész DK Gyurcsánnyal vagy Dobrevvel az élen.)
A győzelem még kétharmad nélkül is új helyzetet teremtene, ma még beláthatatlan lehetőségekkel. De még a kétharmadot sem lehetne kizárni, ha a baloldali vagy liberális választók Heller Ágnes - akkor a Jobbikra vonatkozó - 2018-as tanácsát követnék, és „befogott orral” a Tisza Pártra szavaznának.
Ami pedig Magyar Péter múltját vagy nekem sem tetsző korábbi kijelentéseit illeti, sem az 1989-es fordulat itthon, sem a szovjet birodalom szétesése nem történhetett volna meg egykori kommunista vezérek vagy kutatók pálfordulása, reformerré válása nélkül. Elég Nagy Imrére és Gimes Miklósra vagy Mihail Gorbacsovra utalni. Nem „nagyvonalú megbocsátás”, hanem politikai realizmus szükséges a rendszerváltáshoz. Akik ezt nem ismerik fel, azok egy szektában megmaradhatnak, de a politikában nincs helyük.
A szerző újságíró, elemző.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.