Dunakeszi;Toroczkai László;Mi Hazánk Mozgalom;

Toroczkai László a rendezvényen. Sokan még vívódnak a Mi Hazánk és a Fidesz között

A szélsőjobbon is keresik a Fidesz alternatíváját

Telt ház, mintegy kétszáz ember fogadta a Mi Hazánk elnökét, Toroczkai Lászlót Dunakeszin, ahol igencsak vegyes összetételű közönség gyűlt össze. Akadt, aki kérdésünkre közölte, ellenzi a határon túli magyarok szavazati jogát.

Igazi ősmagyar férfit láttunk kilépni a Dunakeszi-Gyártelep vasútállomásnál lévő Holle Anyó sörözőből. Bő fehér ing, fekete mellény és nadrág, varkocsba font hosszú haj, bőrtarsoly. Fogadni mertünk volna rá, hogy a József Attila Művelődési Központ felé veszi az irányt, ahova Toroczkai László, a Mi Hazánk elnöke hirdetett kampánygyűlést, de nem: pár lépés után befordult a szomszédos dohányboltba. Nemsokára aztán kiderült, hogy mégse tévedtünk. A művház bejáratánál újra találkoztunk emberünkkel. Gödről érkezett – tudtuk meg –, önkéntesként segíti a Mi Hazánkat. Amikor szükség van rá, szólnak neki.

Márpedig most szükség volt rá, kérték, hogy árusként vegyen részt a rendezvényen. Pultjának kínálatában sokféle emléktárgy sorakozott a piros-fehér-zöld karkötőktől kezdve a nagy-magyarországos matricákig. Elmondása szerint öt évvel ezelőtt nősült, sámánszertartás keretében ősmagyar esküvőt is tartottak. Öltözékét arra az alkalomra vette. Kérdésünkre elárulta, mit jelent bőrtarsolyán a rovásírással írt szó: „vihar”.

Ismerőse, az 50 éves Szémüller József – volt hivatásos katona, tősgyökeres gödi lakos – jobboldali gondolkodásúként jellemezte magát. Úgy érezte tehát, itt a helye. Mindent támogat, amit a „jobboldali gondolkodás normálisan megenged”. Az viszont nem tetszik neki, hogy a határon túli magyarok szavazati jogot kaptak. A döntéssel még felvidéki rokonai sem értettek egyet. „Gyerekek, miért szóljunk bele a ti életetekbe?” – értetlenkedtek. Némi meglepetésünkre az ősmagyar külsejű férfi helyeslően bólogatott. „Ezzel én is így vagyok, aki nem itt él, az ne ide szavazzon” – jelentette ki.

Szémüller József mintegy mellékesen elmesélte, hogy 2006 őszén a Szabadság téren részt vett a tévészékház ostromában. „Már elévült, úgyhogy semmit nem tudnak csinálni a hatóságok” – indokolta, miért nem titkolja a nevét. Állítása szerint ő volt az, aki az egyik bajba jutott rendőrt kimentette, amikor elakadt a tüntetők ellen kivezényelt vízágyú.

Képünk illusztráció

A pártelnökre várakozók között felfedeztük az est házigazdáját, a Mi Hazánk helyi jelöltjét, Bognár Lászlót is. A rendszerváltás után Bognár az MDF, majd a Csurka István-féle MIÉP parlamenti képviselője és Göd polgármestere volt. Annak örül – nyilatkozta a Népszavának –, hogy úgy néz ki, a Mi Hazánk a mérleg nyelve lesz a parlamentben, és ezzel megkerülhetetlen politikai szereplővé válik. A közvélemény-kutatások adatait jócskán meghaladó, 10 százalék fölötti országos listás eredményre számít. Azért vállalta el, hogy egyéni jelöltként elindul a parlamenti választáson, mert a Mi Hazánkat a MIÉP folytatásának tekinti.

Egy apa a lányával Vácról jött. Eddig is a jobboldalra szavaztak, csak éppen nem a Mi Hazánkra, hanem a Fideszre. Az utóbbi hetekben-hónapokban ennek a két pártnak a kampányrendezvényeit látogatják, a kettő között őrlődnek. Kisebb eséllyel ugyan, de elképzelhető, hogy a Fideszt felcserélik a Mi Hazánkra.

Mások a fővárosból utaztak Dunakeszire a Mi Hazánk gyűlése és Toroczkai László kedvéért. Egy asszony – férje és két kolléganője társaságában – arról számolt be, hogy munkahelyén a Mi Hazánk egyik budai jelöltje a főnöke, sok mindent hall a pártról, amit szimpatikusnak talál. Korábban a Fidesz támogatói voltak, most ők is a két párt között vacillálnak. „A Mi Hazánk alternatíva lehet a Fidesz mellett” – állapította meg a férje.

Közben begördült a Mi Hazánk öntevékeny bűnüldözői osztaga, a Bűnvadászok autója. Feltűnt egy marcona kinézetű, szintén Budapestről jött csapat is: a csoport egyik fiatal tagja a Betyársereg dzsekijét viselte.

Lassan már kezdtünk letenni arról, hogy sikerül dunakesziekkel is beszélnünk, amikor végre összehozott a sors két helybéli férfival. Egyikük elmondta, hogy „régóta” a Mi Hazánk szavazója, idősebb barátja ellenben még sosem vett részt egyetlen parlamenti választáson sem. A pártokról eddig úgy gondolta, hogy „egyik kutya, másik eb”. Most áprilisban azonban mindenképpen elmegy szavazni, csak még azt nem tudja, kire. Azért látogatott el a rendezvényre, hogy lássa, „mi az ábra”.

Ha egy üzlet beindul: kevéssel később újabb helybélivel, egy húszéves dunakeszi fiúval futottunk össze, akit budapesti barátnője kísért el. A Tisza Párt iránt nincs bizalma, a Fidesz viszont „tényleg nagyon sok pénzt ellopott” – magyarázta, miért vonzódik a Mi Hazánkhoz.

Este hat órára megtelt a művelődési központ nagyterme, mintegy kétszázan vastapssal fogadták a színpadra lépő Toroczkai Lászlót. A pártelnök közel másfél órán keresztül tartó, kissé csapongó monológját azzal indította, hogy megígérte: a Mi Hazánk mindent elkövet majd annak érdekében, hogy a ma már több mint 40 ezer lakosú Dunakeszi elnyerje a „megyei jogú város” státuszt.

Sok egyéb mellett természetesen szóba került a gödi akkugyár botránya is. Hangsúlyos elem volt, hogy a Mi Hazánk az „összes rohadék bűnözőt” ki akarja vonni a forgalomból. Magyar Pétert, a Tisza elnökét például az általa jogsértőnek tartott lakásügye miatt bírálta, Orbán Viktor miniszterelnökről és Lázár Jánosról azt mondta, hogy már „komoly sminkek” kellenek rájuk, kezdenek kikészülni. Le kell váltani a társadalmat irritáló Fideszt, de szerinte sok szempontból a Tisza is ahhoz hasonló világot kínál.

„A Mi Hazánk a „magyar igazságot” képviseli” – ismételte el többször Toroczkai László. Úgy vélte, ha nem lenne cenzúra, a Mi Hazánk már megnyerte volna a választást: így is meg fogja, csak ez kicsit több időt vesz igénybe. A kérdésre, mit szól ahhoz, hogy „nácizzák, rasszistázzák, fasisztázzák” a pártot, Toroczkai László úgy reagált: a tisztességes cigányok azt üzenik a Mi Hazánknak, hogy "velünk vannak”.

Rengetegen csúsztak le az elmúlt négy évben, és alapvetően az életfeltételek romlása vonzhatott ekkora tömegeket a Tisza táborába. Kovách Imre szociológus azt mondja, a kisvárosi és falusi Magyarországon ma már nagyjából egyenlő az állás a két nagy tábor között. Interjú.