Két brüsszeli, gimnazista lány érkezett hozzánk Pécsre. Cserediákok, francia szakos lányaink vendégei. A második nap reggelén – miközben autóval gurultunk a városon át - egyikük megkérdezte, hogy miért van a pécsi utcákon annyi Zelenszkij plakát? Lányaim tolmácsi segítségével elmagyaráztam nekik, hogy áprilisban választás lesz, és Orbán Viktor, miniszterelnök szerint, ha nem őt választják meg, akkor az ellenzék kormánya Magyarországot háborúba viszi majd az ukránok oldalán, mivel az ellenzék vezetője Zelenszkij embere.
A két francia vendég meglepődött, és arról faggattak, hogy a magyarok tényleg az ukrán fronton akarnak harcolni? Dehogy, feleltem, Magyarországon egyetlen egy ember se akar háborúzni, egyetlen egy se! És az ellenzék vezetője mégis háborúzni akar(?), kérdezték értetlenül. Nem akar, ezt csak Orbán állítja, hogy őt és a pártját válasszák meg, ne az ellenzéket.
Később megemlítettem, hogy látnak majd sok plakátot Ursula von der Leyennel, az Európai Bizottság elnökével is. Az ő képe azért van kinn, mert Orbán szerint Brüsszel - vagyis az unió - parancsolja azt a magyar ellenzék vezetőjének, hogy vigyen minket háborúba.
• Brüsszel? – horkantak föl.
• Igen. Erről maguk nem is tudnak ott, Brüsszelben?
• Nem.
Nevettek, s egyikük megjegyezte:
• Akkor ez az egész csak hazugság…
• Hát… nem én mondtam – bólintottam rá.
• És a magyarok ezt elhiszik?
• Úgy két és fél, három millióan igen. Főleg az idősek, akik imádják Orbánt, és félnek a háborútól. Orbán ezzel nyerhet is.
• De hát senki se akar háborút, nem azt mondta az előbb?
• De, azt.
• Akkor nem értem.
• Mi se. De ha nem értik – sóhajtam nekik elköszönéskor a Zsolnay negyed kapujában -, akkor mégis értik. Nagyon is értik.