Tucatnyi kóbor macska falatozik műanyag tálkákból elszórtan az ország legnagyobb kohászati-gépészeti komplexumának teljes területén. Tavaly június közepén - erről lapunk többször beszámolt - 1700-nál is több munkavállalójától vált meg a Dunaferr utódcégei közé tartozó Dunarolling Dunai Vasmű, amit további 800 fővel a kokszelőállítást végző Duna Furnance Kft. követett. Egyik napról a másikra több ezren lettek munkanélküliek. Olyanok is, akik egész életükben, 18 éves koruk óta a vasműveknél dolgoztak.
Amint arról a Visszhangban tavaly nyáron beszámoltunk: a korábban dolgozóktól hemzsegő ipari területek szinte teljesen elnéptelenedtek, az emberek helyét pedig éhes négylábúak váltották fel. Ötszáznál is több sovány, beteg, többségében teljesen elvadult kóbor macska bukkant fel a megüresedett és elcsendesedett épületek közvetlen közelében. Eddig is a városnyi méretű gyárterület különböző részein éltek, de inkább a bokros, fás területeken, távol a dolgozóktól. Az emberek eltűnését követően viszont élelmet és biztonságot keresve olyan részeken is felbukkantak, ahol korábban kevésbé voltak jellemzőek.
A vasműs macskák, vagy ahogyan a helyiek nevezik, a vasmacskák évtizedek óta részei a vállalat és a vállalati dolgozók mindennapjainak. „Ma már nyugdíjas, egykori alkalmazottak a táskáikban hordtak be élelmet ezeknek a hontalan jószágoknak és etették azokat, amik elég bátrak voltak ahhoz, hogy az emberek közelébe merészkedjenek” – mondja a Népszavának nyilatkozó Horváth László, aki egyike azoknak, akik jelenleg is a vállalatnál dolgoznak és gondozzák az itt élő macskákat. Ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a macskák száma az évtizedek alatt, ivartalanítás hiányában minden tavasszal és ősszel ugrásszerűen növekedett és mostanra megszámlálhatatlanul sokan élnek és szaporodnak továbbra is az ipari területen.
Kilenc élet is kevés lehet – A Dunai Vasmű emberi tragédiáinak az árnyékában megjelent egy másik is: az állatokéIgazi emberi összefogás csak a vasmű leállását követően született. A vállalat egyik akkori alkalmazottja, Gyócsi Beáta a vasmű felszámolásának kezdetekor a macskák sorsát látva segítségkérésért a nyilvánossághoz fordult. Biztonsági őrökből és karbantartókból összeverődött önkéntes csapatával saját költségen, magánadományokból, és néha külsős szervezeti segítségekkel kezdték a macskákat gondozni. Erről a közösségi médiában is beszámoltak, civilek segítségét kérve.
Egy-egy etetés alkalmával akár 20-25 macska is felbukkan – meséli a vasmű egyik, neve elhallgatását kérő alkalmazottja, aki önkéntesként maga is kiveszi a részét az állatok ellátásából. Vannak, akik a kapuknál, mások a gyárterület egyéb területein etetik őket. Napról napra több kilónyi száraztápot és tucatnyi konzervet cipelnek be, hogy aztán kiporciózzák azokat az itt élő kolóniáknak. Havi szinten több száz kiló élelmet biztosítanak, köszönhetően a civilektől érkező adományoknak. Mindezt ráadásul annak ellenére, hogy többször is megpróbálták ellehetetleníteni a munkájukat. Előfordult például, hogy megtiltották, hogy a kapuk környékén etessenek, de arra is volt példa, hogy összeszedték a gyártelepen kihelyezett vizes- és eledeles tálkákat és téli búvóhelyeket.
Országos összefogás indult
Azt követően, hogy a vasműs macskákról a sajtó is hírt adott, a Közös ügyünk az állatvédelem Alapítvány tavaly júliusban 15 millió forintos támogatást ítélt meg a dunaújvárosi vasmacskák helyzetének enyhítésére. A feltételek szerint ez legalább száz macska megfelelő ellátására elegendő összeg, ami fedezi a szükséges oltásokat, szűréseket és az ivartalanításukat is, hogy az állomány lehetőség szerint ne szaporodjon tovább.
Az összeget - és ezzel együtt a feladatot - a dunaújvárosi Duna Dog Center Alapítványnak ítélték meg. Ők a honlapjukon közzétett beszámolóban decemberben arról írtak, hogy a munkát októberben kezdték meg. Ekkor 17 macskát fogtak be, ivartalanítottak, chippeltek és kezeltek külső- és belső élősködőkre, decemberben pedig újabb 20 állatot láttak el hasonló módokon.
