Aligha kedvező jelenleg a magyar jegybankárok döntési helyzete. Prognózisain - az általuk aligha befolyásolható - a geopolitikai krízisek rendre kifognak. A 2008-2009-es gazdasági világválság óta nem igen volt olyan esztendő, amelyet a béke szele járt volna át. A mostani közel-keleti háborúskodás hatásaira sem lehetett felkészülni. Azt ellenben már tudni vélik a Monetáris Tanács tagjai, hogy az idei évre várt 2,4 százalékos GDP növekedés prognózisa nem tartható, így a picinyke 1,7 százalékos bővüléssel is kiegyeznének, ehhez a többször elhalasztott nagyberuházások működésbe állása, és a lakossági fogyasztás növekedése adná a reménybeli támaszt.
Ebben a „minden bizonytalan” légkörben az MNB változatlanul hagyta a 6,25 százalékos alapkamatot. De, hogy mit hoz a közeljövő, a jegybankárok még csak nem is sejtik. Viszont azt szomorúan konstatálták, hogy a feltörekvők pénzügyi piacán általánossá vált a kockázatkerülés, ami a hitelkamatok emelkedéséhez vezethet nálunk, miközben az év végére ismét 5 százalék feletti inflációt várnak, ami a jelenlegi többszöröse. Mindez annak a következménye, hogy előbb-utóbb a mindenkori kormány kénytelen lesz félredobni az élelmiszerek és a háztartási cikkek egy csoportjánál alkalmazott árrésstopot, illetve az üzemanyagok „védett” árát!
Az Magyar Nemzeti Bank számára kegyelmi állapotot jelenthetne, ha a mostani bizonytalanságokkal teli időszakban letérne az adatvezérelt üzemmód útjáról, hiszen az csak a rövidtávú cselekvésnek ad teret, és ehelyett a változások élére kellene állnia, s a rendelkezésére álló eszközökkel, például az alapkamat változtatásával formálhatná a piacok működését. A 110 tonnányi - egyes vélemények szerint erősen eltúlzott mértékű - aranytartalékhoz, - egyébként bölcsen - nem nyúlnak, azt meghagyják ínségesebb időkre.