Ismeretségi körömben olykor előfordul, hogy a Kreml jelenlegi urának tetteit összevetjük hazánk miniszterelnökének tevékenykedésével. Rendszerint számos hasonlóságot találunk kettejük intézkedései között, a szabadságjogok megnyirbálásától kezdve a szexuális kisebbségek elnyomásáig. Ámde a párhuzamok felsorolása egy ponton általában véget ér, mert valamelyikünk kijelenti: Orbán Viktor kezéhez legalább nem tapad vér.
Ilyenkor elsősorban arra a köztudomású tényre gondolunk, hogy Vlagyimir Putyin nem szokta életben hagyni a hatalmára veszélyt jelentő riválisait, érkezzenek azok akár ellenzéki oldalról, akár a saját táborából: Alekszandr Lebegytől Borisz Nyemcovon át Alekszej Navalnijig rengeteg vélelmezett áldozatának nevét felsorolhatnánk. A magyar kormányfő viszont politikai ellenfelei esetében egyelőre megelégszik a karaktergyilkossággal. Mindössze egyetlen alkalommal vetült rá ilyen tekintetben a gyanú árnyéka; amikor éppen a 2014-es önkormányzati választások előestéjén érte halálos közúti baleset Mészáros Lőrinc kormányhoz közelálló oligarcha ellenlábasát, Váradi András alcsútdobozi polgármester-jelöltet. (Az ügyben eljáró rendőrség mindenesetre kizárta a bűncselekményt a lehetséges okok közül.)
De ha Orbán nem vádolható is bérgyilkosok hatalomféltésből történő alkalmazásával, érdemes közelebbről megvizsgálnunk: vajon tényleg nem szárad miniszterelnökünk lelkén emberélet?
Mivel gondosan titkolják a nyilvánosság elől az erről szóló statisztikákat, csak találgathatunk, hány haláleset tudható be az egészségügy bűnös kormányzati elhanyagolásának. A várólisták irtózatos hosszúsága, a szakemberhiány, a kórházi fertőzések számos olyan beteg életét követelték, akik eredetileg gyógyítható nyavalyákban szenvedtek. Nyilván ezek a körülmények játszottak közre abban is, hogy a világjárvány áldozatainak száma lakosságarányosan Magyarországon volt a világon a legmagasabb.
Különösen siralmas a hazai pszichiátriai ellátás helyzete, ez pedig bizonyára hozzájárul ahhoz, hogy a legutóbbi években megfordult az öngyilkossági ráta korábban csökkenő tendenciája hazánkban. És ha már erről beszélünk: az Orbán-kabinetek vagyoni egyenlőtlenségeket növelő gazdaságpolitikája miatt lecsúszott, kilátástalan anyagi helyzetben vergődő középosztálybeliek közül számosan fordultak önmaguk ellen, az államilag megbélyegzett melegekkel egyetemben.
A „véres” orosz olajhoz Európában úgyszólván egyedüliként ragaszkodó Orbán ezermilliárdokkal finanszírozza továbbá az északkeleti szomszédunkban rablóháborút és genocídiumot folytató Putyin hadigépezetét, ezzel pedig nagyban hozzájárul katonák és civilek százezreinek halálához
mindkét oldalon.
A fenti felsoroláshoz annyit tennék hozzá, hogy Orbánt eddig sem erkölcsi érzéke tartotta vissza politikai ellenfelei fizikai értelemben vett likvidálásától, hanem a meglévő uniós kontroll. Amennyiben április 12-én győzelmet arat, és hazánkat kilépteti a nyugati szövetségi rendszerekből, hogy afféle „szovjetköztársaságként” Oroszország részévé váljunk: irtózatos módszerekkel fogja eltüntetni ellenzékét!
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
