A vasárnapi szlovéniai választások eredménye itthon is tanulságokkal szolgálhat. Az egyik üzenet az úgynevezett előrejelző piacok hitelességével kapcsolatos. Az utóbbi időben, főleg Donald Trump második elnökválasztási győzelme előtt, a mértékadó sajtó egy része is afféle tévedhetetlen forrásként kezdett hivatkozni a Polymarketre és hasonló platformokra. Amikor a hagyományos közvélemény-kutatók még fej fej melletti küzdelmet mutattak Donald Trump és Kamala Harris között, e piacok már jelentős elmozdulást jeleztek a republikánus jelölt felé, ami utólag igazolta a fogadók megérzéseit. Ez azonban távolról sem jelenti azt, hogy a Polymarket adatai többet érnének egy egyszerű fogadóiroda oddsainál. Ezt Szlovénia példája is igazolja: a fogadási piacokon Janez Jansa pártja abszolút befutónak tűnt, mégsem nyert. Az előrejelző piacokon mozgó hatalmas összegek ugyanis nem a választói akaratot, hanem a tőke várakozásait tükrözik, amelyek sokszor köszönőviszonyban sincsenek a politikai valósággal.
A szlovén események rávilágítottak arra is, hogy egy választás az utolsó pillanatig sem tekinthető lefutottnak. Jansa és a Szlovén Demokrata Párt közel két éven keresztül magabiztosan vezette a közvélemény-kutatásokat, ám a finisben Robert Golob liberális Szabadság Mozgalma megelőzte a jobboldali populista politikai erőt. A fordulat oka, hogy egy egészséges demokráciában a választók érzékenyek a külső beavatkozási kísérletekre. Szlovéniában a kampány hajrájában derült fény a Black Cube-ügyre. Jansa, aki közismerten szoros szövetségese Orbán Viktor kormányfőnek, részben osztja illiberális nézeteit, eleinte határozottan tagadta, hogy bármi köze lenne az izraeli magánnyomozó céghez köthető, a kormány tagjait érintő lejárató akciókhoz. Később azonban a volt miniszterelnök kénytelen volt elismerni, személyesen találkozott a cég vezetőjével. A választók számára egyértelművé vált, hogy a politikai hatalom megszerzése érdekében olyan sötét módszereket vetettek be, amelyek alapjaiban kérdőjelezik meg a politikai verseny tisztaságát. A szlovén társadalom határozott választ adott: elutasította azt a politikai erőt, amely hazug lejárató kampányokra és külföldi befolyásolásra építette a stratégiáját.
A szlovén példa azt igazolja, a választók igenis büntetik, ha egy párt a saját nemzete szuverenitását kockáztatva keres szövetségeseket a határokon túl belső ellenfelei legyőzéséhez. A transzparencia és a tisztességes verseny iránti igény erősebb lehet a hosszú évek alatt kiépített pártpolitikai dominanciánál. Mindez reményt adhat arra, hogy a magyar választópolgárok számára is hasonlóan fontos érték a valódi szuverenitás. Egy önállóan dönteni képes országban a hatalom forrása nem lehet külföldi tanácsadók titkos művelete vagy idegen hatalmak közvetett támogatása. Bízunk abban, hogy a hazai közvélemény is felismeri a különbséget a valódi nemzeti érdek és az aljas hatalomtechnikai játszmák között, s így áprilisban Magyarországon a választók számára a hitelesség lesz a fő szempont, és egyértelműen nemet mondanak a külső befolyásolásra, mások lejáratására és a gyűlöletre építő politikára.