Két beszélgetés, egy előadás és kiállítók, foglalkozások várták azt a több mint hatszáz 13–18 éves fiatalt, akik az ország minden részéből megjelentek 24-én a Vasúttörténeti Parkban ideiglenesen felállított hatalmas félgömb alakú sátrakban, amelyek a Planet Budapest után most annak a rendezvénynek adtak helyet, amelyet az UNICEF szervezett azért, hogy a gyerekek tájékozottabbak lehessenek a klímaváltozás kérdéseinek útvesztőjében. Az UNICEF Magyarország 2022-ben végzett online felmérést a 13 és 25 év közötti fiatalok körében, amelyből kiderült, hogy a korosztály csaknem kétharmada nagy jelentőséget tulajdonít a klímaváltozás kérdésének, foglalkozik vele a mindennapokban.
Központi témának tartják: jelentősen magasabb arányban választották első helyen arra a kérdésre válaszolva, hogy milyen téma foglalkoztatja őket leginkább, mint bármely hazai vagy nemzetközi kérdést, beleértve a szegénységet és az orosz–ukrán háborút.
A klímaválság gyermekjogi válság: a fiatalok jövője a tét, de már ma is a gyerekeket érintik aránytalanul a legjobban az éghajlatváltozás negatív hatásai. Az UNICEF Magyarország ezért négy éve létrehozta a KlímaHősök programot, hogy a félelemből, tehetetlenségből és szorongásból eredő negatív érzéseket az oktatás, a szerepvállalás, a felelősségvállalás, valamint a párbeszédek révén feloldják, építő irányba fordítsák. Ennek keretében most már az V. gyerekeknek szóló klímavédelmi találkozót rendezték.
A délelőtt kezdődő, délutánban nyúló programokat Mészáros Antónia, az UNICEF Magyarország ügyvezető igazgatója, valamint Felső-Nemes Viola és Nagy Dimitra Anna fiatal UNICEF-nagykövetek nyitották meg: a két ifjú hölgy elmondta a klímaválság jól ismert tüneteit, majd hozzátették, hogy a változásokat visszafordítani már nem tudjuk, de megfelelő cselekvésekkel – például tudatos vásárlással – még képesek vagyunk tenni azért, hogy a lehető legjobb jövőt teremtsük meg. Ma a világon gyerekek milliói élnek veszélyes környezetben vagy kényszerülnek arra, hogy elhagyják otthonaikat, mert a szélsőséges időjárás miatt házaik összeomlanak, nincs megfelelő ivóvizük. A tudás, amit – ők is és társaik is például egy ilyen klímakonferencián – elsajátítanak, a negatív változások visszaszorításának egyik legfontosabb eszköze.
Ennek jegyében következett az első kerekasztal-beszélgetés, amelynek moderátora Lux Ágnes volt. Résztvevők voltak: Gondola Csaba körforgásos gazdaságért és klímapolitikáért felelős államtitkár, Molnár Anna molekuláris genetikus és biológiatanár, Peer Krisztina gyermekpszichológus és Szász Anna, az UNICEF fiatal nagykövete. A címe Klímaszorongás: teher vagy hajtóerő? – A tudás mint kulcs a lehetőségekhez volt.
Az első kérdés Molnár Annához szólt: mit értsünk az alatt, hogy klímaszorongás? A tanár egy példát hozott: egy társasházban sem dönthet egyedül egy lakó, milyen egyéni átépítéseket végez. A megoldásnak rendszerszintűnek kell lennie, mert akár össze is omolhat az épület.
Az attól való félelem, hogy nem tudunk az egész rendszeren egyedül változtatni, nagyon szorongató érzés. A kérdés az tehát, tud-e az emberiség együtt, egy irányba menni.
Peer Krisztina szerint a szorongás természetes érzelmi reakció, és bár gyakran nincs tárgya, vannak testi tünetei, gyomorfájás, fejfájás, szédülés: sokszor csak találgatni lehet, mi váltja ki. Az egzisztenciális pszichológia szerint az élet szorongató, de örömteli is, a kettő között az egyensúlyrendszert kell megtalálni: azt kell éreznünk, hogy a saját kezünkben van életünk irányítása.
Szász Anna fiatalként azt érzi, hogy a szorongás a bizonytalansággal kapcsolatos. Két fő bizonytalansági faktor van korosztálya jövőjével kapcsolatban: az egyik, hogy mi lesz a természettel, társadalommal, jutunk-e egészséges ételekhez, ivóvízhez; a másik, hogy nem lehet tudni, mi igaz, mi nem.
Az interneten látható dolgok között nem lehet dönteni: mi az, ami a valóság, mi az, ami rémisztgetés, mi az, ami jó tanács, mit lehet megfogadni.
Gondola Csabát döntéshozóként szólaltatták meg, mit tud tenni egy ilyen kérdésben egy kis ország, mint a miénk. Létezik a szorongásérzés – jegyezte meg ő is –, ami természetes, de nem szabad elfogadni, áldozati helyzetbe helyezni magunkat. Arra mutatott rá, hogy a klímaszorongást nem lehet önmagában vizsgálni, ez egy komplex társadalmi jelenségnek az egyik megjelenési formája. Helyes, ha valaki felismeri a klímaváltozás jelenségeit, de tudni kell, vannak kötelezettségeik és van felelősségük is az embereknek. Ennek a felelősségnek a felerősítésével lehet a szorongást enyhíteni.
Molnár Anna azt tanácsolta a gyerekeknek, ne a döntéshozóktól várják a megoldást, ők is tehetnek a klíma érdekében, például szelektív hulladékgyűjtéssel az iskolában vagy ha arra kérik szüleiket, ne autóval vigyék őket az iskolába.
Végül a diákok kérdezhettek, a legjobban a műanyagszennyezés érdekelte őket: valahogyan ki lehet-e váltani a műanyagokat. Gondola szerint ez valójában lehetetlen, hiszen 80 százalékban műanyag termékek vesznek körül minket, a helyettesítő termékeknek akár háromszoros, négyszeres áruk van.
