bezárás;zene;civil szervezetek;Auróra Közösségi Tér;

„Maga a kulturális élet is romlik azáltal, hogy az efféle közösségi terek megszűnnek: gátat szab nemcsak a zenei élet, hanem a közönség sokszínűségének is”

Búcsú az Aurórától

Tizenegy év után, turbulens szórakoztatóipari környezetben szűnik meg a budapesti kulturális élet hibridje a Józsefvárosban.

„Nem unatkozunk, csak nagyon nehéz talpon maradni” – jellemezte lapunknak a könnyűzene helyzetét Szabó Sipos Ágoston, aki a Freakin’ Disco együttes tagjaként pénteken utoljára, teltház előtt lépett fel az Auróra színpadán, a kulturális tér búcsúztatására rendezett Zárva Fesztivál programsorozatának keretében. Novemberben vált hivatalossá, hogy a józsefvárosi hely tulajdonosa nem hosszabbítja meg a bérleti szerződést, így az Auróra március végéig működhet eredeti formájában.

Ez az eredeti forma egy társadalmi vállalkozás volt: 2014-ben, a Marom Klub Egyesület ötlete nyomán egy olyan közösségi tér valósult meg, amely az alapítók elképzelése szerint összekapcsolhatja a kulturális programokat és a civil szervezetek munkáját, egyfajta találkozási pontként a szociális- és kulturális területen működők számára. Így egy egészen egyedi, hibrid tér jött létre a Belváros szívében, amely nemcsak különböző civil szervezetnek, workshopoknak, beszélgetéseknek, kiállításoknak (vagy az épület melletti parkolóban Klímakert néven egy komplett fenntarthatósági projektnek) adott otthont, hanem többek között feltörekvő zenészek számára is, akik itt lehetőséget kaptak a bemutatkozásra.

Az ilyen kis klubok nemcsak tíz évvel ezelőtt jelentettek nélkülözhetetlen lehetőséget a nagyobb közönségét még kereső, kis büdzséből működő előadók számára: különösen nagy jelentőségük van most is, tekintve a könnyűzenei piac egyre borsosabb áraira. Szabó Sipos lapunknak elmondta, nagy veszteségnek tartja az Auróra bezárását, de nem az utolsó bástya dől le: a városban szerencsére mindig létrejönnek hasonló szellemiségű helyek. Véleménye szerint ez is mutatja, hogy van igény az alulról szerveződő, közösségi gondolkodásra. Ahhoz viszont kétség sem fér, hogy klubot, zenekart és közönséget manapság egyaránt nehéz fenntartani, utóbbi figyelméért pedig óriási a verseny, hiszen a szűkös anyagi keretek miatt az emberek láthatóan megválogatják, mire fizetnek. És a mérleg nyelve sokszor nem a kisebbek, hanem a már befutott, népszerűbb előadók irányába billen.

Szabó Sipos kiemelte, eleve nagyon nehéz koncertet szervezni úgy, hogy tapasztalata szerint sok hely pont a zenekaroktól várja el a megtérülést – hiszen ők maguk is nehéz helyzetben vannak. „Ez megbénítja a szabad kreativitás lehetőségét és némiképp a kulturális pezsgést is. Pláne, ha az új formáció egy olyan friss ötlettel áll elő, amelynek nincs még követő bázisa. Pedig közöttük bőven akadnak olyanok, amelyeknek nem is kellene nagyszínpad, mert a zenéjüknek sokkal jobban állnak a kisebb terek” – tette hozzá.

„Érezhető, hogy maga a kulturális élet is romlik azáltal, hogy az efféle közösségi terek megszűnnek: gátat szab nemcsak a zenei élet, hanem a közönség sokszínűségének is azzal, hogy így majd csak a nagyobb produkciók tudnak érvényesülni. Ennek már most is vannak jelei” – egészítette ki Csizmás András, a zenekar billentyűse. Kérdésünkre Szabó Sipos hozzátette, a problémán csak tovább rontott a drograzziák miatti hatósági bezárásoktól való félelem, mindezt pedig azok a helyek sínylik meg először, amelyek nemcsak piaci célokat tartottak szem előtt.

Az Auróra valóban nem egy profitorientált szórakozóhely volt: társadalmilag aktív állampolgárok közösségét építették volna már a kezdetektől. (Ezt tükrözték a hely létrejöttének körülményei is: a háromszintes épület ötven önkéntesnek volt köszönhető, akik kétkezi munkával újították fel az épületet.) Az alapítók víziója az évek alatt hamar célponttá is tette a helyet, többek között azért is, mert menekülteket segítő, emberi jogokért küzdő szervezetek aktivistáit is befogadták. Ezért a közbeszédben nemcsak rendszerkritikus helyként terjedt el, hanem a kormányközeli médiában egy időben a Soros György által támogatott, a kormány által feketelistára került civil szervezetek segítőjeként támadták. (Az Aurórát időről időre fenyegető hatósági bezárásokra az évek során az ott dolgozók több alkalommal politikai nyomásgyakorlásként hivatkoztak.)

A hely eredeti formájában nem működik tovább, a jövőben különválik az alapító Marom Klub Egyesület és a jelenlegi dolgozókból megalakult Moduláris Kollektíva. Utóbbi a Nyitva! Fesztivál keretében egy pályázaton nyert Nagy Fuvaros utcai üzlethelyiségben folytatja egyelőre a működést olyan programokkal, amelyek az Aurórában valósultak volna meg. Kérdésünkre a kollektíva egyik tagja elmondta, jelenleg is egy új helyet keresnek, ahová hosszabb távra átmenthető az eredeti hely szellemisége.

A JPM szerint a miniszter határozata veszélyezteti a pécsi Zsolnay-örökség integritását és a közgyűjtemény egységét.