Életének 89. évében meghalt Radnóti Zsuzsa Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar dramaturg, a Vígszínház egykori dramaturgiai vezetője és a Magyar Színházi Társaság Dramaturgok Céhének volt elnöke, Örkény István özvegye – közölte a Népszavával a család.
Radnóti Zsuzsa Budapesten született 1938. február 12-én. 1958–1963 között végezte el az ELTE BTK magyar–német szakát. 1963-ban dramaturgként került a Vígszínházhoz, majd a Dramaturgia vezetője lett. 2009-ben megvált a színháztól, azóta vendégdramaturgként járt vissza. Tanított az ELTE Irodalomtörténeti Intézetében Irodalom és adaptáció címen kortárs magyar drámát, és vendégtanár volt a Színház- és Filmművészeti Egyetemen és a Károli Gáspár Református Egyetemen, kortárs magyar drámatörténetet és gyakorlati dramaturgiát adott elő. Társ-tanár volt a Spiró György vezette Vígszínházi Drámaíró Iskolában. Meghívott előadóként adott órákat a Veszprémi Pannon Egyetemen. A Digitális Irodalmi Akadémia Spiró György-szakértője 1998-tól, és Örkény István-szakértője 2014-től.
Legutóbb néhány hónapja A dzsungel könyve 1500. előadásán találkoztunk a Vígszínházban. Törékenynek tűnt, de mosolygott és boldog volt. Átélhette újra a sikert, a közönség és a szakma szeretetét. Mindig ez a kettő érdekelte. Ezért dolgozott egész életében. Ezért hozta létre a Magyar Kortárs Magyar Dráma-díjat is. Az elmúlt évek díjkiosztóin is lehetett látni a fotót, amelyen Örkény Istvánnal együtt látható. Egy képben összesűrítve érezhettük Radnóti Zsuzsa emberi lényegét. A szenvedélyt, az életigenlést, a hűséget, a ragaszkodást. Zsuzsa hűséges volt a szakmájához. Dramaturg volt és ebben csak a maximalizmust fogadta el. Óriási szakmai alázattal nyúlt életművekhez, szövegekhez, darabokhoz. Az elmúlt években többször felhívott és felajánlott a Népszavának nagyobb terjedelmű írást, amelyben közéletről, kultúrpolitikáról és persze a színházról mondta el a véleményét a rá jellemző pontos logikával és nagyvonalú, ám kifejezetten precíz intellektussal. Izgatta az igazság, utálta a hazugságot, a mellébeszélést. Amikor régi alkotótársát, Marton Lászlót támadták, ő akkor is kitartott mellette, mint ahogy a Vígszínház mellett is, ahol nagyon sok előadás előkészületében játszott nagyon fontos szerepet.
Szerencsés vagyok, mert elmondhatom, szabad ember vagyok, és szabadon elmondhatom a véleményemet. Ettől függetlenül a díj mellé járó juttatásból tervezek egy kortárs irodalmi alapítványt - nyilatkozta lapunknak Radnóti Zsuzsa 2017-ben, a Kossuth díj átvétele után. És így is tett, az állami kitüntetéssel járó juttatását a kortárs dráma támogatására fordította és megalapította a Kortárs Magyar Dráma díját, amelyet 2019 óta adnak át minden évben. A sors dramaturgiai érzékét bizonyítja, hogy azon a napon halt meg, amikor az idei díjat átadták.
Radnóti Zsuzsa: Szabad ember vagyokNagyon szerette a fiatalokat. Kitartóan követte a pályájukat, nagyon sok írót, rendezőt, dramaturgot gyakorlatilag ő fedezett fel. Az Örkény István ösztöndíj jóvoltából, amelynek a kuratóriumában is benne volt, sok tehetség tudott elindulni alkotóként az irodalmi és a színházi pályán.
Radnóti Zsuzsával csaknem két éve még együtt ünnepeltük a Jávori Ferencről megszületett portrékötetet. Nemrég hallottam, hogy nagyon beteg, most a férje hívott zokogva, hogy hajnalban elment. Néhány éve a feleségem édesanyjáról, Ida néniről írtam egy búcsúztatót, amely megjelent a Népszava Szép Szó mellékletében. a megjelenés után felhívott és annyit mondott: – Gyula, magának ilyeneket kellene írni. Szóhoz se jutottam a megtiszteltetéstől, csak annyit mondtam, hogy inkább nem írnék ilyeneket.
Most pedig könnyezve írom a búcsúztatóját, már csak azért is, mert valahogy ezt ő így rendezte el. És bár én nem lehettem ott a díjkiosztón,ám nem térhetek ki a kívánsága elöl, így azt kell leírnom: – Zsuzsa Isten vele! Várom majd, hogy vitatkozzunk újra előadásokról, elrontott döntésekről, markáns, izgalmas új előadásokról. Ígérem, akkor majd én főzöm a kávét. Ott fenn, Örkény István és a többi családtag, barát társaságában.
