Humorban a tragikum – Várólistán Rényi Ádámmal

Új novelláskötetének férfi szereplői vegyes sikerrel küzdenek vágyaikkal, az idő múlásával, a kényelemmel és a hiúsággal. Ön hogy áll ezen a fronton?

Birkózom velük. Az írás nagyon jókor jött: kordában tudta tartani a kapuzárási pánikomat, hogy valami teljesen újba fogtam. Az írás meg­óvott a kiégéstől. Két éve veszítettem el apukámat, az igen erős megrázkódtatás volt. Az elmú­lás azóta foglalkoztat, és tudatosabban is élek: edzésre járok, kevesebbet eszem, továbbra sem iszom, nem dohányzom. Máshogy nézek az életre, fájdalmas felismerés volt, hogy nem korlátlan mennyiség van a perceinkből, napjainkból, éveinkből. Amikor reggel már gyógyszert kell szedni, és olvasószemüveg nélkül nem tudsz létezni… Ezeken néha tudok nevetni, máskor nem. Kisgyerekeim vannak, úgyhogy észnél kell lennem.

És általában milyenek a mostani férfiak, mondjuk a szülei és az ön generációját összevetve?

– Sok olyan fiatal férfi van ma is, akik úgy gondolják, hogy a férfi a teremtés koronája, a ragadozó, akinek győznie kell, és az erő nyelvén beszélni – a nő meg csak tegye eléjük a vacsorát. A másik csoportba tartozók lágyabbak, hisznek abban, hogy a nők velük egyenlőek, tehát nem „segítenek” a házimunkában, hanem azt ugyanúgy a saját dolguknak tekintik. Szerintem ez a jobb és egészségesebb nézőpont, bár ez a férfiszerep nincs még teljesen kitalálva, sok a kérdőjeles része, egyelőre még csak antitézise a hagyományos, évszázadok óta létezőnek. Légy férfi, ne legyél lúzer, de ne urald le a nőt! – ezek helyes arányait nehéz megtalálni, ettől néha én is szenvedek, és jócskán okozhat családi konfliktusokat. E téren sem példaadó, sőt ártalmas is a jelen kormányzati politika, mert a férfi erő fetisizálását, a győzelmi kényszert hirdeti. Nem véletlenül írt ilyen címmel könyvet az unokatestvérem, Rényi Pál Dániel. [Lásd Győzelmi kényszer – Futball és hatalom Orbán világában (2021) – K. V.]

A Matek című novellájában egy mefisztói paktum biztosítja a szereplő előrejutását az életben. Miért lenne hajlandó alkut kötni akár az ördöggel is?

A családom egészségéért bármire képes lennék. Sok olyan ember van, aki csupán anyagi javak vagy az előremenetel, a hatalom érdekében adja fel az elveit. Az egyik legnagyobb bűn, amiben ma élünk: ha nincs meg a tehetség, a szorgalom, akkor azt egyesek kapcsolatrendszerrel, mások kárára pótolják.

Az alig félperces TikTok-videókon felnövő generációnak, az állandó rohanásban lévőknek kényelmes a kisprózai műfaj. Íróként és könyvkiadóként hol húzza meg a határt az olvasói igények kiszolgálása, valamint a saját önkifejezése, értékrendje között?

Íróként a „beugró részt” vállalom: rövid, mégis mondanivalóval bíró szövegeket írok. A hosszabb műveket inkább írja más. Az a megtiszteltetés ért, hogy iskolákban tanítják az írásaimat, érettségi tételnek is használják őket, így sok meghívást kapok középiskolákba. Látom, hogy a fiatalokat is be lehet húzni a történetekbe, értik, és jó visszajelzéseket adnak. Van persze, amelyik talán kicsit „bácsikás” nekik, de tudnak kapcsolódni hozzájuk. Hétköznapi a nyelvezet, nincsenek nagy szóvirágok, gyakran van viszont csattanó, meglepő befejezés, ezért bejönnek nekik. Ami a könyvpiacot illeti, ha van egy igény, azt ki kell szolgálni – ebből él egy könyvkiadó, de nem mindenáron! Vannak olyan témáink, amelyek fontosak nekünk, és van egy értékrendünk, amibe nem minden fér bele. És ha már fentebb a generációs eltérésről esett szó, anyukám azt mondta gyerekkoromban: ne nézzetek tévét, olvassatok inkább könyvet! Én ma azt mondom a lányaimnak: inkább tévét nézzetek, ne a telefont, inkább hosszabb történetet, és messzebbről! Anno a tévézés volt a rémálom, ma a telefon. Nagyobb a különbség az én és a gyerekeim világa között, mint a szüleim és az enyém között. Nehéz kérdés, hogy hol találod meg azt a pontot, ahol a gyerek a saját életét élheti, de nem okoz kárt magának. A példamutatásban hiszek, a családban látott szokások számítanak. Meg kell mutatni, hogy a könyvolvasás érték.

Novelláit és stílusát Örkény Istvánéhoz és Efrájim Kishonéhoz is hasonlítják.

Mindkettőjüket sokat olvastam, hatottak rám, ez tény. Ahogy ők, úgy én is az egyszerű emberek, a kisemberek, a hétköznapi antihősök világát mutatom be. Örkény Macskajátéka számomra a magyar drámairodalom csúcsa, hiszen annak a példája, hogy egy görög sorstragédia, egy szerelmi háromszög kialakulhat budapesti nyugdíjasok körében is. Tehát nem csak lovagok, hercegkisasszonyok, királyok lehetne izgalmasak, hanem hétköznapi, átlagemberek is.

Önmagát mennyire írja bele a novelláiba?

Én magam is csak egy járókelő vagyok a sok közül. A történetek azonban nem rólam szólnak, noha a nézőpontom benne van mindegyikben. Beszélgetésekből, mások történeteiből születnek általában az írásaim, egy félmondat gyökeret ereszt bennem, és kifejlődik egy történet, aminek aztán lehet, hogy nincs is köze az eredeti mondathoz. Amikor elhatározom, hogy írok egy kötetet, akkor az agyam úgy kezd forogni, hogy azt hallom meg és azt veszem észre leginkább, amiből dolgozni tudok. Máskülönben csak úgy szemlélem a világot, cél nélkül, és ez is jó.

Novellái alapján már két színpadi mű is született, A hosszú élet titkát több mint három éve játsszák sikerrel. A mostani kötet írásaiból is tervez színházi előadást?

Amiket alkalmasnak találok rá, azokat megmutatom Enyedi Éva dramaturgnak, akivel az első két színdarabot is csináltuk, és együtt eldöntjük, mire megyünk velük. De eleve színpadra is írok: Kerülőút című egyfelvonásosomnak nemrég volt a bemutatója, és van tervem további, egész estés darabokra is.

A történetei jó része vidám csattanóval zárul. Önnek mi jelenti a jó humort?

A jó humor szomorú. Furán hangozhat, de azon lehet igazán nevetni, amiben ott van a tragikum. A humort is mélyen jó megélni. Annak van mélysége, ami rólunk szól, amikor a saját hibáinkon, félresikerült dolgainkon is tudunk mosolyogni. A tragikumban is tud lenni valami abszurd, ami pedig nincs távol a humortól.

+1 KÉRDÉS
Még csak pár éve kezdett el írni, de már a negyedik köteténél tart. Hogy kezeli az elért sikert?

Ha szeretik az írásaimat, az nagyon jólesik, felspannol. A visszajelzés a múzsám. Elér a negatív kritika is, kell is, mert lehet tanulni belőle. Elszállni nem fogok, mert nincs a mostaninál nagyobb ambícióm az írással, nem akarok lenni általa valaki. Inkább hobbi, szórakoztat, szeretem csinálni, de azért tartok is tőle némi távolságot. Általában is szeretem kívülről látni a dolgokat, nem elhinni, nem természetesnek venni. Ez védekezés is. Volt, hogy valamiért sok mindent feláldoztam, és utólag kiderült, nem kellett volna. Lelkiismeretes vagyok, nem spórolom ki a munkát, az energiát, de nem adnám magam száz százalékban semminek, maximum a családnak, de az meg nem mindig sikerül.