„Az elmúlt 16 év eléggé tönkretette a felsőoktatást, de ennél nagyobb baj, hogy tönkretette a fiatalságot”

Többször is nagy elánnal vágott neki a Fidesz a felsőoktatás átalakításának az elmúlt 16 évben. Milyen irányba változott a terület valójában?

A Fidesz kormányzásának első időszakát egyfajta elitista fordulat jellemezte. Ennek első eleme a 2011-es Széll Kálmán tervben jelent meg, amely szerint a felsőoktatással az volt a probléma, hogy nem a munkaerőpiacra képez, a diplomások romkocsmákban ücsörögnek munkanélküliként. Ekkor gyorsan kivontak 80 milliárd forintot az ágazat büdzséjéből, 12 szakot megszüntettek, egy csomó szaknak pedig felemelték az államilag finanszírozott ponthatárát. Ennek hatására nagyon radikális létszámcsökkenés következett be a felsőoktatásban. 2014-ben pedig hoztak egy rendeletet arról, hogy 2020-tól csak emelt szintű érettségivel és nyelvvizsgával lehet bejutni felsőoktatási intézménybe.

Ezzel kapcsolatban aztán meggondolták magukat. Miért kellett ebből az irányból visszafordulni?

Valóban, a nyelvvizsga-kritériumot néhány hónap után, még a 2020-as felvételi időszak előtt eltörölték, mert kiderült, hogy a jelentkezők kevesebb, mint 70 százaléka felel meg ennek. Egy év múlva az emelt szintű érettségire vonatkozó követelményt is visszavonták, mert rájöttek, hogy éppen azokat a szakokat és területeket érintené legsúlyosabban a jelentkezők számának csökkentése, amelyeket preferálnak – például a pedagógusképzés és a STEM, vagyis a tudományos, technológiai, mérnöki szakok. Valószínűleg azt is felismerték, hogy a saját szavazóik – a vidéki, alacsonyabb iskolázottságú rétegek – gyerekeit és unokáit zárják ki az elitizmussal a felsőoktatásból. Ezek után aztán átestek a ló túloldalára és 2022-ben eltörölték az alsó ponthatárt, lettek olyan egyetemek, ahová 110 ponttal be lehet jutni ingyenes helyre mérnökképzésre, miközben például a Műegyetemre nem lehet bejutni 250 ponttal még önköltségesre sem. Lényegében kinyitották a kaput mindenki előtt, ami önmagában nem baj, ez egy világjelenség. A baj az, hogy a közel egy évtizedig jelentkezők tízezrei nem jutottak be a felsőoktatásba az újraiparosítást kiszolgálni akaró oktatáspolitika miatt, ami a szakképzést erőltette a felsőoktatási nyitás helyett.

Hogyan érintették az intézmények autonómiáját a folyamatos változtatások?

A rendszer fokozatosan a politikai megszállás irányába mozdult, és ez az irány a vájt fülűek számára már az új alaptörvény életbe lépésekor látszott. Míg az előző alkotmány úgy fogalmazott, hogy tiszteletben tartja és támogatja a tudományos művészeti élet szabadságát és a tanszabadságot, az új alaptörvénybe azt írták: a felsőoktatási intézmények a kutatás és tanítás tartalmát és módszereit illetően önállóak, de szervezeti rendjüket és finanszírozásukat az állam határozza meg. Vagyis kiiktatták az egyetemi autonómiának egy nagyon fontos elemét. Aztán teljesen felszámolták a gazdasági önállóságot is. A 2010-es években volt 3 év, amikor a miniszter döntött minden rektori kinevezésről, így a magyar felsőoktatásban a rektorok körülbelül kétharmada a Fidesz iránt elkötelezett ember lett. Közben megszállták a Magyar Akkreditációs Bizottságot és a Felsőoktatási és Tudományos Tanácsot is, ezekben korábban az akadémiai emberek voltak többségben. Aztán 2015-ben bevezették a kancellári rendszert, amikortól a rektorválasztás ugyan visszakerült a szenátus kezébe, csakhogy innentől kezdve a miniszterelnök nevezhetett ki minden felsőoktatási intézménybe egy-egy kancellárt, akinek teljes felhatalmazása volt az összes gazdasági és humán erőforrás kérdésben.

De úgy látszik ez sem volt elég, 2019-ben elkezdődött a modellváltásnak nevezett folyamat, mára csupán öt állami fenntartású felsőoktatási intézmény maradt az országban. Mi volt a szándék e mögött?

Az alapítványosodás vagy „kekvásítás” – amely szó a közérdekű vagyonkezelő alapítványok rövidítéséből keletkezett – első lépése a Corvinus megszállása volt. A modellváltás lényege, hogy az egyetem fölé tesznek egy alapítványt, amely birtokolja a teljes vagyont, infrastruktúraállományt és minden befolyó pénzforrást. A kuratórium dönt mindenfajta személyi, tulajdonjogi, gazdasági és fejlesztési kérdésben. A modellváltás többféleképpen ment végbe a magyar egyetemeken, de mindegyik egyfajta privatizáció volt, amelynek a spórolás lenne az egyik lényege, hogy az állam pénzt takarítson meg. Erről Magyarországon szó nincs, mert az összes érintett egyetemből talán kettő van, amelyik ténylegesen képes külső forrást bevonni, így ezekbe az intézményekbe végül mindig több forrást tesz az állam, mint korábban. A modellváltás másik értelme a szólamok szerint az lenne, hogy bekerüljön a magán menedzsment-szemlélet a felsőoktatásba. De nálunk az derült ki, egyáltalán nem biztos, hogy a vállalati szférából érkező szakemberek értenek az egyetemek vezetéséhez. Éppen a Corvinus a jó példa arra, hogyan tették gyakorlatilag tönkre a hozzá nem értő vállalati menedzserek Magyarország vezető közgazdaságtudományi és társadalomtudományi egyetemét, amikor egyfajta „business school-t” próbáltak belőle csinálni.

A modellváltásból eredő feszültségek egy-két egyetemen nyilvános botrányokig fajultak, de a legtöbb helyen gyakorlatilag akadálytalanul ment az átállás. Miért?

Az volt a mézesmadzag, hogy körülbelül 70 százalékkal megnövelték ezeknek az egyetemeknek a büdzséjét állami forrásból, és Matolcsy György óta tudjuk, hogy amint ezek a pénzek bekerülnek egy alapítványba, elvesztik közpénz-jellegüket, innentől kezdve átláthatatlan és elszámoltathatatlan a rendszer. Valószínűleg éppen ez volt az egyik cél. Közben a fizetéseket is megemelték 60-70 százalékkal, bár ez egyetemenként változik. Ez pedig fontos, mert komoly probléma a felsőoktatásban az utánpótlás, és a fiatal oktatók bére katasztrofális volt. Az állami fenntartású egyetemeken még mindig igaz, hogy amióta a közoktatásban megemelték a fizetéseket, egy adjunktus annyit keres, mintha elmenne iskolába tanítani. Ez a mézesmadzag, a megemelt források elegendőek voltak a legtöbb helyen, hogy ne legyen nagyobb balhé, de végül komoly ára lett a modellváltásnak.

Gondolom az EU-s pályázatokból, az Erasmus ösztöndíj- és a Horizont kutatási pályázatokból való kizárásra céloz.

Kezdetben majdnem minden alapítványi egyetem kuratóriumában volt kormánytag. Az EU-nak hamar feltűnt a politika megszállás és kizárták ezeket az intézményeket az Erasmusból és a Horizontból is, ami tulajdonképpen a két legfontosabb uniós konstrukció, előbbi a hallgatók, és a fiatal oktatók európai mobilitását biztosítja, az utóbb az európai kutatásba való bekapcsolódást tette lehetővé. Hiába vették ki aztán a politikusokat ezekből a kuratóriumokból, továbbra is mindegyikben van a kormányzathoz vagy a Fideszhez kötődő ember, megspékelve itt-ott egy-egy menedzserrel, akik többnyire szintén a NER elkötelezettjei. Ezek jól fizetett emberek, egyszer kiszámoltam, hogy közel egymilliárd forintba kerül a fizetésük évente.

A Tisza Párt többek között azt ígéri, ha kormányra kerülnek, megszüntetik a KEKVA-modellt és visszaadják a felsőoktatás autonómiáját. Ilyen egyszerű lenne ez?

Igen, kétharmaddal azonnal meg lehet szüntetni. De a kormánynak sima többséggel is ezer eszköze lesz arra, hogy ezeket a kuratóriumokat lemondásra vagy átalakulásra kényszerítse, hiszen az egyetemek költségvetése felett továbbra is az állam diszponál, ahogyan a hallgatói létszámok felett is. A Fidesz központilag vezérelt felsőoktatást alakított ki, ezzel lehetővé tette azt is, hogy egy jól szervezett, átgondolt kormányzat viszonylag rövid idő alatt akár rendbe is tudja tenni, bár nem lesz egyszerű.

Akkor nincs is akkora baj, mint az az eddigi mondataiból kitűnt?

Az egyetemek több száz éves intézmények, minden rendszert, mindenfajta kormány beavatkozást így vagy úgy túléltek. Kétségtelen, hogy az elmúlt 16 év eléggé tönkretette a felsőoktatás minőségét, de ennél nagyobb baj, hogy tönkretette a fiatalságot. A 25-34 éves népesség diplomásainak aránya Magyarországon 32-33 százalék, ami a legalacsonyabbak között van az EU-ban – Romániával és Olaszországgal karöltve – még annak ellenére is, hogy végül 110 ezer beragadt diplomát kiadtak a nyelvvizsga-kötelezettség teljesítése nélkül. A legtöbb országban 40 százalék körül van a diplomások aránya ebben a korosztályban, a magyar egy szörnyű adat. Azok a gyerekek, akik ebben a 16 évben nem tudták elvégezni a felsőoktatást, mert ilyen volt a politika, azok nagy eséllyel már soha nem fognak diplomát szerezni. Ha normálisan fejlődött volna a felsőoktatás, legalább 10 százalékkal több diplomásunk lehetne. Őket elvesztettük, pedig ez lenne a gazdaság mozgatórugója, nagyon fognak hiányozni a következő évtizedekben. A Fidesz felsőoktatás-politikája gyakorlatilag tönkretette a magyar humánerőforrás tartalékát.