- Fejlesztés helyett csak megszállták a magyarországi egyetemeket, a Fidesz háttérhatalmat épített

„A modellváltást megvalósító magyar egyetemek jól teljesítenek a nemzetközi felsőoktatási rangsorokban, a közalapítványi működés rugalmasabbá, kiszámíthatóbbá és teljesítményorientáltabbá tette a felsőoktatást” – büszkélkedett Hankó Balázs kultúráért és innovációért felelős miniszter még november elején. A szakértők szerint valójában a modellváltás hatásai ilyen rövid idő alatt nem érződhetnek az intézmények rangsorpozícióján, ami ráadásul nem is árul el sokat az egyetemeken folyó munkáról, az oktatás minőségéről.

A nagy nemzetközi rangsorok ugyanis jellemzően olyan tényezőket vesznek figyelembe, amelyek nagyon kis mértékben befolyásolják a diákok életét az egyetemeken, az egyik leghíresebb, a sanghaji például szinte kizárólag a tudományos eredményre alapoz, és a publikációk mennyiségét, a Nobel-díjas öregdiákok és oktatók számát veszi figyelembe. De van olyan is – például a QS-rangsor – ahol szempont a nemzetközi hallgatók létszáma, az egy oktatóra jutó diákok aránya, illetve egy kérdéssort is szétküldenek a világ kutatói között, a véleményüket tudakolva.

Fábri György rangsorkutató, az ELTE Pedagógiai és ­Pszichológiai Karának egyetemi docense szerint ezek a tényezők csak több év alatt változnak, ezért úgy gondolja, a modellváltásnak ilyen rövid távon szinte kizárt, hogy bármilyen hatása legyen a rangsorpozíciókra. „Az adatok tanúsága alapján korai volna megmondani, hogy a modellváltás milyen hatással lehetett az egyetemek nemzetközi rangsor-pozíciójára. Nem látni jelét, hogy például a publikációs aktivitásban a helyezéseket érdemben befolyásoló előrelépés következett volna be, és ez még csak az egyik indikátor. A többi leginkább pénzkérdés: van-e forrása arra az egyetemnek, hogy nemzetközi konferenciákat rendezzen, meghívjon külföldi oktatókat. Emellett vizsgálni szokták még a doktori hallgatók arányát, ami akkor magas, ha érdemes doktori hallgatóknak jelentkezni. Ehhez pedig tudományos iskolák, jó ösztöndíjak kellenek, ez pedig megint csak jelentős részben anyagi kérdés” – mondja Fábri György. Úgy gondolja, bár a modellváltott egyetemek több pénzből gazdálkodnak, mint a megmaradt államiak, ennél nagyobb, fordulatértékű javulásra lenne szükség, ami egyelőre nem látszik. „Amíg egy német vagy egy francia középkategóriás egyetem lényegesen magasabb büdzséből gazdálkodik, addig nem lehet utolérni őket, márpedig ők vannak a középmezőnyben” – teszi hozzá.

„Minden tisztelet az övé, és nagy öröm, hogy a város neve és a magyar felsőoktatás fókuszba került a díja kapcsán, de a mostani Szegedi Egyetem teljesítményéhez Karikó Katalin munkásságának és több mint negyven évvel ezelőtt szerzett diplomájának semmi köze nincs” – mondja a kutató. Fábri György megemlíti azt is: az egyik első modellváltó egyetem a Corvinus volt, ami egyre hátrébb csúszik a rangsorokban, mivel a minősített, tudományos fokozattal rendelkező oktatók és hallgatók aránya elkezdett negatívan változni az utóbbi években.

„Én a legteljesebb mértékig szeretném relativizálni ezeknek a rangsoroknak az értékét. Ez egy hasznos kommunikációs és marketingeszköz, de nem amiatt kell egyetemet működtetni, hogy a rangsorokban jól szerepeljen, a pozíciók valódi értéke ugyanis kérdéses. Nagyon rossz lenne például, ha egy tudományegyetem a pedagógusképzés rovására adna több pénzt a nemzetközi rangsorban előrelépést segítő tudományos kutatásokra. Mert pedagógusokra kicsivel nagyobb szüksége van egy nemzetnek, mint jó rangsorpozíciókra” – mondja Fábri György.

Hasonlóan kis jelentőséget tulajdonít a rangsorokban elfoglalt pozícióknak Polónyi István oktatáskutató, aki szerint a modellváltás egészen más szempontból volt „sikeres”, és annak sem sok köze van az oktatás minőségéhez. „Ez az átalakítás egy politikai siker.

 A kedvéért éppen most módosították az akkreditációs törvényt, így indíthatnak pedagógusképzést egyetlen oktató és gyakorlóiskola nélkül. Bár azoknak az összerablása már folyik” – jegyzi meg Polónyi István. Úgy gondolja, a kormánynak a közérdekű vagyonkezelő alapítványokba szervezett, vagyis „kekvásított” egyetemekkel sikerült egy olyan konstrukciót alkotni, amivel arra az esetre is bebetonozták a hatalmukat a felsőoktatásban, ha kormányváltás történne. Hiszen az alapítványi kuratóriumokban élethosszig ülnek a hatalom emberei, akik gyakorlatilag leválthatatlanok és elszámoltathatatlanok. „Ezek az emberek mindenfajta előre lefektetett kritérium nélkül lettek kiválasztva, egyetlen követelményt fogalmazott meg velük szemben Orbán Viktor még a kezdetekkor, hogy nemzeti érzelműek legyenek, globalisták nem kerülhetnek a kuratóriumokba. Ezek teljesen egyértelműen a kormánynak elkötelezett testületek, a tagok életük végéig viselik a pozíciójukat. Ha valakit elüt az autó, akkor a kuratórium maga választja ki az új tagját. Közben semmiféle anyagi felelősséget sem viselnek, gyakorlatilag számonkérhetetlenek. Nyilvánvaló, hogy az egész kuratóriumi rendszer igazándiból egy politikai konstrukció, ami arra való, hogy a Fidesz számára egyfajta háttérhatalmat biztosítson, bármilyen feltételek mellett” – mondja Polónyi István.

Ezzel párhuzamosan az oktatáskutató szerint a modellváltott egyetemek költségvetését 85-90 százalékkal, majdnem kétszeresére emelték, ami 70-80 százalékos béremeléssel is együtt járt, bár ez egyetemenként, sőt, az intézményeken belül is változhat. Polónyi István úgy látja, hogy ezzel gyakorlatilag megpróbálták megvenni az oktatók hallgatását, kisebb-nagyobb sikerrel. Emellett egy pénzügyileg igencsak ellentmondásos helyzet jött létre. „A modellváltott intézmények gyakorlatilag úgy működnek, mint a magánegyetemek. Olyan pedig a világon nincs, hogy egy magán­egyetem több állami támogatást kapjon, mint egy állami egyetem. A kormány azzal dicsekszik, hogy lám-lám, a kekvásított egyetemek jobb teljesítményt nyújtanak. De valójában ezt nem igazolják vissza a rangsorok. Van, aki előrébb került, van, aki hátrébb, de közben radikálisan lecsökkent az autonómia, az egyetemi önkormányzás megszűnt, a szenátus hatásköre szinte nulla, minden hatalom a kuratórium kezében van” – teszi hozzá Polónyi, aki szerint attól, hogy az új rendszerben működő egyetemek jóval több pénzt kapnak, még csak nem is lesznek jobb gazdálkodók. Vagyis egyáltalán nem biztos, hogy a többletforrások célt érnek.

A legsúlyosabb következmény pedig az Erasmus+, illetve a Horizont kutatási programokból való kizárás, amivel kapcsolatban két év alatt sem tudott megegyezni az EU-val az Orbán-kormány. „Az ezekből a programokból való kizárás az egész magyar felsőoktatás, sőt az egész ország számára még fel nem mért drámai következményekkel jár. Ezt még nem annyira érzékeli a közvélemény, de ha a magyar kutatók tartósan kiszorulnak az európai együttműködésekből, az nem csak azt jelenti, hogy mondjuk a matematikusok nem tudnak nemzetközi projektekben részt venni.

Az egész országra nézve már rövid távon is súlyos következményei vannak: elsatnyulnak a tudományos iskolák, a tudományos eredmények gazdaságban való hasznosíthatósága csökken, a hallgatóknak nem lesznek nemzetközi kapcsolatai és lehetőségei, és így tovább. Ez egészen szörnyű lesz” – összegez Fábri György.