A kerítésépítés szabályai közül mára szinte csak az a technológia finomodott, amellyel fizikailag felhúzhatjuk azt. Mégis úgy tűnik, hatékonyságban ez sosem éri utol azokat a kreált választóvonalakat, amelyekről napi szinten folyik vita: például egy nemzet valódi határairól, erkölcsi határokról, vélt és valós képességbeli korlátokról, vagy nem utolsósorban épp a tűréshatárokról. Részben utóbbiról is szól a magyar újságírók és filmesek közös kezdeményezése, amely a Berlinben élő zsidóság aktuális létélményét tárja fel.
A budapesti 2B Galériában csütörtök este bemutatott Az én Berlinem – egy emlékező város? című projekt alapján ezek a határok ma ott húzódnak a lépcsőházak falaira firkált antiszemita üzenetekben, egy anyanyelven folytatott telefonbeszélgetésben, vagy azokban a figyelmeztetésekben, amelyekben a hatóságok bizonyos városrészek elkerülésére intenek.
„Sokat gondolkodtam azon, hogy részt vegyek-e ebben a filmben. Nem szeretném, ha az utcán felismernének. Kicsi a világ, Berlin meg pláne kicsi”
– mondja a 3,7 millió fős német fővárosról a Bócsi Krisztián fotográfus és kulturális antropológus által készített film egyik szereplője, aki öt másik megszólalóval együtt arc nélkül vállalta az interjút. Ez – mint utólag kiderült – a készítők számára nemhogy hátrányt jelentett, hanem még hozzá is tett ahhoz, hogy megörökíthessék a láthatatlanság és a láthatóság kérdését.
„Saját baráti társaságunkban is beszámoltak ezekről a hangokról, először halkan, aztán ezek a beszámolók egyre gyakoribbak és hangosabbak lettek” – idézte fel a filmet megelőző időszakot és az évek alatt egyre terheltebbé váló létélmény egyik fordulópontját a Berlinben élő rendező, Csabai Júlia.
2023. október 7-e után, az izraeli–palesztin háborúhoz vezető Hamász-támadás hatása nem állt meg a közel-keleti határoknál. Olyannyira nem, hogy a tünetként jelentkező antiszemitizmus nemcsak Németország, hanem Magyarország viszonylatában is vizsgálható.
„Rendkívül álságos az Orbán-kormány antiszemitizmussal kapcsolatos kommunikációja, de itt nemcsak az antiszemitizmusról van szó. Nagyon sokféle magyarázata van annak, hogy kik válnak antiszemitává. Erre a demográfiai adatok – például a nem, az iskolai végzettség vagy a lakóhely típusa – nagyon kevéssé hatnak. Ami viszont igazán befolyásolja ezt, azok a különböző attitűdök. Az egyik legfontosabb és legerősebb magyarázó tényező, hogy az illető mennyire előítéletes másokkal szemben. Amikor az Orbán-kormány migrációellenes kampányt folytat, és az emberekben feltüzeli az előítéleteket különböző csoportokkal szemben, valójában az antiszemitizmust erősíti” – emelte ki Barna Ildikó szociológus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Karának egyetemi tanára.
Valaczkay Gabriella, a Népszabadság korábbi újságírója, a berlini Antiszemitizmus Kritikus Oktatási és Kutatási Kompetenciaközpont (KOAS) oktatási referense a projekt további sorsáról azt mondta: a dokumentált élettapasztalatokat a Zachor Alapítvány a Társadalmi Emlékezetért fogja hasznosítani, pedagógusok számára nyújtott továbbképzésekben.
