Pénz- és tőkepiacunkra általában az volt a jellemző, hogy a negatív történéseket rendre túlreagálta, míg a kedvezőeknél csak lassan eszmélt fel. A Tisza Párt korábban ismeretlen mértékű társadalmi támogatást élvező választási győzelme radikális fordulatot hozott. Már hetek óta azt tapasztalták az elemzők, mintha a forint kitartó erősödése az euróval szemben, beárazta volna a Fidesz-KDNP 16 éves korszakának közelgő bukását. Arra azonban kevésen számítottak, hogy az események még a legoptimistább várakozásokat is felülmúlják. A befektetők a gazdasági stabilitás célját éppúgy hitelesnek tekintik, mint az Európai Unióval való megbékélést.
A magyar fizetőeszköz árfolyama a négy esztendővel ezelőtti szintre izmosodott. A magyar állampapírok iránti kereslet is a rég elfeledett idők hangulatára emlékeztetett, a Budapesti Értéktőzsde papírjainak árfolyama is többnyire szárnyakat kapott. Az eufóriára emlékeztető fordulat azt tükrözte, hogy a piacbarátabb gazdaságpolitika, a várható korrupcióellenes intézkedések, az eddig befagyasztott uniós források egy részének felszabadítása felértékeli - a helyére billenti? - a magyarországi lehetőségeket. De azért akadt az értékpapírok között jócskán kivétel is. A NER közismert oligarcháihoz köthető részvények zuhanása azt tükrözte, hogy felgyorsult a már korábban érzékelhető értékvesztésük. Bizonyítván azt, hogy kormányzati hátszél és egyedi kedvezmények nélkül a cégek eredményessége jócskán leértékelődhet. Kedvező fogadtatásra talált viszont, hogy Magyar Péter, a közhatalmi funkciókat betöltő vezetők között nem említette Varga Mihály jegybankelnököt, mert nála reményt lát a jövőbeni harmonikus együttműködésre.
A miniszterelnöki szék várományosát ma még nagy fokú előzetes bizalom övezi. Nemcsak rajta múlik, hogy ez tartós is legyen!