Nem hibbantam meg. A Tisza Párt Marsról is látható győzelme azt is jelenti, hogy az újonnan alakuló magyar parlamentben nem lesz baloldali párt, de még csak egyéni mandátumot nyert baloldali képviselő sem. Akkor mégis miről beszélek?
A változásmenedzsmenttel foglalkozó szakemberek szerint a válságok arra hívják fel a figyelmet, hogy a válságba jutott rendszer nem működtethető tovább a régi módon. Ez a mai magyar közéletben egy kicsit bonyolultabb. A maffiarendszer megbuktatásában a baloldal is érdekelt volt. Ez a maffiarendszerhez igazított választási szabályok között csak úgy volt megvalósítható, ha a baloldal pártjai, mozgalmai és politikusai formálisan nem vesznek részt a választás folyamatában.
Ez - leszámítva a Demokratikus Koalíciót, amelynek baloldalisága egyébként is vitatott - megvalósult. A Dobrev Klára vezette pártról így a választópolgárok mondták ki ítéletüket. A megméretést vállaló baloldali politikusok közül jó néhányan, belátva az egy-egy elleni küzdelem fontosságát, visszalépésükkel segítették a rendszerváltás ígéretével fellépő és egyre növekvő támogatást maga mögött tudó pártot.
Ennek az önmérsékletnek nagy ára van. A modern magyar parlamentarizmus története az mutatta, hogy a parlamentből kisodródó pártok a megszűnés lejtőjére kerültek, nem jutottak vissza a politikaformálás intézményébe, el is tűntek a közélet színpadáról. Nemcsak arról van szó, hogy elveszítették működésük anyagi forrásait – ez többszáz milliós tétel, ami egy párt esetében a működés alapja -, hanem ugyanilyen csapás volt a nyilvánosságból való kiszorulás, a politikai „mozgástér” megszűnése, a politikai érdekek megjelenítésének, képviseletének ellehetetlenülése.
Itt érkeztünk el az esélyhez. Mert amíg kapitalizmus van és lesz, addig a baloldali értékek, érdekek politikai megjelenítésére, képviseletére is szükség van és lesz. Ha történetileg nézzük a mai kapitalizmust, tény, hogy az a baloldali pártok politikai szerepvállalása nélkül nem lenne olyan, amilyennek látjuk. Nem Kánaán, de a társadalom többsége számára élhető gazdasági-társadalmi rendszer.
A mostani választás győztes pártja rendszerváltást hirdetett, egy a magyar társadalom többsége számára élhető rendszert vizionált. Ez a rendszerváltás azonban nem a gazdasági szerkezetre, a tulajdon-, termelési, elosztási viszonyokra vonatkozik, nem az erre épülő társadalomszerkezetre, társadalmi folyamatokra, hanem a politikai rendszerre. A maffiaállam helyett egy parlamentáris jogállam – ezt tartalmazta a választási programjuk, erre szavazott a magyar társadalom komoly többsége.
Nem tudjuk, hogy a választás győztesei mit fognak kezdeni a munka világát egyoldalúan a munkavállalók kárára módosító szabályrendszerrel. Nem tudjuk, hogyan fog a gazdaság világában – az adórendszerben, az újraelosztás rendszerében - érvényesülni a társadalmi szolidaritás. Nem tudjuk, hogyan fognak alakulni az esélyegyenlőséget érintő társadalmi alrendszerek, az oktatás, az egészségügy, a szociális gondoskodás intézményrendszere. Nem tudjuk, hogy a társadalmi igazságosság érvényesítése az élet számos egyéb területén – például a korrupció visszaszorítása vagy a sporttámogatások terén – mit fog magával hozni. Nem tudjuk, hogy a kisebbségek védelme, jogérvényesítése hogyan fog megvalósulni.
Ezek a baloldali eszmerendszer, a baloldali politizálás számára fontos ügyek. Ha viszont ezen értékek parlamenti megjelenítésére, érvényesítésére, de még képviseletére sem látszik esély, akkor a baloldaliságot megjeleníteni szándékozó politikai szereplőknek gyökeresen mást és másként kell tenniük. A baloldal nem játszhat egy új helyzet új játszmájában a régi szabályok szerint. Ez a totális megsemmisülést eredményezi.
A baloldali pártok, politikusok parlamentből való kimaradása egyben kényszer is a baloldali politizálás tartalmi, szervezeti, személyi feltételrendszerének az új helyzethez való igaztására, az új baloldali politizálási gyakorlat kialakítására. E kényszerhelyzetben az sem segít, hogy nem vagyunk egyedül e problémával. Szerte Európában a szocialista-szociáldemokrata pártokat az új helyzetre adandó megfelelő, perspektívát jelentő válaszok kimunkálása terheli.
Hogy ez a mi esetünkben mit jelent? Ezt a társadalmi igazságosságot, a szolidaritást, az életesélyek egyenlőségét fontosnak tartó fiatal generáció tagjai fogják megmondani. A „digitális bennszülöttek”, akik az újonnan kialakult világban nőttek fel. Szükség van az idősebb generáció, a „digitális bevándorlók” tapasztalataira is, mint ahogy arra is, a baloldali politizálás idősebb nemzedéke ismerje fel: az ő idejük – azaz a mi időnk – lejárt.
Mindazok, akik a baloldali politizálás „arcai” voltak az elmúlt évtizedekben, azzal tudják segíteni az új helyzethez igazodó, újraépülő baloldali politizálást, ha egyet – vagy akár kettőt is - hátralépnek. Ha e felismerés és minden, ami ennek a következménye nem történik meg, akkor a baloldal pártjai, mozgalmai nem fognak erőre kapni, nem jutnak szerephez egy – a győztes párt által ígért - új választási rendszerben, amelyikben esély lesz a többpárti érdekképviseletre.
Hogy az új helyzetben lehetetlen az új baloldali politizálás gyakorlatának kialakítása? Az, ha az új helyzet felismerését nem követik tettek. A parlamentbe került pártoktól nem várható el, hogy a baloldal új tartalmi, szervezeti, személyi és politikai gyakorlati ügyeivel foglalkozzanak. Ez a baloldali emberek, elsősorban a fiatalok, illetve velük együttműködésben a régebb óta fiatalok dolga. A mi munkánk - és ez nem is kevés.
A szerző rendszerváltó szocialista.