Aki tökéletesen megtanult a bőr nyelvén

Ma száz éve, 1926. április 17-én a Nógrád megyei Nagykökényesen megszületett Katona Ilona, aki egészen kivételes képességének, kitartásának és elhivatottságának köszönhetően egy olyan brandet hozott létre, amely mára hungarikummá vált, és amelyet túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a világon mindenütt ismernek és szeretnek. Az Ilcsi natúr kozmetikumok „szülőanyja” 2013. január 9-én elhunyt, ezért olvasóinknak fia, Molnár Ferenc elevenítette fel az emlékét. Nem könnyű másvalaki elbeszéléséből megismerni, megérteni valakinek a jellemét, de az biztos, hogy a fia által elmesélt történetek alapján Ilcsi néni egy nagyon céltudatos, nagyon kitartó, nagyon erős, ugyanakkor magával ragadó és jó humorú, az életet élvező ember volt.

Mint mondta, édesanyja divattervezőnek készült, gyönyörűen rajzolt, de akkoriban nem volt lehetősége erre a pályára menni, így végül – már kétgyerekes fiatalasszonyként – kozmetikus végzettséget szerzett Debrecenben. Az 50-es években nem igazán dúskáltak az ehhez szükséges anyagokban, ezért ahogy munkába állt Budapesten, azonnal elkezdett krémeket, pakolásokat készíteni zöldségekből, gyümölcsökből, gyógynövényekből. „Relatív könnyű dolga volt, mert a kozmetikai szalon szomszédságában egy zöldséges üzemelt, édesanyám pedig az eladóknak kihúzta a szemöldökét, megfestette a szempilláját – onnantól kedve nem volt olyan zöldség meg gyümölcs, amit Ilcsikének ne szereztek volna be. Mindenből a legszebbet, a legfrissebbet kapta, és ezekből otthon, a konyhaasztalon a turmixgépekkel elkezdte csinálgatni ezeket a készítményeket” – elevenítette fel a kezdeteket Molnár Ferenc. A természet szeretetét és a növények gyógyító hatását a génjeiben hordozta, tudniillik az egyik dédmamája egy falusi füves asszony volt, a másik pedig csontkovács. „Tőlük is rengeteget tanult, ez adta az alapot, de utána is folyamatosan bújta az akkoriban hozzáférhető szakirodalmat. Varró Aladár, Csapody Vera, Szathmáry Géza – ezeknek a gyógynövénytudoroknak fantasztikus könyveik vannak, ezekben pontosan leírták, hogy melyik növényben mennyi vitamin, nyomelem, nyákanyag van, és ezekből következtetett arra, hogy egy adott bőrproblémán melyik tud segíteni. Gyakran idézte Claude Bernard francia filozófust, aki azt mondta, hogy ha egy hipotézisnek egyetlen gyakorlati pontja hibádzik, azt ki kell dobni a francba. Akkor is, ha százból 99 pont megáll. Neki mindig is a tapasztalati eredmény számított” – mesélte a fia.

„Tetszik, nem tetszik, a kozmetikumok 95 százaléka szintetikus anyagból készül. Mivel a XX. század elején még nem léteztek kozmetikusok, ha valakinek valamilyen bőrnyavalyája volt, elment a patikushoz, aki adott valamit, ami vagy használt, vagy nem. Szentiványi Szász Tihamér, a gyógyszerészek lapja főszerkesztője azt írta 101 évvel ezelőtt, hogy rengeteg ismeretlen összetételű kozmetikum van, és nincs szakember, aki segítene kibogozni, ezek mennyire jók. Különböző lózungokkal, szép dumával, egyebekkel félrevezetik a naiv hölgyközönséget. Ezt én úgy szoktam summázni az előadásaimban, hogy 100 évvel ezelőtt is, meg ma is ott b...sszák át a népet, ahol tudják. Bocsánat, de ezt nem tudom másképp mondani. A kozmetikai ipar egy kész átverés show. Az egész világpiacon van egy 5 százaléknyi rés, amelyik megpróbál természetes anyagokkal dolgozni, de csak 1-2 százalék az, akinek minősítése is van. Mi 22 éve rendelkezünk BDIH minősítéssel, amit minden évben újra meg kell szerezni. Van egy 20 hektáros biokertünk is, az alapanyagok nagy részét ott termeljük meg.” De nemcsak az alapanyagokra figyelnek oda kényes gondossággal, hanem a csomagolóanyagokra is, náluk minden újrahasznosítható anyagból készül.

Ilcsi néni annak is köszönhette elképesztő tudását, hogy négy nyelven beszélt – a magyaron kívül németül, angolul és franciául –, így a külföldi szakirodalmat is bújhatta, bár akkoriban ez sem volt olyan egyszerű, mint manapság. „Felhajtotta az összes disszidenst az ismeretségi körből, és megkérte őket, hogy fizessenek neki elő szakmai magazinokra. Így havonta érkeztek neki Németországból, Franciaországból, Angliából és Ausztráliából a lapok, amiket az utolsó betűig áttanulmányozott. Bár tisztában volt a trendekkel, de sosem a divat irányába mozdult, mindig az érdekelte, hogy megoldjon egy bőrproblémát. Addig nem nyugodott, amíg nem dolgozott ki egy kezelési eljárást, készítményt az adott problémára. Ez olyan jól sikerült, hogy először egy, aztán öt, aztán tíz turmixgéppel dolgozott a konyhában, mert a kolléganők kérték, hogy keverjen már egy kicsit többet, hogy nekik is jusson. A fejlődés nagyon gyors volt, 6-8 év alatt elismert szakember lett Magyarországon, továbbképzéseket tartott, szerintem több tízezer kozmetikust képzett. Ez a szakmai hírnév aztán átlépte az országhatárt is, és a mai napig ő az egyetlen közép-kelet-európai kozmetikus, akit meghívtak a szakma világkongresszusára előadónak, kétszer is. Amikor pedig elhunyt, a nemzetközi szövetség lapjában egyoldalas nekrológot közöltek róla.”

1984-ben a kisebbik fiával alapította meg a cégét (elsőszülött fia Molnár Dániel sportriporter volt, aki 2003-ban hunyt el), amely mára évi egymilliárdos forgalmat ér el, és a világ 33 országába exportál, hírességek is esküsznek a márkára, például Jackie Chan 35 éve az ő fekete szappanjukat használja. Ferenc eredetileg fotósnak tanult – a Práter utcai iskolában Fenyő János ült mögötte –, de aztán beszippantotta ez a világ, és ő is az Ilcsi szépítő füveknek szentelte az életét. „Édesanyám halálakor nem voltam benne biztos, hogy tovább tudom vinni a céget, de amikor a kozmetikusok elneveztek Ilcsi bácsinak, tudtam, hogy elfogadtak.”

Sokszor elkanyarodunk a beszélgetésben, hiszen beszélgetőtársam nagyon szívesen anekdotázik, de azért mindig visszatérünk az édesanyja személyiségére. „Anyámra azt mondták, hogy boszorkány.

Az volt a mondása – azóta persze a konkurencia is átvette ezt –, hogy meg kell tanulni bőrül. Nem ismerte azt a fogalmat, hogy valami nem megy. Volt, hogy a gáztűzhelyen, vízfürdőben főzött krém nem állt össze, fogta, kivágta az ablakon, szentségelt egy jó nagyot, aztán lebattyogott, összeszedte az udvaron a lábast, visszahozta, és kezdte elölről. Addig nem nyugodott, amíg nem lett jó. Amúgy igazi kos volt, nekiment fejjel a falnak, viszont három perc múlva már kenyérre lehetett kenni. Köztünk sokat szikrázott a levegő, de csak a munkában” – emlékezett vissza.

Ilcsi néni az élete utolsó 45 évében vegetáriánus volt, mert azt mondta, hogy a hús ártalmas az emberi szervezetre. „Valami lehetett benne, mert majd kicsattant az egészségtől. De azért nekünk, három férfinak nehéz volt elfogadni, hogy egyik napról a másikra többé nem volt hús az asztalon” – említette meg Molnár Ferenc.

És hogy mit mondana neki, ha most találkozhatnának? „Ha itt lenne, a következő készítményről beszélgetnék vele, utána pedig megkérném, hogy a dédunokáknak süssön karamelltortát. Isteni karamelltortája volt, és sajnos nincs meg a receptúrája. Hiába kísérletezünk vele, nem ugyanolyan…”