„Az ihlet a legfontosabb, utána jön a szakmai tudás”

A kortárs klasszikus zenét gyakran éri az a bírálat, hogy eltávolodott a hallgatóktól, és csak kevesek számára érthető. Zombola Péter szerint a valódi kérdés az, hogy létrejön-e az a ritka találkozás, amikor a szerző belső indíttatása és a közönség befogadói igénye azonos irányba mutat. Olyan zenét érdemes írni – vallja –, amit a komponista szeret, magáénak érez, és amely mögött valódi érzelmi „aranyfedezet” áll. Ha ez találkozik a hallgatóság ízlésével, akkor megszülethet az a bizonyos kapcsolódás. Nem minden mű képes erre, teszi hozzá, de legutóbbi nagyobb lélegzetű darabjai, a Requiem és a Passió talán a kortárs zenében kevésbé jártas hallgatókhoz is közelebb kerülhetnek.

A szakmai visszajelzés fontos része egy zeneszerző pályájának. Bár az állami elismeréseknek is megvan a jelentőségük, különösen sokat jelent, ha független szakmai testületek döntenek. Ezért tartja mérföldkőnek a Bartók–Pásztory-díjat és a mostani ICMA-elismerést. Utóbbihoz különleges szakmai élmény társult: a németországi díjátadón az egyik legjobb európai zenekarral, a Bambergi Szimfonikusokkal dolgozhatott együtt. A magyar zeneszerzők közül utoljára Ligeti, Kurtág, Eötvös generációjának adatott meg hasonló lehetőség. A koncerten a Passió két zenekari tétele hangzott el, Jakub Hrůša vezényletével, akit kivételes képességű muzsikusnak tart.

A Passió körül új impulzusok is születnek. A műből a Topolánszky Tamás vezette GG Tánc Eger készített tánckompozíciót, amelyet Eger után a Nemzeti Táncszínházban is bemutattak. Maga a zenemű hosszú idő alatt formálódott: 2009 és 2014 között írta. „Ez volt az egyetlen művem akkoriban, amit nem külső megrendelésre készítettem. Nem kellett kompromisszumot kötnöm” – mondja. Volt, hogy hónapokra félretette a partitúrát, majd egy-egy erősen inspirált pillanatban folytatta. Az így születő zene közvetlenebbül képes megőrizni az alkotás idején átélt érzelmeket: szerelmet, gyászt, belső folyamatokat. A Passió kettős szerkezetű mű: egyrészt Jézus szenvedéstörténetének objektív narrációja, másrészt egy személyesebb, szubjektív rétege is van, amely főként a zenekari közjátékokban jelenik meg. A 2015-ös Müpa-beli ősbemutatón a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara szerepelt, majd 2021-ben, a Zeneakadémián újra megszólalt a darab, Hámori Máté és a Danubia Zenekar tolmácsolásában. Ez utóbbi különösen fontos volt a szerző számára, mert egy nagy apparátusú kortárs mű általában csak egyetlen előadást él meg, viszont a második megszólalás mutatja meg igazán, hogy maradandó értékről van-e szó.

Mindezek a tapasztalatok indították el Zombola Pétert egy nagyobb szabású zenei gondolat, egy trilógia megalkotása felé. A Requiem és a Passió után jelenleg Kaddis-oratóriumán dolgozik, a mű befejezését idénre tervezi. A trilógia mélyen személyes: a zsidó és keresztény hagyomány egységét szeretné megfogalmazni. „Számomra ez a két vallás, kultúra nem különálló, hanem egy és ugyanaz” – mondja. Ennek jegyében a döntő héber nyelvű kaddisban latin tétel és magyar népének is helyet kap. A bemutatót 2027 őszére tervezik, ismét Hámori Máté vezényletével.

Az alkotás folyamata azonban korántsem csak ihlet kérdése. Zombola Péter szerint az inspiráció csupán kis részét adja a munkának, mégis nélkülözhetetlen. „Az ihlet a legfontosabb, mert nélküle az egész nem ér semmit. De ez csak néhány százalék. Utána jön a szakmai tudás, a mesterségbeli felkészültség, a formaalkotás.” Saját bevallása szerint a kis formákhoz nincs igazán érzéke: mindig nagy léptékben gondolkodik. Ehhez azonban elengedhetetlen az a belső érzelmi tartalék, amelyből a monumentális struktúrák felépülhetnek.

A következő hónapok programja is sűrű, de tudatosan próbál egyensúlyt tartani. A bambergi fellépés és a tavaszi bemutatók után visszavett a tempóból, hogy több időt tölthessen családjával. Nyár végén a makaói világkórus-fesztiválon hangzik el egyik műve, ősszel a svéd rádiókórussal dolgozik, majd szerzői estje lesz a Magyar Zene Házában, végül decemberben a BMC-ben mutatják be egy új zenekari darabját. Közben egy nemzetközi operaprojektben is részt vesz: az ír–olasz–magyar koprodukció európai nőalakokra fókuszál. A háromfelvonásos mű középső részét írta, Marie Curie történetére építve – a librettót a Nobel-díjas tudós beszédeiből állította össze.