A Katona József Színház „némacsend” címmel játssza a Hamletet ifj. Vidnyánszky Attila rendezésében, aki az Ódry Színpad előteréhez hasonlatos díszletbe helyezte a drámát. Az Ódry a Színház és Filmművészeti Egyetem korábbi legendás játszóhelye volt. Az egyetem modellváltását követően egyszer újranyitották, majd ismét bezárták. Vidnyánszky Attila fiának, - aki osztályt vezetett másodmagával az egyetemen - a Hamlet kapcsán éppen az Ódry Színpad jutott eszébe. A Hamletben megjelenik a főhős apjának szelleme, ebben az esetben szimbolikusan a Katona előadásban is ez történik, hiszen az SZFA kuratóriumának a vezetője, a rendező édesapja.
Vidnyánszky Attila a választást követően egy televíziós interjúban mondta el, hogy ő bizony kitöltené a Nemzeti Színház élén 2028-ig tartó mandátumát. Amikor a riporter azt firtatta, hogy tizenhat pozíciót tölt be jelenleg, arra a Nemzeti vezérigazgatója csak annyit reagált, hogy az állások többségéért nem vesz fel honoráriumot. Vidnyánszky korábban önálló társulatot alapított Beregszászon, később dolgozott Magyarországon is több teátrumban, vitathatatlanul formátumos előadásokat rendezett. Színházi alkotóként rögtön a pályája elejétől teljesen jogosan nemzetközileg is számon tartották. Itthon viszont úgy érezte, nem kezelik a helyén. Aztán a Fidesz legutóbbi hatalomra kerülése után sorra megkínálták különböző vezetői pozíciókkal. Debrecenből a Nemzeti Színház élére került, átvette a kaposvári egyetem színész szakának vezetését, a bevallottan politikai alapon létrejött Magyar Teátrumi Társaság elnöke lett. De ez sem volt elég, az ő vezetésével elfoglalták, átalakították a Színház és Filmművészeti Egyetemet. Színházi Mindenható lett belőle és közben még mindig azt hitte, hogy kisebbségben és ellenszélben dolgozik, miközben ő és a hozzá közelállók szólhattak bele a teátrumok finanszírozásába, a színházvezetők kinevezésébe, díjak odaítélésébe. Vidnyánszky most is azt mondja, hogy vele nem voltak hajlandók együttműködni, miközben neki kellett volna konszenzust teremtenie például a Színház és Filmművészeti Egyetem ügyében és nem erőszakkal átvinni a változtatás szándékát. Több vezető művész emiatt távozott a Nemzetiből, ezt a vitát sajnálatosan nem sikerült szakmai szinten lejátszani. Nem jött létre normális párbeszéd a független színházakkal sem. A vezérigazgató még most is különböző számokat szajkóz, arról beszél, hogy nálunk sok az alternatív színház és mindenki csak a pénzt követeli. Ez konkrétan nincs így, sokan nem jószántukból, hanem kényszerből választják a színházi alkotásnak ezt a szféráját.
A Nemzeti Színházban történt baleset következményeivel sem nézett szembe Vidnyánszky Attila és nem jeleskedett abban sem, hogy derüljön ki végre, ki a felelős a történtek miatt. Az emberileg is megdöbbentő, hogy a megsérült színészeivel sem tudta megbeszélni, mi, miért és hogyan történhetett meg az által vezetett színházban. A vezérigazgató tényleg nem teheti meg, hogy ezekben az ügyekben nem tart önvizsgálatot és nem vonja le a kellő tanulságokat. A néma csend már kevés! Az értelmetlen visszamutogatás helyett itt az ideje a mindennel szembenéző kijózanodásnak.