Fennállása harminchárom éves történetének legsúlyosabb botrányát éli meg a Nemzeti Kulturális Alap: az NKA elnöke, Hankó Balázs kulturális miniszter két minisztériumi beosztottjára és egy volt fideszes polgármesterre, Ughy Attilára delegált egy ideiglenes kollégiumot, amely egy év alatt 17 milliárd forintot osztott szét mintegy ezer pályázó között. A kollégiumi tagok elismert szakemberek a kultúra területén? Talán a miniszter által… Az NKA-törvény szellemében kiket ajánlottak kollégiumi tagnak a szakmai szervezetek? Senkit.
A pályázatok támogatásának egy része teljesen indokolt volt, valóban olyanok kapták, akiknek munkássága ismert és elismert. Ám a támogatások másik – jelentősebb – része felveti a gyanút, hogy valójában bújtatott kampányfinanszírozás, Fidesz-közeli celebek jutalmazása. Hankó az NKA miniszteri keretéből hasonló szellemben döntött több milliárd forint sorsáról
– így a miniszter és a kolléga-kollégium mintegy a háromszorosát költötte el annak, amit múlt évben az NKA állandó kollégiumai összesen kioszthattak.
A döntési listákat az NKA honlapján csak azután tették közzé – késve –, hogy Molnár Áron influenszer birtokába került. Az NKA igazgatójának levele is kiszivárgott, amelyben a támogatáskezelő munkatársait arra kérte, hogy a miniszteri döntéseket minél később hozzák nyilvánosságra. Mert ha az elnök fütyülhet az NKA-törvényre, akkor az igazgató is. Persze tudhatták, amit műveltek, az kínos és felháborító – akár az értelmi szerzője is, akár csak a végrehajtója volt e műveletnek Hankó Balázs.
A döntési listák böngészése önmagáért beszél: egy cég például alapítása után egy hónappal félmilliárd forintot kapott a Fidesz mellett rendszeresen kampányoló Mága Zoltán hegedűs koncertsorozatára. Egy másik cég szintén hasonló „csodát” élhetett át: alapítása után egy hónappal 500 milliós pályázatot nyert. E cég tulajdonosa annak az alapítványnak a jogásza, amelynek tiszteletbeli tagja Mága Zoltán. Félmilliárd vagy egymilliárd: ezek az összegek egy 80–100 tagú szimfonikus zenekar éves „koncertsorozatára” elegendőek.
Hankó támogatási gyakorlata az alkotói válságban lévőkön is próbált segíteni: Tóth Gabi, aki 2010-ben adott ki utoljára nagylemezt, és Dopeman, aki 2012-ben, 5-5 millió forintot kapott dalszerzésre. Ez a maximális összeg egyébként, amit alkotói támogatásként megítélnek egy magasan jegyzett zeneszerzőnek. Persze Tóth Gabi és Dopeman teljesítménye igazán kiugró: az énekesnő képes egy mondatban kimondani Isten és a Fidesz nevét, a rapper pedig eljutott Orbán Viktor hungarocell szoborfejének rugdosásától Orbán Viktor Digitális Polgári Köréig – hogy mást ne mondjak –, az ízléstelenségtől az elvtelenségig. Hankó a tehetségkutatásra is gondolt: Zeneexpressz-gyorsasággal adott 101 milliót Fásy Zsüliett elsőfilmes bemutatkozására.
Igazán érdekes tanulmányozni a „közösségépítés” vagy a „kulturális programok” gumifogalmaival felcímkézett támogatásokat is. Ezek nem elszórtan jelentek meg, hanem jól kirajzolható települési csomagokban.
Egy-egy településen több, egymáshoz köthető szervezet – alapítvány, egyesület, nonprofit cég – külön pályázóként jutott forráshoz, jellemzően 10–30 millió forintos tételekben. Így egy településre akár 30–80 millió forint is érkezhetett, miközben a nyertesek formálisan egymástól függetlenek. A szervezetek persze több esetben politikusokhoz köthetők: eddig a fideszes Radics Béla és a KDNP-s Rétvári Bence portréja rajzolódott ki. A „nemzeti” oldal „megújulásának” letéteményesei ott lesznek a parlamentben.
Láttunk már hasonlót: a Városi Civil Alap, a Bethlen Gábor Alap, a Batthyány Lajos Alapítvány – és lehetne még a sort folytatni – a választások idején ugyanígy szórta a közpénzt a Fideszhez köthető „civil” szervezeteknek is.
Hankó Balázs úgy nyilatkozott, hogy a vitatott támogatási döntéseket az ízlés – nem pedig a szakmaiság – határozta meg, a mérlegelés szempontja pedig a hazaszeretet volt. Pedig ebben a történetben sem ízlés, sem hazaszeretet nincs – csak végtelen cinizmus.