Gondolta a fene! - minél több az egy négyzetméterre jutó irodalomtörténész, annál valószínűbb, hogy ketten vitába szállnak majd arról, valóban szavajárása volt-e a frázis Arany Jánosnak, ha nemtetszését kellett kifejeznie egy neki tulajdonított gondolatról. Ahogyan pedig minél több az egy négyzetméterre jutó érettségizők száma – márpedig idén rekordszámú jutott – annál nagyobb volt a valószínűsége (az elmúlt évek tapasztalatai alapján), hogy ha lehet, kevesebben döntenek majd a verselemzés mellett.
Azt viszont gondolta a fene, hogy kimaradhatnak olyan, az érettségizők körében híresen népszerű feladatok, mint a novellaelemzés, az irodalmi dominó, vagy hogy a választás látszata marad csak meg a magyar érettségi több ponttal kecsegtető második részének esszéírás feladatában. Helyette választhatott a több mint 76 ezer középszinten érettségiző Arany és a létösszegző versek (vagyis gyakorlatilag vers és vers) közül, amelynek kifogástalan megoldására még pedagógusok szerint sem elegendő két és fél óra, hiszen eleve nincs annyi irodalomóra, amellyel a Nemzeti Alaptanterv irgalmatlan lexikális követelményei mellett begyakorolható lenne.
Pár dolgot viszont biztosan gondolhatott mindenki: például hogy az érettségi idén is látványosan mellőzi majd a kortárs szerzőket, ezúttal is a szerencsének veszik a legtöbb hasznát a diákok a feladatlap megoldásához vagy azt, hogy ismét abban mérik az összeállítók a magyar érettségi jelentőségét, mennyire lehet fokozni a megmérettetést a megpróbáltatás irányába. (Lehetne akármennyire figyelmeztető jel az emelt szinten érettségizők évek óta elenyésző száma: idén mindössze 2400-en voltak.)
Gondolta a fene – írta Arany vagy sem, ahogyan
ki tudja, mire gondoltak a költők, ez esetben a feladatsor összeállítói: netán bosszúra, ahogyan sokan gondolják most, a mocskosfideszező fiatalsággal szemben.
De igazából mindegy is, mert az érettségire az oktatáspolitika ordító problémái miatt hosszú évek óta a cserbenhagyás, a nemtörődömség ezerféle metaforája igaz volt már.