Miért érezték úgy, hogy most különlegesen sürgető a városi állatokról beszélni?
A világ egyre jobban urbanizálódik, ezért gondolom úgy, hogy már nem életképes modell ezen a bolygón különállóként kezelni az emberek világát és a természetet. Főleg, hogy egyre inkább azt látjuk: a városi környezet a vadvilág menedékévé is válik, ahogyan a természet egyre szélesebb területeit műveljük, mind nagyobb intenzitással. Mi segíthetünk nekik ezt megtalálni, ez kölcsönös érdek. Ezért is fontos azt vizsgálni, hogyan tudunk harmonikusan együtt élni – ez az egyik fontos üzenet, ami szeretnénk, ha sokakhoz eljutna.
Ha jól tudom, természetfilmes alapszabály, hogy nem avatkoznak be abba, ami az orruk előtt történik, csak megörökítik. Ebben a filmben némiképp más a helyzet, például a vándorsólymok esetében. Megváltozott a természetfilmes szerepe is?
Azt hiszem, már képesek vagyunk látni az emberi cselekedeteink következményeit, vagyis pontosabban azt, hogy ezek milyen problémákat okoztak a vadon élő állatok számára. Eljutottunk oda, hogy nemcsak törekednünk kell a megoldásra, hanem aktívan részt kell vennünk benne.
Arról, hogy a filmben látható vándorsólymok Londonban a kihalás szélére kerültek, egyrészt a növényvédő szerek tehettek, másrészt sokan még üldözték is őket – pedig a városba történt honosításuk egy évtizedekig tartó folyamat volt.
Természetfilmesként azt gondolom, hogy nem avatkozhatsz közbe például sajnálatból – de ez nem természetes folyamat volt. Mi, emberek okoztuk, és a mi kezünkben volt, hogy ezt megakadályozzuk. A vándorsólymok visszatelepítése segít helyreállítani egy olyan egyensúlyt, amelynek fel sem szabadott volna borulnia.
Ma százéves David Attenborough, aki úgy megszerettette velünk az állatvilágot, mint senki másBAFTA- és Emmy-díjas producerként mondhatni jól ismeri a természetfilmes szakmát. Miben más nagyvárosban dolgozni egy ilyen filmen?
Valójában nagyon gyorsan készült el, körülbelül 9 hónap alatt, részben azért is, mert a BBC kérése volt, hogy minél hamarabb legyünk meg vele. Pedig a városban forgatva nehezebb minden engedélyt beszerezni, hiszen önkormányzatokkal, a rendőrséggel és az épületek tulajdonosaival is egyeztetni kell, mielőtt egyáltalán elkezdhetnénk a forgatást.
Emiatt nagyon bonyolult tud lenni, ha egy állatot kell követned egy egész városon keresztül – nehéz is rá jó operatőrt találni.
Erre pont a sólyom remek példa: rengeteg jelenetet ki kellett hagynunk, mert végül meglógtak a kamera elől az épületek miatt. Más volt a helyzet a rókákkal, ők nagyon hozzászoktak az emberhez, egészen közel engednek magukhoz, nem félnek. Vagy ott vannak a sünök, hozzájuk egy kertészen át vezetett az út, aki minden este etette őket, így egész szép populáció alakult ki nála, nem is volt nehéz lencsevégre kapni őket. Szóval ez vicces keveréke a különböző kihívásoknak, egyáltalán nem olyan, mint a vadonban, hogy a természeti elemekkel kell dacolnod egy jó felvételért.
Gondolom, volt egy forgatókönyvük, de azért egy állattal mégse teheti meg az ember, hogy megkéri, vegyük újra. Mi döntött végül arról, hogyan építik fel a filmet?
Azt szerettük volna elmesélni, hogyan tudnak az állatok túlélni extrém környezetben. Ez időközben kiegészült azzal, hogy kitértünk arra is, mi vezetett oda, hogy London ennyire vadvilágbarát lett. Kitekintésként pedig beszélni akartunk a jövőről is, mindenképp: például azokról a kezdeményezésekről, amelyek a város újjáélesztéséért dolgoznak. Mindezt olyan köntösben, amely tükrözi David Attenborough londoni életét a kezdetektől egészen a számtalan változáson át. Ennek érdekében a vágóasztalon kompromisszumot kellett kötnünk sok mindenben – de ez ilyen műfaj. Még jobb eredményt is kaptunk így annál, mint amilyet az elején terveztünk.
Infó: A Vad London május 28-án, 21 órától látható a BBC Earth csatornán.
