Nem véletlenül vitt a lábam a helyszínre, jelentkeztem egy programra, aminek a „Múzeumkert újratöltve” nevet adták a szervezők. Izgalmas közösségi mozaikozást rendeztek az épület mögötti kis kertben. Az összejövetel célja az volt, hogy a múzeum udvarát szegélyező hosszúkás betonperem szélét, valamint zsaluköveket színes köntösbe bújtatva tetszetősebb udvart varázsoljunk Róth Miksa művészetének hódolva, mozaikdarabokkal.
A program egy tárlatvezetéssel kezdődött, ahol betekintést kaptunk az üvegfestő, mozaikművész életébe és alkotásaiba. Az Emlékház első emeletén található lakásmúzeum igazi időutazás, a kiállítás a Róth-család történetén túl a korszak életmódjába és a mindennapokba is betekintést enged. A három helyiség, a nappali, a háló és a dolgozó szoba bútorai közül többet maga Miksa tervezett vagy gyártott le. Igazi polgári lakást láthatunk, ahol érződik a visszafogott elegancia és a minőség. A csodálatos bútorokkal, Róth-alkotásokkal berendezett szobák sajátos hangulatukkal egy 20. századi élettörténet kalandos múltjába vezetik vissza az érdeklődőket. Az udvar mögött található háromszintes műhelyépület 1911-ben került a család birtokába. Az alsó szinten kaptak helyet az ólomolvasztó és ólomsínhúzó gépek és az üvegraktárak, az első emeleten a mozaik műhely, és a legvilágosabb felső szinten rendezte be az üvegfestő műtermet. Róth Miksa nem véletlenül választotta ezt a kerületet, mivel közel volt a Keleti pályaudvar, ahova a külföldről megrendelt üvegek megérkeztek vagonokban. Szinte elképzelhetetlen mennyiségű üveggel rendelkezett a művész, tonnaszám rendelte a német, osztrák angol antik üvegeket, de New Yorkból is hatalmas ládákban hozatott Tiffany üvegeket. A raktár legalább 300 féle üveggel rendelkezett. A műhely azonban csak néhány évig működött Róth Miksa eredeti tervei szerint 15-20 munkatárssal: 1914-ben jött az első világháború, majd a forradalmak, Trianon, a világgazdasági válság, végül a nácizmus, a zsidótörvények és az újabb világháború. Amíg az utcai épületben lakott a Róth család, a műhelyépületből előbb német, majd orosz katonai üzem lett, végül pedig a politikai tisztképző. Később a tisztképző kinőtte a házat, s az üzemépületből szükséglakásokat alakítottak ki. A nyolcvanas években, Ráday Mihály kitartó munkájának köszönhetően, egyre elfogadottabb lett az ötlet, hogy múzeumot alakítsanak ki a Róth házból.
