Mozdulataid anyádéihoz hasonlítanak
Szavaid járása is olykor
A hangsúly, amellyel kérdezel
Nem húzod föl teljesen a redőnyt
A nokedlit műanyag edénybe teszed
Ahogy kezemet a tarkómra kulcsolom
Apámat látom, csak éppen ő
A híradót nézte így fél nyolckor az egyesen
Én valami streamet, de a kanapé réseiben
Azt a kurva távirányítót keresem
Apám is fejhallgatóval hallgatott zenét
Mégse léggitározott soha
Mindig rövid volt és gubancos a zsinór
Rám pedig síró bohócálarcot húzott
A tanyáról örökölt vasfegyelem
Már negyvennél ötösbe teszem
Az országúton is négyesben haladsz
Nézésed régi, új az olvasószemüveged
A visszapillantóból látni a legtisztábban
Telik az idő, az állam sem én vagyok

