A Boszna folyó észak–déli irányban szeli ketté az országot, végigereszkedve a horvát síkvidékig és a Száváig. A szépséges kanyargást útépítések árnyalják: ezen a nyomvonalon épül 2001 óta a C5 elnevezésű páneurópai folyosó, az A1-es autópálya balkáni nyújtózkodása a tengerig. A mintegy 335 kilométeres aszfaltcsíkot alagutakkal és viaduktokkal a tervek szerint ez év végére fejezik be, Neum tengeri kijáratáig pedig az évtized végére jutnának el. A beruházást sajtóhírek szerint szervezési problémák, jelentős késések, a költségek többszöri emelkedése, valamint korrupciógyanús ügyek kísérték, amelyek miatt a vállalat vezetése ellen az Európai Ügyészség is vizsgálatot folytat.
Bár a jelenlegi fejlemények látványosak, a hatalmas összegeket felemésztő beruházás Svilaj–Szarajevó közötti szakaszának befejezése kisebb csoda volna.
Autópálya nélkül marad az inkább 50-es, mint 80-as tempó, hiszen az utat jóformán végig települések és kőfejtéssel foglalkozó ipartelepek szegélyezik. Az éjszakai vagy a hétvégi utazás lehet a jó választás főszezonban.
Partizánok menetelése
A boszniai fővárost nyugatról határoló alig másfél ezer méterre magasodó Igman hegység fontos jelképe a térségnek. Ezt az érzelmi töltetet egy melankolikus, tradicionális népzene, vagyis sevdalinka is megörökíti, amely a balkáni szláv örökséget ötvözi az oszmán-török zenei hatásokkal. E dalok témája az elérhetetlen szerelem, a vágyakozás és a bánat. Eredetileg a zárt udvarokban (avlija) élő nők énekeltek az elvágyódásról az oszmán uralom idején. A Boszna forrásánál is megjelenített dal az Igmanról áradozik. „Ó, Igman, te öreg hegy, alattad virágzó mezők terülnek el. / Akkor vagy a legszebb, mikor köd harmatoz rád, egész Bosznia büszke rád!” Bár a hegy dermesztően hangzó Crni vrh (Fekete csúcs) nevű magaslata mindössze 1502 méter magasan borul Szarajevó fölé (a főváros 5-700 méteren fekszik), a tetőn nem ritka a rekordhideg.
A Szarajevótól délnyugatra fekvő Igman nevét 1984-ben ismerte meg a világ, amikor a boszniai főváros kapta meg a 14. téli olimpiai játékok rendezési jogát. Ez volt az első alkalom, hogy szocialista állam adhatott otthont a téli játékoknak, az Igman sűrű fenyvesei pedig a kor legmodernebb télisport-központjaivá váltak. A játékok kabalafigurája, Vučko, a farkas (az ikonikus figurát Jože Trobec szlovén művész tervezte) az egész világ szívét megnyerte, és a mai napig Szarajevó legnépszerűbb szimbóluma.
A hegyen fekvő Malo Polje völgyében épültek meg azok a monumentális, betonvázas olimpiai síugrósáncok, amelyek a globális összefogás és a mérnöki teljesítmény jelképeivé váltak. Ezzel párhuzamosan a Veliko Polje fennsíkja adott otthont a sífutók és a biatlonosok emberpróbáló versenyeinek.A környéken luxusszállodák nőttek ki a földből, a világ sportelitje pedig nemcsak a tökéletesen előkészített pályákat, hanem a hegy Európában egyedülálló, magas ózonkoncentrációjú, gyógyító levegőjét is élvezhette. Az Igman mikroklímája rendkívül extrém: itt mérték a Balkán-félsziget abszolút hidegrekordját is, mínusz 43,5 °C-t.
A hegyvidék brutális mikroklímája nemcsak az olimpiai rekordok miatt maradt emlékezetes, hanem a második világháború egyik leghősiesebb és legmegrázóbb katonai túlélőtúrája miatt is. 1942 januárjában a tengelyhatalmak fojtogató gyűrűbe zárták Josip Broz Tito partizánjait Kelet-Boszniában. A menekülés egyetlen útja a fagyos Igman hegységen át vezetett. Január 27-én éjszaka az Első Proletár dandár mintegy félezer katonája hajtotta végre a legendássá menetelést.
A partizánoknak embertelen körülmények között, térdig érő hóban és mínusz 32 fokos csikorgó hidegben kellett átkelniük a sötét és meredek hegygerincen.
Mire elérték a felszabadított területeket, a csapat jelentős része súlyos fagyási sérüléseket szenvedett, sokak lábát érzéstelenítés nélkül, tábori körülmények között kellett amputálni. Ez a hadművelet a jugoszláv antifasiszta ellenállás legfontosabb szimbólumává vált, amelynek emlékét emlékművek őrzik a hegyen.
Babin Do frontvonala
Az Igman hegység rideg, háborús mementóival éles kontrasztot alkot a lábánál elterülő Vrelo Bosne, vagyis a Boszna folyó forrásvidéke. E lenyűgöző, szigorúan védett természeti parkban, a hegy gyomrának mély karsztcsatornáiból törnek a felszínre a kristálytisztán zubogó források. A Szarajevó külvárosában, Ilidža mellett fekvő forrásvidék smaragdzöld oázis. A parkban patakok, zubogók és kisebb tavak hidakkal összekötött labirintust alkotnak a fák között, ahol őshonos folyami pisztrángok úsznak, a víztükröt hattyúk népesítik be. A forráshoz egy 3,5 kilométeres, tölgyekkel és platánokkal szegélyezett nyílegyenes sétány vezet, amelyet még az Osztrák–Magyar Monarchia idején alakítottak ki.
A Monarchia idején Ilidža híres gyógyfürdő-településsé fejlődött, ahol 1892-ben megnyitotta kapuit a neoreneszánsz Hotel Austria & Bosna szállodakomplexum. Ide érkezett 1914 júniusában Ferenc Ferdinánd trónörökös és felesége, Chotek Zsófia. A főhercegi pár a hotel legpompásabb lakosztályában lakott, és itt töltötte utolsó éjszakáit. 1914. június 27-én este még egy nagyszabású, elegáns bankettet rendeztek a tiszteletükre a szállodában. Az illusztris vendégek mit sem sejtettek arról, hogy a katonai biztosítás ellenére Szarajevó belvárosában fegyveres összeesküvők várják őket. Másnap reggel a pár innen indult el nyitott gépkocsijával a végzetes útra. Amikor a trónörökös konvoja beért Szarajevó központjába, a Miljacka folyó partján haladva egy bombatámadást szerencsésen túléltek. A zűrzavarban azonban a sofőr elvétette az útvonalat, és éppen a folyón átívelő, kőből épült Latin híd sarkánál kényszerült megállásra, hogy megforduljon. Ekkor lépett elő a tömegből az ifjú szerb nacionalista, Gavrilo Princip, a Fekete Kéz nevű terrorszervezet tagja, és közvetlen közelről leadott lövésekkel halálosan megsebesítette Ferenc Ferdinándot és feleségét. A szarajevói merénylet helyszíne azonnal bevonult a történelembe: ez az esemény lett a közvetlen ürügy az első világháború kirobbantásához.
Az Igmantól délre húzódik a Bjelašnica hegység, amely 2067 méteres magasságával a téli olimpia legnehezebb számainak, a férfilesiklásnak és -műlesiklásnak adott otthont. A hegy tetején lévő meteorológiai állomás az extrém szelekről és a hirtelen lecsapó hóviharokról ismert (néhány éve életét veszítette egy meteorológus, aki a vihar idején könnyelműen vágott neki a hazaútnak). Az itteni olimpiai pályákon olyan legendák versenyeztek, mint az amerikai Bill Johnson és a jugoszláv közönség kedvence, Jure Franko, aki óriás-műlesiklásban megszerezte az ország történetének első téli olimpiai érmét. A Bjelašnica turisztikai és sportközponti magja a hegy lábánál, egy festői völgyben elterülő Babin Do, itt alakították ki egykor a versenyközpontot és a felvonók indítóállomásait. A háború alatt ez a bázis és a híres Hotel Maršal szintén a frontvonalba került, és szinte teljesen elpusztult, azonban az elmúlt évtizedek fejlesztései nyomán a romokon Bosznia-Hercegovina legmodernebb síparadicsoma épült fel. Gombamód szaporodó luxusapartmanok, hatszemélyes felvonók, kivilágított éjszakai pályák és wellnesshotelek várják a látogatókat. Babin Do télen a síelők és snowboardosok paradicsoma, nyáron a siklóernyősök és hegyi kerékpárosok terepe.
Szarajevó olimpiai hegyei – az Igman és a Bjelašnica –, valamint a lábuknál fekvő völgyek elválaszthatatlan egységet alkotnak. Bár az Igman elhagyatott, golyóktól szaggatott síugrósáncai ma is mementóként figyelmeztetnek a háborúk borzalmaira, a táj mégis él. A hegyek ma már népszerű célpontok a biztonságos túrázásra is. A kirándulóknak azonban szigorúan a kijelölt turistautakon kell maradniuk, mivel a mélyebb erdőségekben mindmáig számolni kell az aknaveszéllyel. A kijelölt ösvényeken haladva viszont biztonságosan fedezhetjük fel a Veliko Polje tisztásait vagy Babin Do pezsgő világát. És Szarajevó-szerte érzékelhetjük a divatos pólóviseleteken, hogy az évtizedekkel ezelőtti sportesemény miként válik élő identitássá a történelmére büszke Bosznia számára.
