Hét éve tették le országos, megyei és tankerületi fideszes potentátok a másfélezres somogyi Babócsán az új, 1,1 milliárdért felújítani-bővíteni tervezett iskolaépület alapkövét azzal az ígérettel, hogy a 2020-21-es tanévet már újdonat intézményben kezdhetik a diákok. Akik azóta is a paplakba és az egykori gyógyszertárba szorulnak, ugyanis az iskolaépület, melynek rekonstrukcióját további 750 millióval fejelte meg az Orbán-kormány úgy néz ki, mintha néhány napja vonult volna át rajta Tolbuhin marsall III. Ukrán Frontja.
A bő 1,8 milliárd forint eltűnt, a NER-közeli kivitelezők sunyítanak és/vagy büntetőeljárás alatt állnak, a megrendelő kaposvári tankerület vezetője nyugdíjba menekült, a település pedig elveszítette iskoláját,
amely a szakemberek szerint úgy kilencmilliárdba kerül mai áron.
A dél-somogyi példa tömény esszenciája az iskolák NER-es államosításának: dilettantizmus, nagyzolás, indokolatlan pénzszórás, a tankerületi rendszer szakmaiatlansága, politikai célokra felhasználása, az intézményi autonómia sárba tiprása, a felülről a településekre erőszakolt propagandaberuházások, elképesztő arrogancia, nepotizmus – itt a hely fogyott el, s nem a jelzők…
Teljesen érthető tehát, hogy az oktatási intézményekkel rendelkező önkormányzatok részéről felmerült, szeretnék visszakapni iskoláikat, hiszen jobb gazdák az államnál, a központosított, bürokratikus, parancsuralmi rendszernél. Ám míg a szerencsésebbek maguk is tudnák finanszírozni az intézményeket, a boldogtalanabb vidékeken erre nincs forrása az amúgy is kivéreztetett településeknek, így szükség van az állami háttérre. A kormányzat ráadásul amúgy sem akar teljesen lemondani a kontrollról, s bár ez első blikkre a szuverenitásellenesnek látszik, azért az esélyegyenlőség nevében és reményében valójában szükséges valamiféle állami felügyelet. Persze minél nagyobb intézményi autonómiával, mint a szabad igazgató- és tankönyvválasztás, tantervlazítás, vagy az önálló költségvetési keret, de egységes szakmai elvárásokkal. Mert ahogyan a szájban vérzésig húzott zabla, úgy a lovak közé dobott gyeplő sem tartja megfelelő irányban a szekeret.