Végigélte csaknem a teljes huszadik századot. Floridában szenderült jobblétre, ahol utolsó éveiben nagyokat kártyázott más nyugdíjas hölgyekkel, és a jachtklubba is eljárt. Mégsem volt átlagos jól szituált amerikai nyugger. Orosz grófkisasszonynak született Szentpétervár mellett, tizenéves menekültként vette nyakába a világot. Földönfutó lett Újvidéken, onnantól kenyérkereső: fodrász Prágában, dizőz Párizsban, parfümös New Yorkban, rádiós Washingtonban – nagyregénybe illő sors adatott Lev Tolsztoj büszke unokájának.
Vera Tolstoy (1903–99) kislány korában még lovagolt a világhírű nagypapa térdén, hallgatta a meséit. Látta az öreget híres Jasznaja Poljana-i birtokán – ahol a Háború és békét is írta – muzsiknak öltözve, torzonborz szakállal, nyakig sárosan földet túrni. Utoljára pedig feküdni a ravatalán, mielőtt eltemették. Hétéves volt, az idilli gyerekkornak hirtelen vége szakadt. Háborúk jöttek, forradalmak, vörösök és fehérek, zűrzavar. Szüleivel emigráltak. Nem volt választásuk: „Ha maradunk, megöltek volna minket.”
Az ifjú comtesse híresség lett, Európa-szerte írtak viharos házasságáról. A pozsonyi Magyar Újság riportere munkahelyén, a csehszlovák főváros Vencel téri Vacek szépségszalonjában találta meg (1928): „Vékony, fekete szövetből készült ruha feszül a testére, nyakában talmi gyöngysor lóg. A haja szőke, de nem emlékezet a markáns fejű szláv főúri asszonyokra. Ha nem tudnám, hogy Tolsztoj Leó unokájával ülök szemközt, inkább germán polgárnőnek tartanám. (…) Arcvonásait enyhe melanchólia üli meg.”
Úgy volt, hogy szerződtetik filmszínésznőnek, szerepet kap a Feltámadás készülő hollywoodi változatában, de az álomgyár meg az ezerdolláros álomgázsi megmaradt álomnak. A mozi helyett egy kétes hírű éjszakai mulató színpadán élhette ki művészi ambícióit, Párizsban. A Mongol Kabaré cigarettafüstjében búgott érzelmes sanzonokat „a Boulevard Clichy zilált leányainak hisztérikus kacaja és az orosz zenekar balalajkásainak zöngetése” közben (1939). A háború után a győzteseknek énekelt Németország romjain.
Amerikába Alekszandra nénikéje hívta meg. Ott ragadt, pedig rosszul viselte, ha nagyapját tudatlanságból összekeverték – valóban megesett – Lev Trockijjal. Drága illatszereket árult a Fifth Avenue-n. Később az Amerika Hangja orosz nyelvű rádióadásában az Egyesült Államok hétköznapjairól mesélt a vasfüggönyön túli hallgatóknak Vera Manszureva néven. Önmagát tekintette az író egyetlen élő unokájának, ignorálva a Svédországba szakadt kuzint, mondván, az nem tud oroszul, tehát nem számít.
Vera Tolstoy túlélte a Szovjetuniót is. A hosszú száműzetés után 1991-ben végre ellátogathatott őseinek földjére, egy nagy rokontalálkozóra. Jasznaja Poljanába megérkezve
a 88 éves matróna családfőként követelte Lenin szobrának eltávolítását. Kijelentette, hogy a bolsevik terror szöges ellentéte volt minden nemes eszmének,
amelyben az atyuska hitt; az erőszakos kommunizmus nem az ő kommunizmusa. Azután szépen hazarepült Floridába, élvezni tovább a nyugdíjas életet, amíg csak lehet.