Egy edényekkel és háztartási eszközökkel teli tároló is lehet szobor vagy egy főzőlapot ábrázoló kép is lehet festmény – többek közt ez derül ki a Care Matters (A gondoskodás fontos) című kiállításon a bécsi Albertina Múzeumban. A tárlat a házimunkát és a gondoskodást mint témát járja körül harminckét osztrák és más nemzetiségű női alkotó munkáján keresztül a hetvenes évek feminista, avantgárd művészeitől kezdve egészen a kortársakig. Fő célja pedig az, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy a gondoskodással kapcsolatos munka nagy részét nők végzik.
Az első teremben a konyháé a főszerep: a már említett tányérszobor és főzőlapfestmény mellett láthatunk egy 1975-ös feminista videómunkát is, melyen Martha Rosler amerikai médiaművész a televíziós főzőműsoroknak állít görbe tükröt: az alkotó kötényt viselve ábécésorrendben konyhai eszközöket vesz kézbe, és mutatja meg, hogyan kell azokat használni, de a mozdulatai esetlennek, olykor agresszívnek tűnnek, így az eszközök már-már fegyverekre hasonlítanak.
Ez a terem főképp azt demonstrálja, hogy a konyhát még mindig feminin, női térként határozzuk meg és hogy a háziasszony mint alany máig fontos szerepet játszik a képzőművészetben.
A tárlat azonban hangsúlyozza, hogy e téma ábrázolása idővel megváltozott, hisz míg a hetvenes évek közepéig a nőművészek a munkáikban azt hangsúlyozták, hogy a nők a férfiak beleegyezése nélkül nem dolgozhattak a házon kívül, addig a fiatalabb női alkotók már túllépnek azon, hogy ebben a merev rendszerben ábrázolják a nőket.
Egy másik teremben kiderül, hogy nemcsak a kifizetetlen házimunka, de a kifizetett is láthatatlan marad – utóbbit is túlnyomórészt nők végzik –, másrészt e szekció felhívja a figyelmet az egyes országok gyarmati örökségéből fakadó egyenlőtlenségekre is. Natalia Iguiñiz Boggio perui művész és aktivista 2001-es, nagyméretű fotóin például perui őslakos háztartási alkalmazottakat mutat be a munkaadóikkal, akik egymás mellett állva szembefordulnak a kamerával. A sorozat La Otra (A másik) címe arra utal, hogy ezekre a dolgozókra a háztartásban mint „a másikra” tekintenek, aki a többiektől különbözik. Mary Sibande dél-afrikai fotográfus-festőművész 2008-as fotója a történelemből és a popkultúrából is merít: ezen egy fiktív fekete hölgy, Sophie egy Superman-kosztümöt köt, míg ő maga kék ruhát visel fehér köténnyel és fejkendővel – ugyanilyen színű volt a háztartási alkalmazottak egyenruhája, melyet az apartheid idején kellett viselniük.
A nőművészek a háztartási munkát ironikus performanszként is előadhatják. Erre példa Maria Pinińska-Bereś lengyel művész, aki 1980-ban Poznańban a Galerie ON terében szárítókötelekkel jelölte ki a területét, melyen belül fehér ruhákat mosott, melyeken betűk szerepeltek, majd kitette azokat száradni, mígnem a textilekből kiíródott: feminizm (feminizmus).
Egy másik lengyel művész, Małgorzata Markiewicz a 2002-es fotósorozatán olyan kötényeket visel, melyeket a nagymamája generációja hordott, így jelezve hagyományos háziasszonyi szerepüket. Ám az alkotó protestált ez ellen: az epermintás öltözékeit átszabta mélyen dekoltált miniruhává, hogy kiemelje idomait. A fotósorozattal így demonstrálta a patriarchális kettős elvárást, melyet a modern háziasszonyokkal szemben támasztanak: ne csak keményen dolgozzanak, hanem legyenek vonzók is. Markiewicz így hívta fel a figyelmet a kettős igényre és kérdőjelezte meg azt.
Infó: Care Matters. Kurátor: Gabriele Schor. Albertina, Bécs. Megtekinthető 2026. június 28-ig
