Éveken át egy fekete, hideg
meztelencsiga mászta be lelkünket.
A mellkasunkon azt mondta, kitüntet,
a józanságra azt mondta, őrület.
Más állatok is szövetségesei voltak.
A hazugságkedvelő papagáj,
ha igazat hallott, azt mondta: Ne dumálj!
Ezüstpénzként költötte el a Holdat.
Bár terráriumba került a nagy csiga,
sikerült megint előmásznia,
túl gyorsan felejtettük el, milyen.
Túl gyorsan felejtettük el, mi az,
mikor a lajhár számít bajnoknak, s pimasz
módon lakni bíztat a semmiben.

