vers;szörny;

Kustos Júlia: Altató

                                               Andante, dolce ma inquieto, pianissimo

Erre jár, arra jár a grünewaldi szörny.
Mit csinál, kit kap el a grünewaldi szörny?
Bojtorján, lajtorján, ne keresd, te buta lány!
Isolde, Lies, Margareta, hopp!
Isolde, Lies, Margareta, hamm!

Lábadról a topánkát a grünewaldi szörny.
Hajadból a pántlikát a grünewaldi szörny.
Bojtorján, lajtorján, fuss, rohanj, te buta lány!
Isolde, Lies, Margareta, hopp!
Isolde, Lies, Margareta, most

ágyadban – ha szellem jár is – biztonságban vagy,
paplanod a vasmacskád, ha nem hagyod magad.
Bojtorján, lajtorján, lapulj meg, te buta lány!
Isolde, Lies, Margareta, hopp!
Isolde, Lies, Margareta, nézd,

Grünewald, Grünewald, nyirkos sziklacsúcs,
farkasok és rókák közt hamar elvadulsz.
Bojtorján, lajtorján, ki ment meg te buta lány?
Isolde, Lies, Margareta, hopp!
Isolde, Lies, Margareta, hamm!

Kontyodat és nyakadat a grünewaldi szörny,
bemocskolja, nem ereszt a grünewaldi rém.
Bojtorján, lajtorján, tisztátalan, semmi lány!
Isolde, Lies, Margareta, hopp!
Isolde, Lies, Margareta, lásd,

kérőidnek sorából a grünewaldi szörny,
mindenkit lemészárol a grünewaldi rém.
Bojtorján, lajtorján, szörnyszülött lesz unokám?
Isolde, Lies, Margareta, hopp!
Isolde, Lies, Margareta, a

tisztáson, a fenyvesben a grünewaldi rém,
reád vár, csak reád, hogy egyszer visszatérj.
Bojtorján, lajtorján, kerekedsz, te buta lány!
Isolde, Lies, Margareta, hopp!
Isolde, Lies, Margareta, de

apádra, ha hallgatsz, grünewaldi lány,
nem csábíthat el a grünewaldi lény.
Bojtorján, lajtorján, jól választ a jó király.
Isolde, Lies, Margareta, hopp!
Isolde, Lies, Margareta, huss!

Herceged kardjától a grünewaldi lény
sikít, mint egy kislány, és rögvest elalél!
Bojtorján, lajtorján, menyasszony a szűzi lány!
Isolde, Lies, Margareta, hopp!
Isolde, Lies, Margareta, de

méhednek gyümölcse vak és forró fény,
a grünewaldi rémnek újabb szép remény!
Bojtorján, lajtorján, bűnös-e az új kislány?
Isolde, Lies, Margareta, hopp!
Isolde, Lies, Margareta, hamm!

Erre jár, arra jár a grünewaldi szörny…

                      D.C. — senza fine

„Évek óta írom felmentésed sorait” – olvashatjuk a Kivétel a nincs című verseskötetben. A női lét megannyi alakváltozatai burjánzó sorokban kelnek életre, miközben egy függő, alkoholista anyának és gyermekének hétköznapi küzdelmeiről kapunk képet. A grafikusként is elismert Szabó Imola Juliannával a szenvedélybeteg szülőkről, a szülővé tett gyermekekről és anyaszerepekről beszélgettünk.