Május végén volt a 85. évfordulója a második világháború egyik nevezetes mozzanatának. S bár - mint az 1941-es évben még minden - német győzelemmel végződött, mégis ez az első olyan mozzanat, amely felcsillantotta, hogy a megszállt területek lakossági ellenállása akár elviselhetetlenül költségessé is teheti a német győzelmet.
A kis Görögország 1941 első hónapjaiban kétszer is vereséget mért az olasz hadseregre, de a német támadásnak már brit támogatással sem tudott ellenállni, és bár az új-zélandiak – a klasszikus hadtörténeten nevelődött középosztály szívét megmelengető módon – éppen Thermopülainál feltartották addig a németeket, amíg a szövetségesek Krétára tudták evakuálni csapataikat, a német expanzió nem állt le.
Az 1941. május 20-án kezdődött a Merkúr hadművelet a történelem első olyan nagyszabású hadművelete, amelyet szinte teljes egészében ejtőernyősök hajtottak végre, és ez volt az első olyan eset, amikor – bár ezt csak 1974 óta tudjuk - a szövetségesek a német rejtjelző gép, az Enigma feltörésével szinte percre pontosan ismerték az ellenség haditervét.
A németek végül elfoglalták a szigetet, de elit ejtőernyőseik olyan gigantikus veszteségeket szenvedtek, hogy Hitler a háború hátralévő részében többé nem engedélyezett tömeges légideszant-hadműveletet. A néhány napos küzdelemben a brit flotta stabilan uralta a tengert, de a szárazföldi erők nem tudták megakadályozni, hogy az óriási légi fölény birtokában a németek elfoglalják a malemei repülőteret, és onnan törjenek előre az antikvitásból és a turisztikából egyaránt jól ismert Iraklion felé. Az angolszász csapatok a magas hegyeken át délre vonultak, majd Egyiptom felé evakuáltak, kitéve a német bombázók fölényének.
A krétai civilek (férfiak, nők, gyerekek) késekkel, botokkal és régi puskákkal tömegesen vadásztak a földet érő német ejtőernyősökre – ez viszont a megtorló stratégiára amúgy is hajlamos német csapatok brutalitását váltotta ki. A kondomari mészárlásról 1980-ban előkerült fotók komoly szerepet játszottak a Wehrmacht-revizionizmus terjedésének akadályozásában. Mindez megalapozta a háború egyik legkeményebb földalatti ellenállási mozgalmát, amely a kontinentális görögséget is jellemezte: május 31-én két diák letépte a horogkeresztes zászlót az Akropoliszról.
Figyelem: ez az egész akkor történt, amikor még sem az USA, sem a Szovjetunió nem áll háborúban. Akkor, amikor a Jeges-tengertől a Földközi-tengerig, az Atlanti-óceántól a Fekete-tengerig Európában mindenütt német barát kormányok voltak hatalmon. Akkor, amikor 208 német hadosztállyal szemben a briteknek csak 35 volt, amikor 4200 német repülőgéppel 1700 brit állt szembe.
Lehet, hogy a görög civilek kevés hadtudományi elemzést olvastak? Bizony lehetséges. De nekik is köszönhető, hogy a kontinens felszabadítására a kontinens lakói legalább részben mint saját tettükre emlékezhetnek.
A szerző egyetemi tanár.
