A Tisza-kormány még csak tervezett intézkedéseit, amelyek valamit könnyítenének az elmúlt években egyre nehezebben élők sorsán, vagy egyszerűen csak a közszolgáltatások javítását szolgálják, már most próbálják sokan aláásni – mondván, nincs rájuk pénz. Kedvenc hivatkozási pontjuk a Medgyessy-kormány 2002-es intézkedéseinek a költségvetés stabilitását aláásó hatása, mint az MSZP ősbűne. Szerintük akkor olyan fedezetlen jövedelemkibocsátásra került sor, amely tönkretette Magyarországot.
Vállalom a bűnrészességet, már csak azért is, mert az akkori intézkedéseket egyértelműen szükségesnek és kivitelezhetőnek tartották mind az MSZP, mind az SZDSZ szakértői, és azok a Fidesz 1998-2002 közötti kormányzása torz, társadalomellenes lépéseinek korrekcióját szolgálták. Megjegyzem, előtte ellenzékben minden alkalommal követeltük is ezeket az intézkedéseket. És ami a lényeg: ezek nem fedezetlen kiadások voltak.
A „100 napos” program nettó költsége 150 milliárd forintot tett ki (ez mai áron 425 milliárd forint lenne, vagyis két stadion ára), amelynek fedezete az akkor becsült 4 százalékos gazdasági növekedés révén biztosított volt.
Nem tettük tönkre Magyarországot, de nem is oldottuk meg az összes társadalmi problémát. Érdemes visszaidézni a 13+1 pontot.
A legnagyobb tétel az volt, hogy a pedagógusok, az egészségügyben dolgozók és az egyéb közalkalmazottak bérét szeptember 1-jével megemeltük átlagosan 50 százalékkal, és új közalkalmazotti bértáblát vezettünk be. A legalacsonyabb illetmény 50 ezer forintra, a diplomásoknak fizetendő legkisebb összeg 100 ezer forintra, a legmagasabb kereset pedig 238500 forintra emelkedett.
Az intézkedés 550 ezer állami közalkalmazottat és 50 ezer alapítványi, egyházi intézményi dolgozót érintett, azokat, akiket Orbán kormánya lehetetlen helyzetbe hozott az előző években. Emlékeztetőül: a közalkalmazotti bértábla nyolc sávjából három alacsonyabb volt akkor, mint a törvényes minimálbér, és a közalkalmazottak bére nem érte el az átlagos bérszínvonal 73 százalékát. Rosszabb volt a helyzet, mint most.
Egyszeri juttatásként 19 ezer forintot utaltunk ki a nyugdíjasoknak és a nyugdíjszerű rendszeres szociális járadékban részesülőknek (ilyenek voltak például a vakok, a hadirokkantak), mert ezt az összeget a Fidesz-kormány törvénytelenül elvette a nyugdíjasoktól az előző évben. Adómentessé tettük a minimálbért, hogy a legalacsonyabb keresetűek is megélhessenek legalább úgy-ahogy. Az állam lemondott erről az adóbevételről, hogy béremelés nélkül, amelyet a kis- és középvállalkozások nem tudtak volna megfizetni, javítsa a munkából élők helyzetét. A kormány döntött az ösztöndíjak 30 százalékos emeléséről is, amelyek korábban nemhogy megélhetésre, de még az étkezésre sem voltak elegendők.
Bevezettük, hogy 2002-től minden augusztusban kéthavi családi pótlékot kapnak a szülők iskolakezdési támogatás gyanánt, hogy a szegény családok gyermekei is meg tudják venni az iskolaszereket. Ez éves szinten mindössze 11 milliárd forinttal terhelte a költségvetést. 2002 szeptemberétől 20 százalékkal megemelte a kormány a családi pótlék összegét, amely már négy éve változatlan volt. 2003. január 1-jétől 50 százalékkal emeltük az anyasági támogatást. Az ikreket nevelők pedig a gyes összegének kétszeresét kapták, a gyermekek hatéves koráig. Eltöröltük a közfelháborodást keltő tv-előfizetési díjat. Azonnali hatállyal megszüntettük az Országimázs Központot, és a fel nem használt pénzeket az ingyenes gyermekétkeztetésre fordítottuk Csehák Judit javaslatára.
A 13+1 ígéret között szerepelt a Munka törvénykönyvének módosítása is. A kormány visszaállította a heti két pihenőnapot, úgy, hogy az egyiknek vasárnapra kellett esnie. Sor került a termőföldről szóló törvény módosítására is, a Nemzeti Földalap társadalmi ellenőrzés alá vonása érdekében. Haladéktalanul tárgyalásokat kezdeményeztünk az Európai Unióval a csatlakozás pénzügyi feltételeinek javítása, a magyar mezőgazdasági termelők érdekében. Az üvegzseb program keretében pedig a kormány átláthatóvá és ellenőrizhetővé tette az állam gazdálkodását.
A +1 ígéret a demokratikus közélet helyreállítására vonatkozott. Ennek része volt, hogy visszaállítottuk a parlament hetenkénti ülésezését, a közszolgálati televíziók és rádiók függetlenségét és a tájékoztatás pártatlanságát. Azonnal megkezdtük a párbeszédet a civil szervezetekkel, szakszervezetekkel és a munkaadók szervezeteivel.
Valami hasonló lépés sorra ma is szükség lenne.
A szerző az MSZP alapító tagja.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
