Van saját parlamentje és hadserege, azonban saját pénznemük és nemzetközileg elismert útlevelük nincsen. Az ISIS (Iszlám Állam) uralma alatt a területeit növelni is tudta időszakosan, de Irak ezeket a területeket később visszafoglalta. Gyakorlati fővárosa Erbil. Ha már gyakorlat, ezt a területet sokszor Dél-Kurdisztánnak is hívják. Hiszen Kurdisztán egy óriási terület, amely Iránon, Törökországon és Szírián keresztül is átível. Egy rendkívül összetett és bonyolult régió, amelynek megfejtésére nem vállalkoznék a jelen cikkben. Azonban fontos elhelyezni ezt a területet a térképen, hiszen évszázadok óta itt él egy rendkívül érdekes népcsoport, a jazidik.
A jazidik ősi eredetét nehéz pontosan rekonstruálni, de fontos időpont volt az 1100-as évek eleje, amikor ʿAdī ibn Muszāfir szunnita sejk, akit később szúfi szentként tiszteltek, Lális (Lalish) környékén rendet alapított – nagyjából innen számoljuk a történelmüket. A jazidik hitvilága különböző vallásokból és azok filozófiáiból alakult ki. Hitük szerint egy Isten teremtette a világot, ezáltal egy monoteista vallás, akárcsak a keresztény vagy a muzulmán. Ez az Isten aztán hét angyalra bízta a teremtett világ felügyeletét. Ezek közül a Pávaangyal, Melek Tausz volt a fő arkangyal. A muzulmán retorikában sajnos már korábban Melek Tauszt tévesen a sátánként azonosították (lásd keretes írásunkat), és úgy gondolták, hogy maga a vallás is sátánizmus, ami egyenes út volt az üldöztetéshez, már a korai történelmük kezdetétől.
Az ezidi társadalom egy zárt kasztrendszerre épül: léteznek papi és köznépi rétegek, és a házasság szigorúan ezeken belül történik. A közösség hierarchiájában fontos szerepet tölt be a nemzeti vezető, az emir és a vallási vezető is, ezek a címek egy szinten vannak a rendszerben.
A családok hagyományosan erősen patriarchális felépítésűek: a férfiak főként állattenyésztéssel és földműveléssel foglalkoznak, míg a nők inkább a ház és a család körüli feladatokat viszik. Ugyanakkor erős a közösségi összetartás, az özvegyekről és árvákról való gondoskodás nem egyéni, hanem közös felelősségként jelenik meg, ami az évszázadok elnyomásának köszönhető, és ma nagyobb szüksége van rá a közösségnek, mint bármikor a történelemben.
A modern történelemben 2003 óta erőszakos térítésekkel kellett szembe nézniük a jazidieknek, ami több százas nagyságrendű halálos áldozatot követelt, azonban jelenkori történelmük neheze még csak ezután kezdődött. 2014-ben az ISIS (Iszlám Állam) Szindzsárt (Sinjar), a legnépesebb jazidi települést támadva több ezer férfit és idősebb nőt gyilkolt meg, míg körülbelül 6000 lányt, asszonyt és gyermeket rabolt el, és tett rabszolgává.
A kurd fegyveres erők itt a jazidik szemében a legnagyobb árulást követték el, mert a Szindzsár környékén állomásozó fegyveres erők a civil lakosság értesítése nélkül kivonultak a területről. Később ezt azzal magyarázták, hogy az elavult katonai felszerelésük a modern Iszlám Állammal nem bírta volna felvenni a harcot, és a nagyobb városokra kellett fókuszálniuk.
A terroristák körbezárták a régiót az 50 fokos augusztusi melegben, amit főleg az idősek és a gyermekek nem bírtak. Az itt élő emberek vadászfegyverekkel és kisebb kaliberű lőfegyverekkel hősiesen lassították a terrorista előrenyomulást, amíg az emberek nagy része a hegyek közé tudott menekülni.
A kurd hadsereg szárazföldi csapatokkal, Amerika pedig légi csapatokkal támogatta az ISIS által körülvett terület megtörését. Így a hegyek közt rekedt ezidik egy része elhagyta a bekerített szakaszt, mert a kurd és amerikai csapatok Szíria felé még menekülőutat tudtak biztosítani. Ekkorra világossá vált, hogy mindenki alábecsülte a terrorista szervezet haderejét és szervezettségét.
Amikor Moszul felé fordultak az iraki katonák, a jazidik mindenüket hátrahagyva menekültek Dél-Irak fele. Ekkor történt, ahogy már a bevezetésben is említettem, hogy a kurd hadsereg fennhatósága alá vont iraki területeket, hogy megtöltse a kialakult vákuumot, és az ISIS ne tudja átvenni az irányítást nagyobb területek felett.
Az ENSZ vizsgálatai természetesen megállapították, hogy népirtásról beszélhetünk. A későbbiekben azt is rögzítették, hogy a foglyul ejtett jazidi nők és lányok nagy része szexuális rabszolgaságba került, vagy erőszakos házasságra kényszerült. A férfiak jelentős részét pedig kivégezték. Az emberkereskedelem feltárásával foglalkozó civil szervezetek (köztük a Human Rights Watch és a Yazda), valamint ENSZ-szakértők dokumentálták, hogyan mozogtak nemzetközi árverések és online platformok az jazidi rabszolgák kereskedelmére, és ez hogyan befolyásolta a piacot. Emelett rengeteg ember próbálkozott a fogsában lévő családtagjaik hazahozatalával, ami több esetben sikerrel végződött, bár erre is kialakult egy belső feketepiac, amit nehéz volt nyomon követni és számon tartani.
Az emberek lassan visszaköltöznek Szindzsárba és újraépítik, ami eltűnt, de rengetegen a 20. század eleje óta lassanként elvándoroltak, és már csak 3-400 ezerre tehető az jazidi diaszpóra. A legnagyobb számban Németországban, Oroszországban és Örményországban élnek, emellett számos kisebb diaszpóra található a határos országokban. Sajnálatos módon több tízezer ember él ma is menekülttáborokban, és amikor ott az egyiket meglátogattam, az igazgatóságon és néhány önkéntesen túl nem igazán volt lehetőség érintkezni az ott élőkkel. A tragikus múltra való tekintettel nem is szerettem volna ezt erőltetni.
