Neve magyar jelentésével ellentétben kifejezetten éles kritikát fogalmazott meg a Fidesz szombati kongresszusán Stumpf István. Persze, tegyük hozzá rögtön, hogy ez a bírálat csak a fideszes füleknek lehetett szokatlan, hiszen a legtöbb felszólaló – talán még Hidvéghi Balázs országgyűlési képviselő kivételével – a Tisza Pártot és Magyar Pétert okolta a választási vereségért. Meg Sorost, Brüsszelt, az ukránokat és a migránsokat, vagyis úgyszólván mindenkit, aki a párt kommunikációjában ellenségként már korábban is megjelent. És hát a fiatalokat, akiket nem tudtak megszólítani…
Stumpfnak viszont már a kongresszusi belépője hatásos volt: „Véget ért az Orbán-korszak, megbukott a NER rendszere”. Majd azzal folytatta, hogy azért bukott meg, mert a becsületesen és tisztességesen dolgozó individualizmus polgári erényét elnyomta a kivagyiságon és magamutogatáson nyugvó „kalmári közszellem”. Az első Orbán-kormány kancelláriaminisztere szerint megszűnt az érdemi visszacsatolás és a bírálat lehetősége, a klientúra túlkapásait nehezen viselte el a társadalom, a 2022-es választás után pedig fokozatosan elvesztette a Fidesz az erkölcsi és intellektuális vezető szerepét. Vagyis Stumpf épp annak a „polgári Magyarország” eszmének a megvalósítását hiányolta, amiről G. Fodor Gábor már egy jó évtizede elárulta, hogy az nem egyéb, mint pusztán politikai termék a Fidesz kommunikációjában, s mint ilyent, nem érdemes komolyan venni.
De vajon nem anakronizmus-e ezt az eszmét számonkérni a már jó ideje a szélsőjobb és a populizmus felé hajló Fideszen? Az mindenesetre Stumpfot igazolja, hogy kritikája nem új keletű. Már 2016-ban, még alkotmánybíróként szinte szó szerint ugyanezt írta A magyar polgár című, Kolosi Tamás 70. születésnapjára dedikált tanulmánykötetben: „A polgári erények (szorgalom, tehetség és tudás megbecsülése, mértéktartás, tisztesség) helyét egyre inkább a féktelen karriervágy és gazdagodás hajszolása veszi át. Az értékalapú elkötelezettség helyébe mindinkább a feltétlen lojalitás lép, a racionális érvelést pedig háttérbe szorítja az olykor demagógiába hajló populizmus.” Akkori szavai a mostani választási vereség után szinte beteljesült jóslatként hatnak: „Ha a mostani elitváltás a polgári értékrend szempontjából ugyanolyan deficites módon zajlik le, mint huszonöt évvel ezelőtt, akkor nem lesz hosszú életű. A fiatal demokraták alapító generációjának emlékezniük kell arra, hogy mi ellen lázadtak egykoron.”
A Fidesz által egykor kínált „polgári Magyarország” eszme sokkal többek számára vonzó alternatíva, mint a párt mostani iránya. Nem véletlen, hogy Magyar Péter is ide nyúlt vissza; Szabó Andrea politológus már tavaly úgy vélte, hogy a Tisza Párt vezetője épp a „polgári Magyarország 2.0” programját hirdette meg. És nyert is vele, tegyük hozzá, miközben a hétvégi Fidesz kongresszuson – igaz, csak egy évre – újraválasztották elnöknek Orbán Viktort, aki első beszédében közölte, semmi kedve megváltozni. Vagyis hiába Stumpf figyelmeztetése, láthatóan fogalma sincs, mi ellen lázadtak egykor.