Szép lassan a múlt ködébe vesznek a volt kormányfő jóslatai a Nyugat haláláról, a Kelet felemelkedéséről. Csak egyet nem vitathatunk el tőle, a szándékot, az akaratot, amely konok következetességgel ostromolta a politikai filozófia túl meredeknek bizonyuló ormait. Dicstelen, de nem ok nélküli ez a hamvadás, amely a hajdani okfejtéseket az emlékezetben kíséri, s amelyre a magyar nép azon az áprilisi reggelen nem volt volt kíváncsi többé.
A történelem másfelé látszik kanyarodni.
Történelmi mélypontra süllyedt az európaiak Egyesült Államokba vetett bizalma. Csak minden tizedik ember tekinti szövetségesnek Donald Trump országát, és a többség kételkedik abban, hogy az USA az országuk segítségére sietne egy támadás esetén – derül ki az Európai Külkapcsolatok Tanácsa (ECFR) 15 európai országban végzett felméréséből. Az adatok szerint csupán a válaszadók 11 százaléka tekinti az Egyesült Államokat olyan szövetségesnek, amely „osztja érdekeinket és értékeinket”. Ez a szám hat hónappal ezelőtt még 16 százalék, 2024 novemberében pedig 22 százalék volt. Magyarországon ez a szám az elmúlt két év során kilenc százalékponttal, 27 százalékról 18 százalékra csökkent.
Az uralkodó álláspont Európában jelenleg az, hogy az Egyesült Államok „szükséges partner”, bár 13 százalék riválisnak, 12 százalék pedig közvetlen ellenségnek tartja. A felmérésből az is kiderült, hogy
bár sok európai úgy érzi, Donald Trump távozása után a Washingtonnal való kapcsolatok javulni fognak, egyre általánosabb az a vélemény, hogy meg kell erősíteni Európa védelmi képességeit.
A kutatás készítői szerint az európaiak bizalma Trump közel-keleti agressziója, Grönlanddal szembeni fenyegetései, az európai támaszpontokról történő csapatkivonásra vonatkozó ígéretei, valamint a NATO jövőjével kapcsolatos szkepticizmusa miatt ingott meg. Az egész kontinensen egyértelmű támogatást élvez a Washingtontól való függőség csökkentése – magyarázta Jana Kobzová, az ECFR vezető politikai kutatója. (A közvélemény-kutatást májusban végezték Magyarországon, Ausztriában, Bulgáriában, Dániában, Észtországban, Franciaországban, Németországban, Olaszországban, Hollandiában, Lengyelországban, Portugáliában, Spanyolországban, Svédországban, Svájcban és az Egyesült Királyságban.)
Ha Donald Trump több, mint önmaga, kortünet, annál rosszabb Amerikának. Európa szerencséje, hogy Trump „játéktérnek” a Közel-Keletet nézte ki, és nem Európát. Az Elysée-palota tanácsadója szerint az európaiak a napokban Evianban megpróbálták áthidalni a távolságot Trump amerikai elnökkel a közel-keleti és ukrajnai háborúkkal kapcsolatban is. Ez az első transzatlanti találkozó, amióta az Egyesült Államok és Izrael február végén háborút indított Irán ellen, újabb csapást mérve az amerikai elnöknek a Grönland megszerzésére irányuló törekvései és a Washington által indított vámháború miatt megromlott nemzetközi kapcsolatokra.
Ami Európát illeti, Amerika itt is önmaga ellen dolgozik. Trump szinte rákényszeríti Európát a szakításra, még olyan „természetes szövetségesek” esetében is, mint Nagy-Britannia. Európát Oroszország satujába fogva tolja, csak tolja, bele az önállóságba. Európa pedig jól teszi, ha mielőbb „megadja magát".