Egészen visszataszító az az ember, aki bármi áron egy történet főszereplője akar lenni. Pócs János ilyen. Bárkiből és bármiből politika játszmát kreál, úgy viselkedik, mintha nélküle megállna az ország. Most egy különösen érzékeny témában teszi ezt, pedig a „Zsolt bácsi”-ügyben, a gyermekvédelemben élő, bántalmazott kiskorúak történetében Pócs Jánosnak nincs szerepe. Nem ő az áldozat. Nem ő a tanú. Nem ő az ügyész. Nem ő a nyomozó. Nem ő az, aki az igazságot hivatott feltárni, megállapítani.
De ő az, aki erkölcsi értelemben választott. A brutális bántalmazók oldalára áll, és ezért kész hazudni. Igen, hazudni,
hiszen soha egyetlen hiteles portálon nem mondták ki „Zsolt bácsi” nevét, ilyet az általa vádolt újságíró sem tett. Pócs mégis hangfelvételeket lenget, sejtet, vádol, összemos, politikai szálakat rajzol fel, és úgy tesz, mintha ő lenne a józan ész utolsó őre ebben a történetben, mindezt ismét a politikai haszonszerzés céljából.
Pedig, ha valakit, akkor őt lehetetlen komolyan venni. Annak a pártnak a tagja, amelyik állította, nincs kiskorú sértettje a Szőlő utcai botránynak. Amikor Szolnokon a napokban felfüggesztett börtönre ítélt karateedző brutálisan felrúgott egy kisfiút, Pócsból a földön fekvő gyerek nem az együttérzést váltotta ki, hanem azt mondta: az edző egy kiváló ember, aki nagyon jó munkát végez, és mindenkinek lehet egy„gyenge pillanata.
Ez az egyetlen mondat mindent elárul róla.
És most Bangó Sándorral ugyanezt teszi. Manipulálásról beszél, hazugsággal vádolja, lelki terrorban tartja a fiút, aki el merte mondani, mi történt vele. Pócs János is bántalmazó. Azt üzeni, hogy a gyengébb minden eszközzel kihasználható, az erősebbnek pedig előre is felmentés jár, s aki nem így látja, az bűnös. Szerinte gyanús, hogy Magyar Péter miniszterelnök nem megy el az ő sajtótájékoztatójára. A miniszterelnök. Pócs János sajtótájékoztatójára.
Egy bohóc azért visel maszkot, hogy szórakoztasson. Pócs Jánoson nincs álarc, rajta nem is nevetünk, hanem undorral fordulunk el tőle.