Bár a méréseim nem tudományosak és a legkevésbé sem reprezentatívak, az elmúlt 10 évben több mint 50 országban jártam, ami azt jelenti, hogy 1-2-3 hónapot töltöttem külhonban, leginkább helyiekkel. A legtöbb embernek fogalma sem volt semmilyen szinten Magyarországról, az európai országokban kivétel nélkül negatív gondolatokat tudtak hozzákötni, Közép-Ázsiában pedig az éppen aktuális Orbán-barátságról beszéltek nagy vonalakban.
Aztán valami megváltozott. Április 12. után 4 kontinensről találkoztam emberekkel, és mikor megkérdezték, honnan jöttem, én pedig elmondtam, hogy Magyarországról, gratuláltak, kezet ráztak. Nem tudtam igazán hova tenni, hogyan lett a mi kis országunk egyik választásának ekkora nemzetközi visszhangja, amiről az előző kormány csak álmodott. Viszont a beszélgetésekből úgy éreztem, ez nagyon fontos fordulópont lehet az egész világban. Számos országában populista emberek és kormányok kerülnek hatalomra, akik sok esetben annak szakértői, hogyan adják el saját magukat, mintsem reális, átgondolt szakértőkre alapozott programmal vagy jövőképpel kampányolnának. Az egész világon érezhető, hogy az embereknek elege van, és a 16 évig regnáló elnyomó rezsimeknek is vége lehet, akár békés úton is. Orbán végül beírta a magyarokat a nemzetközi történelem könyvekbe, de nem úgy, ahogy gondolta, és ebből a történelmi szavazásból sok ember és nemzet erőt meríthet.
Hat hónap és egy választás után ismét hazatértem meglátogatni a szüleimet. Nagyon furcsa volt érezni, hogy mintha az emberek ökölbe szorult gyomra némileg engedett volna a szorításból. Bár semmi nem lett még megoldva ilyen rövid idő alatt, de a magyar embereknek már az is elég egyelőre, hogy az akaratukból változás történhet. 11 éve költöztem külföldre, rengeteget jártam haza, és valahol mindig lehetett érezni, hogy az országban élő emberek lelkivilága csúszik lefelé, az elmúlt 2-3 évben egyre rohamosabban. Rendkívül idegesek voltak, türelmetlenek egymással, a mindennapi emberi együttérzés egymás felé is teljesen eltűnt. Nem szerettem at itthoni légkört. Egyben, nagyon sajnáltam is, mert nagyon jó volt itt felnőni minden nehézségével együtt, hiányoztak a szüleim a barátaim, de hamar megértettem azt is, hogy azzal, ami engem érdekel, sosem fogok otthon karriert építeni otthon, amivel meg is békéltem. Viszont mindig szerettem volna azt érezni, hogy jól esik hazajönni. És most megtörtént. Persze ez még az örömtánc a rózsaszín ködben, de elég volt ahhoz, hogy egy teljes ország hozzáállása és légköre megváltozzon. Remény beszédek vannak, az emberek mernek tervezni, mernek vitatkozni, mernek önmaguk lenni.
Egyből a gondtalan gyermekkorom jutott eszembe, az a végtelenül túlromanticizált balatoni hangulat, amelyben felnőttem. Mintha visszarepültem volna a 1990-es évekbe, amikor még mit sem tudtam a világról, és nem a folyamatos gyűlölet és rettegés volt a napi téma. A 90-es évek atmoszférája is a remény lehetett? Vagy tényleg csak a gondtalan gyermeklét emléke idézte fel bennem ugyanazt az érzést? A Balaton azóta sokat változott. A gazdagok szórakozóhelye lett. Ugyanakkor még van benne némi báj, a pöfögő 50-60 éves vonatok, rengeteg Kádár korabeli pályaudvar, vasból készült játszóterek, a lángos illata, a fecske vagy a jégkorizás a téli hónapokban. Van egy határozott nosztalgiával teli remény most az emberekben, reméljük, hogy kitart, és talán soha többé nem kell ugyanabba a csapdába esnünk, mert már tudatosabban kezeljük a politikát és a politikusokat.
Még nekem is szükségem van arra, hogy a kicsit újra elhelyezzem a országhoz való viszonyulásomat. Örülök, hogy az emberek ma már gratulálni jönnek a „magyar vagyok” hallatán, örülök, hogy nem azon kell gondolkozzak, hogyan fogok EU-s útlevelet szerezni, ha annyira elmérgesedik a helyzet, és végül, de nem utolsósorban, örülök, hogy mi, magyarok, egy kicsit kevésbé stresszelünk most. Aztán hogy hogyan tovább, azt majd meglátjuk, sok esetben a remény elég löketet ad ahhoz, hogy valóban elinduljunk a jó és előremutató irányba. Mindig is nagyon szerettem az országot, a nyelvet, a kultúrát, a tájakat, de most egy kicsit még jobban szeretem.
