Nehéz újat mondani Freddie Mercuryról. A Queen frontemberének életét könyvek, dokumentumfilmek és játékfilmek dolgozták fel, dalait nemzedékek éneklik együtt, színpadi alakja a popkultúra egyik legismertebb ikonja. A Magyar Zene Háza és a World of Freddie közös kiállítása azonban nem a legendát akarja újra elmesélni, hanem az embert próbálja megkeresni a legenda mögött.
Már a tárlat alaprajza is erről árulkodik. A látogató nem időrendben haladhat végig Freddie Mercury életén, hanem egyfajta személyiségtérképet követ. Külön egység foglalkozik a színpaddal, a turnékkal, az otthonnal, a kreativitással, a társas kapcsolatokkal, a japán kultúra iránti érdeklődésével, az operával, a macskáival, majd az utolsó évekkel és az Elcsendesedés címet viselő záróteremmel. A kérdés nem az, hogyan lett Farrokh Bulsarából Freddie Mercury, hanem az: ki volt Freddie Mercury, amikor éppen nem Freddie Mercury volt?
A megnyitón egykori barátai, munkatársai és alkotótársai személyes történetekkel segítettek közelebb kerülni hozzá. A kiállítás létrehozásában kulcsszerepet játszott Peter Freestone, az énekes egykori személyi asszisztense és közeli barátja, aki tizenkét éven át élt mellette. A megnyitón hangsúlyozta: a cél az volt, hogy a látogatók ne csak a rocksztárral, hanem a magánemberrel is találkozzanak.
Színpad és alkotás
A tárlat elején még a legenda uralkodik. Vörös bársonyfüggönyök, csillárok, reflektorok és gondosan megvilágított jelmezek fogadják a látogatót. A tér inkább emlékeztet színházi kulisszára. A vitrinekben látható szmokingok, fellépőruhák, cipők és kiegészítők ugyanakkor nem pusztán relikviák. Freddie Mercury számára a megjelenés a művészi önkifejezés része volt, a színpadon éppúgy szerepet játszott a ruha, mint a hang vagy a gesztus.
Ezt idézte fel Diana Moseley jelmeztervező is a megnyitón. Elmondása szerint a Queen-koncertek végén ikonikussá vált korona és hermelines palást ötlete Freddie-től származott. Egy párizsi fellépés előtt alig egy héttel kereste meg azzal, hogy valami még hiányzik a műsor fináléjából. A jelmez rekordidő alatt elkészült, és rövid időn belül a Queen-koncertek egyik legismertebb látványelemévé vált.
A ruhák, jelmezek mögött fokozatosan kirajzolódik egy olyan művész alakja, aki tudatosan építette fel saját színpadi személyiségét. A látogató azonban hamarosan észreveszi, hogy a tárlat nem akar megállni ennél a jól ismert képnél. A következő termekben a reflektorok fénye helyett egyre inkább az alkotói folyamat kerül előtérbe. Kézzel írt jegyzetek, rajzok, személyes tárgyak és videók idézik fel azt az időszakot, amikor Freddie még grafikai tanulmányokat folytatott, és csak később vált a világ egyik legismertebb előadójává.
Tim Staffell, aki még az Ealing Art College hallgatójaként ismerte meg Freddie-t, a megnyitón arról beszélt, hogy már ekkor nyilvánvaló volt számára: minden gondolata a zenekarok és a színpadi fellépés körül forgott. Különösen Jimi Hendrix volt rá nagy hatással. Staffell emlékei szerint Freddie gyakran egy hosszú vonalzót ragadott meg a gitár helyett, amikor kedvence szólt a rádióban, és a tanteremben utánozta a rockikon mozdulatait.
Freddie nemcsak előadó volt, hanem vizuálisan gondolkodó alkotó is, külön hangsúlyt kapnak a tervezői munkái, a grafikák és azok a tárgyak, amelyek inspirálták.
Otthon macskákkal
A Queen frontemberének alakja mögött a tárlat fokozatosan rajzolja meg a szerep mögötti embert. A stadionokat megtöltő előadó helyét átveszi a házigazda, a gyűjtő, a műkedvelő és az otthonteremtő Freddie. A Garden Lodge-nak szentelt rész nem egyszerűen egy híresség lakóhelyét mutatja be. A kurátorok inkább azt próbálják érzékeltetni, hogy Freddie Mercury számára az otthon a nyilvánosságtól való visszavonulás tere volt. A kiállított bútorok, porcelánok, műtárgyak, személyes tárgyak alapján olyan ember képe bontakozik ki, aki tudatosan alakította környezetét, és minden részletnek jelentőséget tulajdonított.
Ezt erősítik Peter Freestone visszaemlékezései is. Az egykori személyi asszisztens szerint Freddie mindennapjai sokkal rendezettebbek voltak, mint ahogyan azt sokan gondolnák. Reggelente pontosan kilenc órára kérte a teát az ágya mellé, még akkor is, ha előző este hajnalig dolgozott. Ugyanakkor szerette a spontaneitást is: gyakran délelőtt döntötte el, hogy még aznap ebéd- vagy vacsorapartit rendez. Ilyenkor néhány óra alatt kellett megszervezni a vendéglistát, az ételeket, a virágokat és a terítéket. A részletek azonban sosem kerülték el a figyelmét. Freestone szerint az utolsó pillanatban rendszerint maga igazított a poharak vagy az evőeszközök helyzetén, mert számára minden apróság számított.
A Garden Lodge-ról szóló rész egy másik történetet is életre kelt. Freddie sokáig halogatta a beköltözést, mert attól tartott, hogy a macskái nem érzik majd jól magukat az új házban. Végül a barátai egyszerűen átvitték az állatokat az épületbe. Néhány nappal később ő is követte őket. Freestone szerint a macskák döntötték el helyette a kérdést.
A tárlat egyik legszebb tárgya a Garden Lodge zöld bejárati ajtaja. Életében ez védte Freddie magánszféráját a külvilágtól. Halála után azonban a rajongók emlékhelyévé vált: üzenetek, búcsúszavak és vallomások százai borították. Kevés tárgy mesél ilyen tömören a híresség és a magánember közötti feszültségről.
A felkelő nap árnyékában
A Queen történetét ismerők tudhatják, hogy Freddie különösen erős kapcsolatot ápolt Japánnal, a japán kultúrának szentelt terem ennél jóval mélyebbre ás. Kimonók, tekercsképek, paravánok, porcelánok és különleges bútorok idézik fel azt a világot, amelyhez az énekes az utolsó években egyre közelebb került. A japán tárgyak itt nem egzotikus kuriózumokként jelennek meg, hanem egy tudatosan épített magánvilág részeként.
Freddie különösen vonzódott a japán esztétikához, a természet és az ember kapcsolatát hangsúlyozó szemlélethez, valamint ahhoz a harmóniához, amelyet a keleti művészetek sugároznak. A Garden Lodge japán szobája a kert és a lakótér közötti átmenetet teremtette meg, mintha a külvilág és a belső világ között húzódó határt próbálta volna feloldani.
A stadionok világára emlékező látogatót különösen meglepi ez a csendes, szemlélődő Freddie – a harsány színpadi személyiség mögött egy rendkívül érzékeny és vizuálisan kifinomult ember állt.
Budapest és Barcelona
A tárlat magyar szemmel különösen fontos része az 1986-os budapesti koncertet bemutató egység. A Queen fellépése a Népstadionban nem csupán rocktörténeti esemény volt. A vasfüggöny mögötti Európa egyik legfontosabb kulturális pillanatává vált, amelyet a Magic – Queen in Budapest című film is megörökített.
Denis O'Regan fotográfus, aki a Magic Tour során végig a zenekarral utazott, a megnyitón arról beszélt, hogy Budapest különleges helyet foglalt el a turné állomásai között. A koncert mellett a dokumentumfilm forgatása, a Hungaroringen tett látogatás és Roger Taylor születésnapja is emlékezetessé tette az itt töltött napokat.
A tárlat másik csúcspontja a Barcelona-projektet bemutató rész. Freddie Mercury pályájának egyik legfontosabb művészi vállalkozása volt ez, amelyben a rock és az opera találkozott. Mike Moran zeneszerző visszaemlékezése szerint a történet meglepően prózai módon kezdődött. Egy kislemez B-oldalára kerestek gyors megoldást, így született meg az Exercises in Free Love. Nem sokkal később Montserrat Caballé meghallotta a felvételt, lelkesedett érte, majd egy közös vacsora során felvetette az együttműködés ötletét. Ebből nőtt ki később a Barcelona és az egész közös album.
A tárlat ezen a ponton már nem a Queen történetéről beszél, hanem egy olyan művészről, aki folyamatosan új területeket keresett, és nem félt átlépni a műfaji határokat.
Az elcsendesedés
A tárlat utolsó szakasza szakít a korábbi termek látványosságával. A vörös függönyök és a színpadi fények eltűnnek, helyüket visszafogottabb terek veszik át. A látogató itt már Freddie Mercury utolsó éveivel találkozik. A Genfi-tó partján fekvő Montreux, a Duck House és a természet közelsége kerül előtérbe. A kiállítás külön hangsúlyozza, hogy Freddie életének utolsó szakaszában egyre inkább a nyugalmat és a harmóniát kereste.
Az „Elcsendesedés” című záróterem különösen erős. Nem a betegség történetét meséli el, nem a tragédiára helyezi a hangsúlyt. A középpontban az a belső béke áll, amelyet Freddie a Genfi-tó partján, a hegyek között, a természet közelségében talált meg.
Ebben a térben különös jelentőséget kap Rudi Dolezal visszaemlékezése is. A rendező a These Are the Days of Our Lives forgatását idézte fel, amely Freddie Mercury utolsó videóklipje volt. Az énekes ekkor már súlyos beteg volt, és a forgatás idejét is szigorúan korlátozni kellett. Az utolsó közeli felvétel elsőre sikerült, Freddie azonban még egy ismétlést kért. A kamera felé fordulva végül annyit mondott: „I still love you.” Dolezal szerint csak hetekkel később értette meg ennek jelentőségét. Úgy véli, Freddie tudta, hogy utoljára áll kamera előtt, és ezzel a mondattal búcsúzott el közönségétől.
A történet vége nem a halál. Hanem a csend. Amikor a látogató kilép a Magyar Zene Házából, nem a Wembley Stadion képe marad meg benne a legerősebben, hanem egy tóparti teraszé.
Infó: Freddie –The Exhibition. Kurátorok: Horn Márton intézményigazgató, Mándli Endre Vazul kiállítási osztályvezető és Peter Freestone, Freddie Mercury egykori személyi asszisztense és jóbarátja. A kiállítás 2027. február 28-ig látogatható a Magyar Zene Házában.
