A magyar idősek többségét a betegségek, köztük legfőképp a demencia, valamint a pénzügyi gondok foglalkoztatják, de 70 százalékukat nyugtalanítja az egészségügyi ellátás minősége, a megkérdezettek fele pedig tart a magánytól – derült ki abból az 50-60 évesek körében 702 fő megkérdezésével készített felmérésből, amelyet az Irmák Nonprofit Kft. és az Europion kezdeményezett. Mindezek ellenére az idősödő lakosság 39 százaléka nem tervez idősek otthonába költözni, habár az ott elérhető szolgáltatások megoldást kínálhatnak a fenti félelmekre – mondta el lapunknak Szebenszki Balázs, az Irmák (Irsai Mentálhigiénés Ápolási Központ) Nonprofit Kft. cégvezetője. Félelemből nincs hiány, ezt mutatja a felmérés, amely az idősek jövőjére vonatkozó várakozásokra is rákérdezett: 66 százalékuk fél az időskori kiszolgáltatottságtól, a válaszadók fele (49 százalék) tart attól, hogy egyedül marad idős korára, azaz nem számíthat sem a családtagok, sem a szomszédok, sem pedig gondozói segítségre. Miközben a megkérdezettek egyharmada nem is gondolkodott még el ezen a témán, és mindössze 4 százalékuk fontolgatja komolyan az idősotthonba költözést. Utóbbiaknak nem árt tudni, hogy két év az átlagos várakozási idő, merthogy sokan ezzel sincsenek tisztában.
A 25 éve működő Irmák több mint 300 időssel és 400 fogyatékkal élő segítésével foglalkozik – utóbbiak számára támogatott lakhatást nyújtanak Pest és Komárom-Esztergom megyében. Az idősellátást három intézményben, Albertirsán, Csobánkán és Piliscsabán végzik.
Állami normatívát vesznek igénybe, mert kötelező állami feladatot látnak el, amiről pénzügyi beszámolót kell készíteniük a Kincstárnak és az Állami Számvevőszéknek.
A normatíva nem fedezi a teljes költségeiket, csupán önköltségük egy részét. Szintén törvény által szabályozott az intézménytérítési díj, ami gyakorlatilag tarifaként értelmezhető. Ezek térségenként eltérőek, például Békés megyében olcsóbb, mint Pest megyében, s ez a különbség az ott dolgozók bérében is tükröződik.
Szebenszki szerint alapvetően bárki meg tudja fizetni a térítési díjakat, merthogy a 2024-es törvény óta belépett a rendszerbe a családot terhelő finanszírozás fogalma is. A családot terheli minden olyan költség, ami az intézményi térítési díj és a nyugdíj 80 százaléka közé esik. Akkor van igazából a probléma, ha ilyen, a különbség megfizetésére kötelezhető személy nincs. „Mivel állami a feladatot látunk el, nem utasíthatunk el olyanokat, akikért ezt az összeget nem tudják kifizetni, viszont akkor ez nálunk hiányként jelentkezik. Átlagosan körülbelül 300 ezer forint a havi intézményi díj. Viszonyításképpen: az átlagnyugdíj 200 ezer forint környékén van.” Szebenszki mintegy 60 ezer forintos különbözetet említ.
A másik probléma az egyre inkább öregedő társadalom, ahol csökken a születésszám, de kitolódik az életkor is. Viszont ez nemcsak szociális kérdés, hanem egy gazdasági kihívás is, következésképpen az államnak nagyobb szerepet kell vállalnia. A felmérésük célja többek között az volt, hogy ne tabuként kezeljék az emberek az idősotthonba vonulás ügyét. Tudatosan fel kell készíteni a társadalmat az időskorra – nyomatékosítja Szebenszki. Merthogy az egyedüllét vagy a magány nem csupán pszichológiai kérdés, hanem egészségügyi és társadalmi kockázat is. Amikor valaki idős korára elszigetelődik, kevesebb visszajelzést kap egy környezetétől, ami felgyorsítja az egészségromlást vagy a mentális állapot romlását, amivel nő a kiszolgáltatottság is.
Ma 55 ezer állami normatívával ellátott időst gondoznak. Az igény viszont folyamatosan nő. A várólista nélküli igény már ma is meghaladja a 70-80 ezer főt.
Tehát ennek sokszorosa azon nyugdíjasok száma, akik idősotthoni ellátásra lennének jogosultak mind állapot-, mind egészségügyi, mind mentális és egészségügyi és társadalmi állapot alapján – véli Szebenszki, aki szerint túlságosan szigorú előírásnak kell teljesülnie sajnos ahhoz, hogy valaki igénybe vehesse az idősotthoni ellátást. Ő elsőként ezt a korhatárt változtatná meg, nyolcvanról levinné hetven évre.
Az egyik legismertebb idősotthonok között tartják számon az Olajág-hálózatot. Ami hasonlóképpen államilag támogatott, de mivel egyházi alapon működik, ezért lényegesen magasabb, a civileknek nyújtandó állami normatívának nagyjából a dupláját kapják egy speciális vatikáni egyezmény alapján. Szebenszki megjegyzi, hogy az ő intézményi térítési díjaik és a belépési hozzájárulásaik nem azt mutatják, hogy a dupla összeget kompenzálnák a jelentkezőknél. Elkérik ugyanazokat az összegeket, amiket a civil vagy egy állami szereplő kér el, akik kisebb támogatásban részesülnek.
Az idősotthonok a fejlesztéseket leginkább a belépési hozzájárulásból tudják finanszírozni, viszont ez a férőhelyek 50 százalékára kérhető el – legalábbis a jogszabály szerint –, ami felveti a kérdést, ki esik ebbe az ötven százalékba és ki nem? Szobatípusa válogatja, tudjuk meg, igazából ezzel tudnak „variálni” a működtetők.
Megindult egyfajta társadalmi egyeztetés, amire az elmúlt években nem volt példa – jelzi a szakértő megelégedéssel. Tippelni sem merte kérdésünkre, hogy mennyi pénzt kellene beletenni a mostani rendszerbe. Türelmesen várják, hogy a felálló minisztériumból legyen kivel tárgyalni októberben-novemberben.
„Nem vagyunk idealisták, de optimisták mindenképpen. A kapacitásbővítést minimum 75 ezerre kellene meghatározni, de ez csak a jelen helyzetre áll. Ahogy telnek az évek, úgy lesz egyre több idős, és nő az átlagéletkor is.”
Viszont kategorikusan leszögezi: az időskor minősége is a társadalmi felelősségvállalás egyik fontos mutatója.
A magánüzemeltetők kapcsán csak aggályait sorolta, s mindenkit óvatosságra int. Először is szakmai tudásukat, üzemeltetői képességeiket és lehetőségeiket kell górcső alá vennie annak, aki náluk akar elhelyezkedni. Gyakran keresik meg az Irmákat a magánotthonból érkezők, mert a család nem tudja kigazdálkodni az akár havonta emelkedő költségeket. Több tízmillió forintot elkérnek úgy, hogy azok nem visszatérítendőek, de a gyanútlan szerződő elmegy mellette a szerződés aláírásakor. Nem árt tudni, hogy az állami normatívából gazdálkodó intézmények térítési díjukat évente maximum kétszer emelhetik. A magánotthonok gyakran nem rendelkeznek üzemeltetéshez szükséges és megfelelő működési engedéllyel sem.
