Az elmúlt napok egyik fontos híre, hogy a Gazdasági és Energetikai Minisztérium módosítja a Széchenyi Kártya Program likviditási hiteltermékeinek kamatfeltételeit, amelyeket még 2025 októberében egységesített évi fix 3 százalékon az Orbán-kormány. Vitézy Dávid jelenlegi közlekedési és beruházási miniszter elmondta, a lépés 70 milliárd forint megtakarítást jelenthet a jövő évben az állami költségvetésnek, ami természetesen jelentős összeg.
A támogatott hitelek eredeti célja az volt, hogy a vállalkozások napi működését, likviditását és fejlesztéseit segítsék. A tapasztalatok szerint azonban a forrásokat a vállalkozások egy része nem ilyen célokra használta fel, hanem állampapírokat vásárolt belőlük. Ez azt jelentette, hogy az államtól rendkívül alacsony kamatozású hitelhez jutó cégek a pénzt magasabb hozamú állampapírba fektették, vagyis a támogatott hitelből magasabb kamat mellett hitelezték vissza az államot.
A jövőben tehát a Széchenyi Folyószámlahitel MAX+, a Széchenyi Likviditási Hitel MAX+ és a Széchenyi Turisztikai Kártya MAX+ kamata a háromhavi BUBOR szintjéhez igazodik, ennek jelenlegi értéke 5,89 százalék. A változás a 2026. július 15-től megkötött szerződésekre vonatkozik. Szomorúan konstatálom, hogy ezzel az intézkedéssel azok a vállalkozók kerültek nehezebb helyzetbe, akik tisztességgel – és rendeltetésének megfelelően – használták fel a kapott hiteleket, és nem nyerészkedési céllal vették azt fel.
A beavatkozás – sajnos – azt is igazolja, hogy az állami költségvetés nagy bajban van, hiszen a fent említett 70 milliárd forint jövőre (is) a központi büdzsét terhelné. Ellentmondásos a lépés, hiszen akik vállalkozásuk felvirágoztatására és bővítésére igényelnek kölcsönt, azoknak a jövő hónap közepétől már drágább külső forrással kell számolniuk. Bezártak ugyan egy kiskaput, de sok kisvállalkozó számára alaposan megdrágították a hitelfelvételt.
Érdekes módon, a 17-26 év közötti dolgozó fiatalok számára 2025. január 1-jétől elérhető Munkáshitel nem zavarja a gazdasági kormányzatot, legalábbis én nem olvastam a felfüggesztéséről. Pedig a legfeljebb 4 millió forint összegű hitel az ifjú ügyfél számára kamatmentes (nem 3 százalékos kamattal terhelt), folyósítására a szerződés megkötését követően egy összegben kerül sor, futamideje fixen 10 év, és a hitelintézet az előtörlesztésért a támogatott személyek terhére díjat és egyéb költséget nem számíthat fel. Ez azt jelenti, hogy
• olyan fiatalember is kaphat kamatmentes hitelt, akinek rövid távon semmi szüksége nincs a pénzre,
• a nem rászoruló ifjú polgár helyett az állam (a központi költségvetésből) fizeti meg a kamatot,
• a fiatal ügyfél lehet, hogy nem vásárol belőle semmit, tehát nem eredményez többletfogyasztást, és ezért nem is hoz újabb állami adóbevételt,
• nulla százalékos – támogatott – hitelét (4 millió forintot) befektetésre fordíthatja, amelyből aztán – személyes döntése alapján – részvényt és/vagy befektetési jegyet vásárolhat,
• természetesen állampapírt is vehet magának, amelynek tiszta hozama pillanatnyilag 6,0 százalék. 4 millió forintnak a 6,0 százaléka: évi nettó 240.000 forint (Fix Magyar Állampapír), ami a romokban heverő állami költségvetést terheli.
Tájékozódásom szerint 2025-ben (azaz a hitelkonstrukció első évében) mintegy 40 ezer fiatal nyújtotta be igényét a nulla százalékos hitelre. Vélhetően 2026-ban sem csökkent a banki termék népszerűsége, mivel ennél kedvezőbb hitel felvételére nincs mód hazánkban. Hogy mire költötték el a fiatalok a felvett pénzt, azt sajnos nem tudom, még az is lehet, hogy a szüleiknek vagy nagyszüleiknek adták tovább.
Azt sem tudom, hogy az állam által átvállalt teljes kamatösszeg pontosan mekkora terhet jelent a központi költségvetésnek. Annyit viszont biztosan tudok, hogy a munkáshitel-szisztéma egy abszolút szakmaiatlan és laza személyikölcsön-konstrukció, amelyet ráadásul állami forrásból támogatnak. Ha a Széchenyi Folyószámlahitel MAX+, a Széchenyi Likviditási Hitel MAX+ és a Széchenyi Turisztikai Kártya MAX+ kamatterhét indokolt volt növelni (és közelíteni a piaci szinthez), akkor a szimplán politikai termékként született Munkáshitel kivezetése egyenesen szükségszerű. Nem holnap, hanem ma.
A szerző közgazdász.
