Más nyelven szólalnak meg a politika új szereplői – ez az első benyomása az embernek a választások után. Tárgyszerűen, szakszerűen, higgadtan beszélnek az előttük álló feladatokról és azok megoldásának lehetőségeiről. Nem zavarja őket az, amire a fideszes hatalomgyakorlás éveiben hivatkozni szoktak, hogy Mari néni meg Pista bácsi nem értené meg őket. Az Orbán-kormányok emberei nem szakpolitikaként, hanem kommunikációs gyakorlatként fogták fel megbízásukat. Nem a problémákat kívánták megoldani, csak azok létezését próbálták meg elkendőzni, ezt szolgálta a politikusok és az őket kiszolgáló média harsány kommunikációja.
A többség akaratából áprilisban hatalomra kerülteknek egyik első feladata a tudás társadalmi megbecsülésének visszaadása. Ez szemléletváltást jelent. El kell búcsúzni az orbáni propagandának az akadémiai tudást lebecsülő, sőt ellenségnek tekintő elemeitől, amelyek – saját vélt szavazóbázisuknak kedvezve – gúnyolódás céltáblájává tették az értelmiségi létet és életformát.
Orbánnak az olyan kiszólásai, hogy a jövő a kétkezi munkáé, és hogy egy szakmunkásbizonyítvány legalább annyit ér, mint egy diploma, arról tanúskodnak, hogy a munka világáról szerzett benyomásai iskolás kori gyárlátogatásokra szorítkoznak. Manapság már nem olajos padlójú műhelyekben „keccsölnek” a mindennapi élethez szükséges tárgyakat előállító szakemberek, hanem tiszta ruhában gombokat nyomogatnak. Csökken a távolság a szellemi és az úgynevezett fizikai munka között, jól jelzi ezt az is, hogy egyre kevesebb helyen van szükség komoly erőkifejtésre, annál több helyen áttekintő képességre. Egyre több az olyan szakma, amelynek elsajátításához csak érettségivel rendelkezők kezdhetnek hozzá.
A közoktatás a mai megroggyant állapotában nem képes megfelelő módon ellátni a feladatát, kutatások bizonyítják, hogy a nyolc osztályt végzettek harmada-negyede funkcionális analfabéta. Tehát bár írni, olvasni tud, de nem képes bonyolultabb, hosszabb szövegek megértésére és ilyenek előállítására sem. Komolyabb szakmai képzés, továbbfejlődés, idegen nyelv elsajátítása számukra szinte lehetetlen.
Ezért volt cinikusan erkölcstelen döntés az iskolakötelezettségi kornak tizennyolcról tizenhat évre való leszállítása. Maga a szó is félrevezető, hiszen nem a fiatalokat mentesítették a tanulási kötelezettség alól, hanem saját magukat a tanári, szakoktatói bérek fizetése, az épületfenntartási költségek alól. Az Orbán-kormány a fiatalok érdekére hivatkozva dézsmálta meg a közoktatás kasszáját.
A NER oktatáspolitikáját a tudás és birtokosainak a lenézése és a pedagógiai koncepciótlanság jellemezte, ennek gyakorlati következményeként adtak egyre kevesebb pénzt a köz- és felsőoktatás számára. A fosztogatás másik trükkje a kötelező tanári óraszám emelése és az ingyen helyettesítések bevezetése volt. A következmény az oktatás színvonalának rohamos csökkenése lett, ezt ellenpontozta az orbáni retorika az értelmiség kigúnyolásával és a fizikai munka felmagasztalásával.
Érdemes végigtekinteni az elmúlt tizenhat év felső- és közoktatását egy sajátos tudásközvetítés, a nyelvoktatás szempontjából. 1996 óta csak annak volt kiadható diploma, aki rendelkezik legalább egy nyelvből középfokú nyelvvizsgával. Voltak, akik csalfa módon megpróbálták megkerülni a törvényt – bérvizsgázót küldtek maguk helyett vagy nyelvvizsgabizonyítványt vásároltak –, de a többség belátta, hogy szakmai és társadalmi szempontból is érdemes idegen nyelvet beszélni: tehát tanultak és vizsgáztak becsületesen. És voltak, akik minden kötelezettségüknek eleget tettek, megvolt az abszolutóriumuk, de hiányzott a nyelvvizsgájuk, így a diplomájukat mégsem kapták kézhez.
2018-ban a jóságos Orbán-kormány meghirdette számukra a “diplomamentő” programot. Közpénzen biztosítottak 240 vagy 120 órás nyelvtanfolyamokat. Ilyen nevetségesen alacsony óraszámú tanfolyam végén alig valaki szerezte meg a “bennragadt” diplomáját, viszont a szervezők jól kerestek rajta - a legtöbbet állítólag Orbán angoltanára. Látszatintézkedés volt ez eredmény nélkül.
Aztán megszületett egy kormányrendelet, melynek értelmében csak középfokú nyelvvizsgával rendelkező érettségizetteket vettek volna fel egyetemre. A szándék nyilvánvaló volt, a kormány takarékoskodni akart a felsőoktatáson, így akarta elérni, hogy kevesebben kerüljenek be. Ez először 2020 tavaszán lépett volna érvénybe. A szülők, a tanulók fellélegeztek, amikor 2019 novemberében minden indoklás nélkül hatályon kívül helyezték a rendeletet.
Közölték viszont, hogy nem marad el az előzőleg nagy csinnadrattával beharangozott Külföldi Nyelvtanulási Program. Ennek keretében minden középiskolás részt vehetett volna kétszer kéthetes nyelvtanfolyamon a célnyelvi országban. Aztán kiderült, hogy ez egyelőre, úgymond, a covid miatt ideiglenesen elhalasztódik. A takarékos kormány évi 90 milliárdot takarított meg egyéb, nyilván sokkal fontosabb céljaira. Azóta már szóba sem kerül a program. Nem is baj, hiszen amúgy is csak látszatintézkedés lett volna, a nyelvtudás szintjét alig emelő fölösleges „luxizás”.
2020 tavaszán Palkovics miniszter jelentette be, hogy óriási szüksége van az országnak fiatal szakemberekre. A világjárványra való tekintettel ebben az időszakban nem kérnek nyelvvizsgabizonyítványt a végzősöktől, de igényelhetik a diplomájukat azok is, akik már évek óta hiába próbálnak nyelvvizsgát szerezni. Körülbelül 120 ezer ember rohanta meg a dékáni hivatalokat, sok helyen kifogytak a kitöltendő dokumentumokból.
2022 decemberében aztán véglegesen megszüntették a diplomák nyelvvizsgához kötésének központi előírását. Az egyetemek hatáskörébe került, hogy megkövetelnek-e a tanulmányok során nyelvtudást, s ha igen, milyen szakokon és milyen szintűt. A NER ezzel kiiktatott egy 1996 óta érvényes követelményt, ezzel leértékelte a magyarországi diplomákat.
Orbán sokszor beszélt dagályos pátosszal a magyar nyelvről, azt politikai és nemzetstratégiai kincsnek szokta nevezni, amely a nemzeti identitás és összetartozás alapköve. Az idegen nyelvek ismeretét viszont szemmel láthatólag semmire sem becsülte, ez következett izolációs törekvéseiből, a szuverenistának becézett nacionalizmusból. Minek költeni olyanra – értelmezhetjük így a forráskivonást a közoktatásból és a felsőoktatásból –, aminek birtokában a magyarok kapcsolatba léphetnek a kormánypropaganda által elátkozott nyugati kultúrával és a sokat gyalázott keleti szomszédokkal?
Őszintén remélem, a Tisza-kormány belátja az oktatásügy helyzetének tarthatatlanságát, annak okait és következményeit. Gyorsan helyre kell hozni a károkozást, és méltó helyére tenni az idegen nyelvek oktatását a köz- és a felsőoktatásban. Így válhatnak fiataljaink hazafiságukat megőrizve teljesértékű világpolgárokká.
A szerző nyelvész.