Rengeteg díjjal ismerték el munkájukat: Pulitzer-emlékdíjjal, Toleranciadíjjal, de a nemzetközi elismerés sem maradt el, többek között kaptak Prix Italia és Prix Japon díjat is. Az egyetemi katedrán is oktató Kovalik Mártát 2008-ban állította félre a Such György-féle vezetés, azután a Rádiós Bézsben dolgozott Fodor János hívására, aki kilenc éve alapította a róla elnevezett díjat. Hogy miért kell és érdemes őriznünk Kovalik Márta emlékét, arról kérdeztem a rádiózás doyenjét.
„Mártával dolgoztam együtt a Magyar Rádióban, és besegített akkor is, amikor 2014-ben, a választás előtt, az akkori szakma legjobbjaival megcsináltam a két hónapig működő, internetes Pacsirta Rádiót, hogy legalább egyszer az életben mondjunk igazat. Ez egy rövid idejű vállalás volt, és valóban, a választási részvételre buzdító rádió nem egészen egy héttel a voksolás után, április 12-én elhallgatott – úgy, ahogy elterveztem, pedig átütő sikere volt. Ezután hoztam létre a Rádió Bézst, Márta akkor is rögtön itt volt, segített, támogatta az indulását. Közös műsort ugyan sosem készítettünk, de mindig az volt az érzetem, hogy van mellettem egy élő legenda, aki képes minden történelmi helyzetben tisztességes maradni. Ő a legabnormálisabb időben is meg tudta őrizni emberi méltóságát és jóságát. Márta halála után, abban a politikai érában, amikor én ezt a díjat megálmodtam, ez a két dolog éppen hiánycikk volt, ezért gondoltam arra, hogy magam köré gyűjtöm a jó embereket. Kitaláltam, hogy ne legyen szakmai díj, de legyen fontos a szakmaiság, ne kötődjön semmiféle irányzathoz, kultúrához, formális klikkhez. Díjazottja lehet orvos, színész, politikus, tanár, író, vállalkozó, tehát bárki, csupán egy kritérium van, aki kapja, legyen szabad, független, tisztességes, jó ember, aki tesz azért, hogy a következő generációk minél nagyobb tudással, minél szabadabban gondolkodva, a múltat objektíven megismerve, a tényeket tiszteletben tartva élhessenek.”
Nem mindenki tudja, vagy gondolja, de egy díj létrehozása pénzbe, mégpedig igen sokba kerül.
„Emiatt először vándordíj alapításra szántam rá magam, mert akkor magát a fizikai díjat csak egyszer kell megcsináltatni, ami aztán évente vándorolhat az új díjazotthoz. Egy New Yorkban élő hölgy, Szaday Pável Katalin, aki annak idején lelkes hallgatója volt a Pacsirtának, sőt, bekapcsolódott a Rádió Bézs munkájába is, amikor tudomást szerzett a tervemről, felajánlotta, hogy családjával segítenek a díj létrehozásában. A Kovalik Márta emlékdíj egy csodálatos üvegszobor, amit Formanek Zsuzsa üvegművész és Bedécs Kristóf iparművész készített, és elsőként Bojár Gábor, a Graphisoft alapítója kapta. Az átadó ünnepségen egy ismerősöm azt mondta, lehetetlen, hogy ezt a gyönyörű műtárgyat visszavegyük a díjazottaktól! Ő megfinanszírozza öt éven keresztül a szobor elkészítését, hadd maradjon meg a díjazott tulajdonában, amit életútjával kiérdemelt. Végül azt nem hagytuk ott, az lett az eredeti, amin azoknak a neve sorakozott, akik valaha megkapták, de az aktuális díjazott mindig kap egy saját névre szóló ugyanolyat, csak kisebb méretűt. Szaday Zoltán és a felesége időközben elhunytak, de a lányuk, Katalin él és folytatja szülei eszmei örökségét, a díj finanszírozását.”
Ily módon, formailag ez egy három oldalról született díj, amelyet Fodor János, a Rádió Bézs és a Szaday család hozott létre.
„A díjátadó helyszínén nem kellett sokat gondolkodni, mert szinte adta magát, hiszen első díjazottunk cége egy óriási parkban van, amely önmagában is egy gyönyörű szabadtéri helyszín Óbudán, a Duna mellett. Ott aztán nagyon sok jó ember elfér, sőt, mindenki hozhat magával még egyet, lett a szlogenünk, és valóban, így is történt! Az első alkalommal már több mint százan voltunk, és fantasztikus művészek vállalták, hogy fellépjenek, és művészetükkel emeljék a díjátadó fényét, ami mára már négy-öt órás programmá bővült. A díjazottak időrendi sorrendben: Bojár Gábor, elnök-alapító; Dr. Vekerdy Tamás, pszichológus, író; Talyigás Katalin, szociológus, szociálpolitikus; Szalai Kriszta, színész, rendező, aktivista; Gazsi Zoltán, vállalkozó; Dr Szántó István (Poki), onkológus; Sándor Erzsi, újságíró; Kulka János, színész; és az ideiek: Berend T. Iván, történész, egyetemi tanár, az MTA volt elnöke, és Kepes András, író, médiaszemélyiség. Jó érzéssel tölt el, hogy rangja van a díjnak, tudom, hogy akik megkapták eddig, azok büszkék rá. Mindig az előző évi díjazott adja át az üvegcsodát az aktuális évi díjazottnak, idén Kulka János fogja átnyújtani Kepes Andrásnak.”
Jánosnak mindig van egy félelme. Hogy tudniillik, a kiválasztásnál nem hibázik-e. Általában ő találja ki, ki legyen a díjazott, nem egy grémium, és amikor megvan a személy, nagyon sok emberrel megbeszéli, jól döntött-e.
„Hogyha egynél több ember mondja azt, hogy nem, akkor leteszek róla, és új jelöltet keresek. Azért necces a dolog, mert mindenkinek az életében lehet olyan momentum, amiről én nem tudok. Nem tudhatom, hogy egy jelölt magánéletében ad abszurdum van-e olyan fekete folt, ami méltatlanná teszi őt a díjra. Éppen ezért kell az erős, külső kontroll, amivel védem a díj eszmeiségét, nehogy súlytalanná váljon.”
Most először lesz két jó ember a díjazott, mert miközben János készített egy interjút a kilencvenedik évét jóval meghaladó, volt akadémiai elnökkel, Berend T. Ivánnal, elképesztő információkhoz jutott.
„Nemcsak beszélgettem vele, de tanulmányoztam is az életét, amiről egy igazán hatásos műsor született a Rádió Bézsben. Akkor derült ki számomra, hogy hopplá, van itt egy jó ember, akinek helye lenne a közösségünkben, de nem tudjuk elhívni, mert Los Angelesben él. Tisztelettel megkérdeztem tőle, elfogadná-e a díjat. Azt válaszolta, ő semmilyen kitüntetésre nem vágyik, de amikor meghallotta a díj történetét, és hogy kik kapták eddig, akkor írt egy nagyon szép levelet, sőt, szóban is elmondta – amit rögzítettünk is –, hogy ez neki is nagy tisztesség, így köszönettel elfogadja.”
Hogy miért is érdemes Kovalik Márta emlékét őrizni, és a lehető legtöbb jó embert egy csokorba gyűjteni, arra egyszerű a válasz.
