Tisztítótűz – ezt a hatásos nevet adta a kormány az új törvénycsomagnak. Jó név, tetszik. De nem minden eleme egyformán. Ami nem baj. Éppen a Népszavában idézte tegnap Czene Gábor Edward Koch New York-i polgármester 1989-es híres kampánymondatát: „Ha 12 kérdésből 9-ben egyetértesz velem, szavaz rám! Ha 12-ből mind a 12 kérdésben egyetértesz velem, fordulj pszichiáterhez!” Koch ugyan éppen 1989-ben alulmaradt az előválasztáson, de bölcs jelszavából – sovány vigasz számára – azóta szállóige lett.
Nos, pszichiáterhez eszerint nem kell fordulnom. Pedig céljai egészét és eszközei többségét tekintve híve vagyok a Tisztítótűznek. Ami legjobban tetszik, az az elszánt hevület egy tisztább közélet megteremtésére. A miniszterelnök felszólalását eddigi legjobb, legmélyebben átélt beszédének tartom. Ezzel véget is vetett azoknak az összeesküvés-elméleteknek (ha valaki még komolyan gondolta ezeket), hogy valójában Orbánnal összejátszva őket akarja átmenteni.
Azt mondta: a politikai és gazdasági maffia felszámolásáért bontott zászlót. Hogy én – sokakkal együtt – ezért szavaztam rá, az biztos. Ma is ezt tenném, azzal együtt, hogy – amint ezt győzelme előtt is tudható volt – nem ugyanazt tennénk Ukrajna ügyében, én valószínűleg radikálisabb vagyok európai integrációs, szociális és emberjogi – pl. gender – ügyekben, ugyanakkor politikai beszédmódom az övénél kevésbé radikális és éles.
És? Ettől még a soron lévő teendőket nagyrészt ugyanúgy látom. Imponál a tempója, munkabírása is. De a legfontosabb, hogy mozgalmával széttépte azokat a fojtogató gúzsokat, amelyeket nekünk 16 évig nem sikerült, hiába kapkodtunk levegőért. Hogy populista-e? A sokat emlegetett „magyar emberekkel” való közvetlen párbeszéd, az intézmények fölötti személyes kapcsolattartás igénye miatt akár annak is nevezhető. De a lényegben az ellenkezőjét csinálja: nem lerombolja a demokratikus intézményeket, hanem újraépíti őket. Erről szól a Tisztítótűz is.
A terminusról kevésbé a keresztény Purgatóriumra asszociálok. Nem azt látom fő célnak, hogy a „bűnös lelkek” megtisztuljanak. Inkább a pestisjárványok megfékezésére gyújtott, valóban „tisztító”, fertőtlenítő tüzekre gondolok, amelyek a 17–18. században sok helyen államilag is kötelezőek voltak. A pestis terjedése ellen elégették a fertőzött ruhaneműket, de akár házakat, egész negyedeket is.
A mi Tisztítótüzünk éppen erre való. Hogy meggátolja a fertőző gócok túlélését és újraéledését.
Amitől persze még nem kell a tervek minden mondatával egyetérteni. Épp arra való a mostani konzultáció – még inkább a majdani új alkotmány társadalmi előkészítése –, hogy véleményt mondjunk.
A közvélemény-kutatások szerint az abszolút vagy az erős relatív többség egyetért a javaslatokkal. Úgy tudom, ez derül ki a beérkezett állampolgári véleményekből is. Nem véletlenül a legnagyobb támogatás a Nemzeti Vagyonszerzési Hivatalt, valamint a köztársasági elnök és az Alkotmánybíróságnál különösen Polt Péter eltávolítását övezi. Az elnök esetében lehetnek és vannak is a szakmában eljárási fenntartások, de hogy a mai – éppen a Fidesz által teremtett – szabályok között mindez jogszerűen megtehető, azt általában elismerik. Lehet, hogy nem „szép”, nem „elegáns”, (erről ld. Bárándy Péter megállapítását: a forradalmak nem elegáns dolgok), de gyors megoldást jelent. Az idő pedig sürget: ha Sulyok továbbra is Orbán bábjaként működik, nem írja alá azokat a törvényeket sem, amelyekre az uniós pénzek és saját közéletünk szempontjából is égető szükség van.
Ezért ebben az ügyben inkább azt az őszinteséget értékelem, amelyben az Alaptörvény-módosítás nem kerülgeti eljárási trükkökkel a szándékot: a méltatlan elnök eltávolítását.
Ahol átgondolnivalót látok, az a képviselői mandátumok idejének általános korlátozása. Igen, van személyes elfogultságom is. Én ugyan annak idején, 20 év utána megválva az Országgyűléstől, szabadabb lettem, és nyilván életkori okokból sem őrültem meg visszavágyni. De persze van néhány régi ellenzéki képviselő, akiknél nem látom okát a korlátozásnak.
Tudom, a javaslat mellett szól az elitváltás össznépi igénye és a sok példa a kormánypárti képviselők helyi kiskirálykodására. Ám az is igaz, hogy az utolsó, már nem folytatható ciklus idején az erre hajlamosak minden eddiginél gátlástalanabbul lopnák és hatalmaskodnák össze magukat, hiszen már nem kellene tartaniuk újabb megmérettetéstől.
Egy fokkal árnyaltabb megközelítésnek tartanám, ha a korlát a listás (tehát a választói döntéstől gyakorlatilag független) jelöltekre vonatkozna. De még fontosabb szempont, hogy visszaélni a hatalommal a mindenkori kormányoldalon lehet. Itt a 12 éves limit érthető (rám és a hozzám hasonlókra tehát vonatkozna), de ellenzékből nemigen lehet így beleszerelmesedni a hatalomba. Ellenérv persze, ha valóban általános lehetett a 70-30 összejátszási gyakorlata. Ennek gyanúja azonban inkább egy-egy önkormányzatnál vetődött fel, ami egyértelműen bűnüldözési és nem általános jogszabályi feladatot jelent.
Egyetértek, ha a hatalom olykor használja a kalapácsát, de jó, ha megnézi, ott-e a szög, ahova sújtani akar.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.