Szögezzük le: az elhasznált populista politikus semmire sem jó. A sokat hangoztatott „tüske a köröm alatt” közhely ugyanis helytálló: az ilyen fráterek világéletükben tényleg csak tüskék voltak, semmi több, a jelentőségüket az adta, akinek a kezébe belefúródtak. Ha viszont az ilyen tüskét egyszer kihúzzák az ujjból, akkor onnantól az már egy teljesen érdektelen, pici fafullánk, amit érdemesebb inkább jó messzire hajintani, mielőtt ismét belefúródik valahová, ujjba, talpba, bringa kerekébe.
Nos, pontosan ez történhetett Gruevszkivel 2018-ban. Észak-Macedóniát egy évtizeden át uraló Putyin-helytartó 2016-os bukása után az ország az orosz élettérből elindult nyugat felé, Gruevszki ezzel együtt villámgyorsan lenullázódott politikailag, a tegnap nagy hatalmú politikusa Putyinnak és a Balkán békéje felett Dayton óta őrködő amerikaiaknak is kényelmetlen lett, nagyjából mint a Karpov–Kaszparov sakktáblája fölött köröző szúnyog zümmögése.
Alighanem ebből születhetett az a megoldás, hogy a korrupciós ügyekért börtönnel szemező Gruevszkinek valahogy rejtélyes mód megnyílt a zöldhatár, és hopp a Putyin akkori biztos hátországának számító, ugyanakkor NATO- és EU-tagként „semleges” Magyarországra távozott, ahol szem előtt lehetett Gruevszkit tartani, ugyanakkor már nem zavarta odahaza a vizet.
Nem ildomos jósolgatni, de mondjuk úgy, hogy komoly esélye van annak, hogy egy nap Orbánra is hasonló sors vár. Az áprilisi választással eldőlt, hogy Magyarország távozik az orosz birodalom közelségéből, és a Nyugathoz fog kötődni.
Az orosz kollaboránsok innentől nem ötödik hadoszloppá, hanem inkább zavaró kockázati tényezőkké váltak a Kreml számára.
A most berendezkedő Európa-barát Tisza-hatalom sem igazán tud majd mit kezdeni Orbánnal. Orbán ugyanis az új rendszer „gyurcsányjának” sem alkalmas, inkább ilyen nevetséges, vicsorgó mumussá lett, a káeurópai szélsőjobb egyszemélyes Fásy-mulatójává, ha pedig az aranykonvojügy miatt az ügyészség eljárást indít ellene, úgy valamelyest megemelik a személyét, egy darabig még mártírként pózolhat, azonban annak is csak másodosztályú mártírnak, mivel, jegyezzük meg, a saját, egykori közösségének is riasztó lehet, hogy mindössze két hónappal a Tisza kormányra lépése után is milyen érdektelenség terjeng a volt félisten körül. Szóval tüske úr tényező már nem lesz, de felesleges kalamajkát még kavarhat mindenkinek, EU-nak, Putyinnak, USA-nak is érdeke lehet valami semleges helyen tudni Orbánt, úgyhogy egy ponton még simán előfordulhat, hogy ha az ügyészség az aranykonvoj, a szerbiai táskarobbantási kísérlet vagy a NAV Hatvanpuszta miatt fogást talál felcsúti gazduramon, akkor Orbán is nyakába veheti a zöldhatárt. Az mindenesetre stílusos lenne, ha Szerbia felé távoztában kénytelen lenne átmászni a 280 milliárdból felhúzott drótkerítést, ha más nem, maga is illusztrálhatná, hogy mekkora parasztvakítás volt azzal hitegetni EU-szerte a népeket, hogy egy négyméteres, nyeszlett drótkerítés feltartóztat egy népvándorlást.